Hírek Indiából, 2015. május 26-június 12.

Május 26.

Hét héttel azután, hogy a Mester a világ különböző részeiben programokat tartott, visszatért Indiába. A megérkezése estéjén a Kirpal Baghban beszélt a Kanári-szigeteken, Chicagóban, Torontóban, Montrealban, a svájci Schaffhausenben és Zugban tett látogatásáról. A Mester kiemelte, hogy az egész világon egyre növekszik azok száma, akik az örökké tartó boldogságot és Isten szeretetét keresik. Lehet, hogy különféle kultúrákban vagy országokban élünk, eltérő a nyelvhasználatunk, de mindannyian egyetlen dolgot keresünk: az igazi szeretetet. E világ dolgaiban és kapcsolataiban igyekszünk erre rátalálni, amíg fel nem ismerjük ezek múlékony természetét. Ekkor elkezdünk befelé figyelni.

Május 29.

A pénteki satsangon a Mester kihangsúlyozta, hogy a világ nyelvei csak a külső dolgok megértésben segíthetnek, de nem használhatók a bennünk nyugvó valóság megértésre. A lélek nyelvének megértése nem igényel formális képzést, hanem fogékonyságra és a bensőbe összpontosításra van szükségünk. Ekkor a bennünk nyugvó szeretet a felszínre kerül. Amikor összekapcsolódunk Isten szeretetével, és arra alapozzuk az életünket, a korábbiaknál sokkal könnyebben haladunk át az életen, és kevesebb lesz a lent és fent helyzet.

Május 30.

A 20. század nagy indiai költő-szentje, Sant Darshan Singh tiszteletére rendezett 26. Bhandara

A hatalmas hőség ellenére megtelt a Kirpal Bagh a közelről-távolról érkezettekkel, akik Sant Darshan Singh emlékünnepségén kívántak részt venni. Maharaj Ji arról beszélt, hogy a költő-szent életének és a tanításának is „az egész teremtés és az Isten iránti szeretet” volt a mottója. Az Ő egész élete maga volt a szolgálat. Éjjel és nappal, fáradhatatlanul dolgozott, és mindenki terhén könnyített, aki felkereste Őt. A türelem és az erőszakmentesség példaképeként szeretetet árasztott mindenkire, bármerre is járt. A saját életével is arra tanított, hogy őrizzük meg a nyugalmunkat, békességünket, és legyünk rugalmasak, amikor kihívásokkal szembesülünk.

Május 31.

Vasárnap a Mester annak fontosságáról beszélt: ismerjük fel az emberi születés igazi célját, majd pedig rendületlen igyekezettel tegyük a dolgunkat a cél eléréséért. Haladjunk át az életen szilárdan, eltökélten, de annak teljes tudatában, hogy ez a világ tünékeny természetű, tiszavirág életű. Ha el akarjuk érni az élet célját, akkor meg kell találnunk a választ ezekre a kérdésekre: „Mi az élet?”, „Mi a földi létünk célja?”, „Hová megyünk a halálunk után?”, „Létezik-e Isten?” Éljünk az emberi születés különleges ajándékával, összpontosítsuk a figyelmünket befelé, hogy elérhessük az Istennel való egységet! Teljes bizalom az Úrban, uralkodó szenvedély és rendíthetetlen odaadás - ezek a segítő tényezők a spirituális úton.

Június 5.

Péntek este a spirituális Mester arról beszélt: mit tehetünk azért, hogy rászolgáljunk Isten megelégedettségére. Isten akkor a legboldogabb, ha helyes irányban tartjuk a figyelmünket, és jó emberré formálódunk. Annak érdekében, hogy tudatossá váljunk a hibáinkra, először is azt ismerjük fel, hogy mindenki megbotlik. Ne mások gyengeségeire, hanem a saját javítanivalóinkra figyeljünk! Az előbbi esetben ugyanis egyre negatívabb lesz a szemléletünk. Egy percre se feledkezzünk meg arról, hogy lelkek vagyunk, és Isten, a jóság bennünk él! Csak a meditációban tapasztalhatjuk meg ezt az igazságot. A rejtett jóság a meditáció révén a felszínre kerül, és a lelkünk megtisztul az elme, az anyag, az illúzió sok-sok fátylától. Így nekivághatunk a benső utazásnak, amely a szeretet, a Fény és a szépség világába vezet.

Június 6.

Ezen a satsangon az ego ellenőrzésének a fontossága volt a téma. Enélkül nincs előrehaladás a spirituális ösvényen. Az ego az elme egyik olyan mechanizmusa, amelynek használatával a figyelmünket távol tartja Istentől. Az ego kelti bennünk a másság érzését, és teremti meg a dualitás világát. Amikor megpróbálunk befelé összpontosítani, az elménk a gondolatok vég nélküli áradatával tartja fogva a figyelmünket. Az ego a sötétség vastag felhőivel akadályozza meg a tisztánlátást.

Lehet, hogy másnak igyekszünk mutatkozni, mint amilyenek valójában vagyunk, de Isten elől semmi sem rejthető el. Ő bennünk élve ismeri az összes gondolatunkat, szavunkat és tettünket. Mivel az összes hiba az egóban gyökerezik, amíg ezt nem tartjuk ellenőrzés alatt, addig nem tudunk fejlődni a spirituális úton. Az egység az isteni szeretetből születik meg. Ez akkor lesz a miénk, ha a figyelmünket a külső világ helyett befelé fókuszáljuk.

Június 12.

Az Istenbe vetett rendíthetetlen bizalom a spiritualitás alapja – mondta a Mester. Ha az életünk az elképzeléseink, elvárásaink szerint alakul, felhőtlennek érezzük az Istennel való kapcsolatunkat. Mihelyt azonban nem várt dolgok következnek be az életünkben, magunkra hagyottnak, becsapottnak érezzük magunkat, és megrendül a bizalmunk Istenben.

Az Isten iránti teljes szeretetből születik meg a rendíthetetlen bizalmunk. A viszontagságok az életünk velejárói, és csak a bizalom segíthet át simán az erőt próbáló helyzeteken. Az elménk megpróbál magával rántani a depresszióba, a kilátástalanság érzésébe, ám ha megbízunk Istenben, akkor tudjuk, hogy az életünkben minden az Ő akarata szerint történik. Töltsük a földi létünk minden pillanatát Isten édes emlékezetében! Legyünk hálásak az Ő ajándékaiért!

Lehet, hogy valaki nagy vagyonra vagy hírnévre tesz szert ebben a világban, de az emberi létezés célja nem teljesülhet, ha – bár találkozunk a Szeretett Lénnyel –, de nem élünk a kivételes lehetőséggel, amelyet ezzel megkapunk.