2012. november 10-11.
Illinois, Aurora
Piper’s Banquet Hall

November 10-én, szombaton a Diwali hindu ünnepe tiszteletére indiai motívumokkal virágdíszbe öltöztették a Spiritualitás Tudománya chicagói meditációs központját. Ez volt az első alkalom, hogy a satsangiak újra találkozhattak a spirituális Mesterrel, amióta visszatért az indiai programokról. A találkozás és az ünnep tiszteletére teljesen megtelt a központ a világ minden részéből érkezett vendégekkel.

A Mester Diwali ünnepének spirituális jelentéséről beszélt, arra emlékeztetve a hallgatóságát, hogy a lelkünk és Isten csak a benső Fényre összpontosítva tapasztalható meg. Ha viszont a külső világ által kínált tevékenységekbe merülünk bele, akkor teljesen megfeledkezünk az emberi létezés igazi céljáról, az önfelismerésről és Isten megtalálásáról. Nagyon fontos, hogy azok a feladatok kapjanak elsőbbséget az életünkben, amelyek a spirituális fejlődésünket segítik. Így nyer igazi értelmet Diwali ünnepe.

November 11-én, vasárnap Maharaj Ji az Istennel való kapcsolatunkról, a Tőle való elszakítottságunk okairól, és a hazatérésünk módjáról beszélt. Megindító anekdotákkal ecsetelte az emberi állapotot. A magunk módján és a vallások exoterikus szokásait, hagyományait követve, a külső világban próbálunk rátalálni Istenre, nem ismerve fel, hogy az emberiség időtlen kutatása csak akkor hozhat gyümölcsöt, ha a helyes irányban, a bensőnkben keressük meg a Teremtőnket.

Majd arról beszélt, hogy Keleten e három isteni sajátosságot emelik ki: Sat, Chit és Ananda – igazság, tudatosság és üdvösség.

Isten maga az igazság. Minden hagyományban már a kicsi gyermekeket is arra intik: „Mondj igazat!” Azt tanítják nekünk, hogy tegyük helyesen a dolgainkat, legyünk őszinték önmagunkhoz és mindenki máshoz is. Legyen az életünk alapköve az igazság! Sant Kirpal Singh azt mondta: „Az igazság magasztos, de még magasztosabb az igaz élet.” Ez azt jelenti, hogy éljünk az igazsághoz híven, legyünk szavahihetők, megbízhatók a mindennapjainkban.

Isten második lényegi vonása a tudatosság. Isten nálunk sokkal tudatosabb. Ő spirituálisan tudatos, ami magasabb szintű a fizikai, a mentális és az érzelmi tudatosságnál. Minden hitben azt kérik tőlünk, hogy érjük ezt el. Ezért találjuk meg a csendben ülést minden hit gyakorlatában, mint csendben végzett ima, szemlélődés az Úrra, meditáció, koncentráció a bensőbe. Ezek lényegileg azonos tevékenységek. Istennek ez a sajátossága tehát jól ismert.

Az üdvösségről, mint isteni jellemzőről csak személyesen szerezhetünk tapasztalatot. Olvashatunk róla, de ha nem éljük át Isten közelségét, az Ővele való együttlétet, akkor az egész csak hallomás. Ezért Istennek ezt az oldalát csak nagyon kevesen ismerik. Csupán azok, akik a benső csendben ülnek, és lehetőségük van az isteniséggel való összekapcsolódásra.

Az emberek túlnyomó többségének a földi léte azonban úgy telik el, hogy a teljes figyelmüket a világi tevékenységek kötik le. Ahogy múlik az életünk, mindannyian folyamatosan új arcot öltünk és új szerepeket játszunk. A gyermekből tinédzser, fiatal felnőtt, szülő, majd nagyszülő lesz. Másnak mutatkozunk a családban, a munkahelyen, a baráti körben, egy hivatalban.

Ha elsőbbséget kap az életünkben a spiritualitás, akkor a világi kötelezettségeink ellátása mellett is gyorsan tudunk fejlődni a bensőben. Istent csak úgy ismerhetjük meg, ha a meditációban személyes tapasztalatot szerzünk Őróla. Isten Fényét és szeretetét a spirituális utazásunk során fedezzük fel, mialatt a fizikai világból az isteniségbe emelkedünk. Maharaj Ji a spirituális fejlődés titkát így összegezte: Tartsuk a figyelmünket a helyes irányban!

November 13-án, kedden, a Diwali fesztivál napján újabb együttlét volt a Mesterrel. A Diwali vagy más elnevezéssel „A fények fesztiválja” olyan ünnep, amelyen az otthonokat és az utcákat lámpák ragyogó fényével világítják be. Az ünnep egy történelmi eseményhez kapcsolódik: Ráma király és Sita királyné 14 évig tartó száműzetés után visszatért Ajodhjába, az ősi királyi fővárosba.

Az ünnep alkalmából az emberek kitakarítják és feldíszítik az otthonaikat. Továbbá Indiában ez a nap a téli évszak, az üzleti életben pedig a költségvetési év kezdete. A családok ilyenkor összejönnek. Sokan töltik a szabadban az ünnepet, élvezve a kivilágított utak látványát.

Diwali és más fesztiválok idején a különféle hagyományokban gyakran használnak rituális céllal gyertyákat, lámpásokat, olajmécseseket. Ennek spirituális jelentése is van. Annak fontosságára emlékeztet, hogy égjen a benső lámpásunk, és merüljünk bele Isten Fényébe. Minden emberi lény születési előjoga, hogy élvezze a lelke fényének a tündöklését, és visszatérjen Istenhez. Arra van szükségünk, hogy a szívünk legmélyéből vágyódjunk erre.

Isten spirituális kincsei mindannyiunk számára hozzáférhetők. Ha Ő igény nélkül juttatna belőle valakinek, lehetséges, hogy az illető visszautasítaná, mert nem kérte vagy nem értékelné. Isten megvárja, hogy kérjünk. Ha valóban vágyódunk a lelkünk megismerésére, a benső üdvösségre és szeretetre, akkor Isten segíteni fog, hogy megtaláljuk azt.

Mindannyian azért vagyunk itt, hogy elérjük az egyesülést Istennel. A nehéz, erőt próbáló helyzeteken a karmáink miatt megyünk át, amelyektől meg kell tisztulnunk. Ha a figyelmünk Istenen, a Fényen van, akkor a sötét területeken úgy tudunk áthaladni, hogy nem félünk, nem adjuk meg magunkat. Ez Diwali igazi üzenete. Nem csupán annyi, hogy lámpákat gyújtunk, rakétákat durrantunk, sokféle különleges édességet eszünk, néhány ajándékot és édességet adunk egymásnak.

Bennünk a lámpás örökké ég. Ne a külső világra összpontosítsunk, mert minden szomorúság egyedül onnan származik! A bensőben örök a Fény. Ott van a lelkünk, amely Isten része, és kapcsolatban van az Úr szeretetével, Fényével. Arra van szükségünk, hogy a külső sötétség helyett ezt tapasztaljuk meg.

Ennek módszere a meditáció, a csendben ülés, az inverzió. Ha a figyelmünk megmarad kívül, akkor a szomorúság világát választjuk. A bensőben belemerülhetünk az isteni ragyogásba, mialatt gyorsan haladunk a célunk felé. Ekkor úgy élünk, ahogy kell.

November 18. vasárnap
Wyndham Hotel
Lisle, Illinois

Sant Rajinder Singh Ji Maharaj a satsangon a szentek és misztikusok időtlen üzenetét osztotta meg a hallgatóságával. Először a fizikai létünk céljáról beszélt: megáldattunk az emberi formával, így felismerhetjük önmagunkban az isteniséget, és rálelhetünk az örök Otthonunkba visszavezető útra. Bár megkaptuk a nagyon értékes portékát, az időt, ezt arra fecséreljük el, hogy különféle vágyakat kergetünk, és a gyorsan tovatűnő anyagi világ hívásának engedünk. Abban reménykedünk, hogy így örökké boldogok leszünk. Ám mindaz, ami anyagi jellegű, idővel megsemmisül. Egyedül Isten örökkévaló, csupán Ő az, aki mindörökre létező. Ha az Úrral egyesülünk, akkor elérjük a soha el nem múló boldogságot.

Kabir Sahib és Sant Darshan Singh verseiből idézve a spirituális Mester nagy részletességgel beszélt arról a „szépségről és gazdagságról”, amely a bensőnkben található meg. A külső szépség és gazdagság szétmállik, elporlad, „mint a vízzel átitatott papír.” A lélek benső tündöklő ékessége örök. Ha a figyelmünket állandóan a külső világ dolgain tartjuk, akkor a lelkünk szeretetre szomjazó, kitikkadt, állapotban marad, és táplálék után sóvárog.

Kabir Sahib idézett verssorai így hangzottak:

Ó, elme! Mondd a simrant vagy megbánod!
Tudj arról, hogy a szíved tele van kapzsisággal,
ugyanis egy napon el kell menned!

A szentek szavai időnként nagyon kemények. Kabir arról beszél, hogy mit kell tennünk. Az elménkről beszél, amely a szórakozások szerelmese. Együtt él a testünkben a lelkünkkel. Nem akarja, hogy megismerjük Istent, ezért a figyelmünket a külvilágban igyekszik tartani.

Mi a simran? Isten neveinek az ismétlése. Amikor megkapjuk a beavatást a benső titkaiba, a Mester nekünk adja Isten öt szent nevét, amit mentálisan ismétlünk. Kabir azt mondja: „Ó, elme! Mondd a simrant vagy megbánod!” Mindazok, akik nem összpontosítanak Istenre, nem ismétlik az Ő neveit, ezt meg fogják bánni, mert elvesztegetik az életüket, vagyis nem fordítják a javukra a különleges lehetőséget, hogy megismerhetik Istent.

Az elme lecsendesítése nehéz feladat. Ahogy a test nyugalmában meditálni akarunk, az elménk felismeri, hogy Istenre akarunk koncentrálni. „Ez nem jó nekem. Valamit csinálnom kell. Meg kell zavarnom” – dönti el. Ezért gondolatokat küld a múltról, a jövőről, a munkánkról, az otthonunkról vagy másról, amivel magával tudja ragadni a figyelmünket. Ez az elme bevált módszere.

Kabir Sahib ezért az elméhez szól: „Gondolatok küldése helyett mondd a simrant!” Ezt jelenti a simran mentális ismétlése.

A legtöbbünk nagyon könnyen veszi az életet. Úgy érezzük, hogy nálunk minden rendben van, a dolgok mennek a maguk útján. Ám egyikünk sem tudhatja, mikor érkezik el az utolsó pillanat. Amikor egy szeretett hozzátartozónk meghal, akkor nagyon szomorúak vagyunk, hiszen szoros közelségben éltünk egymással. Ilyenkor átsuhan rajtunk a saját elmúlásunk gondolata is, de nagyon gyorsan lerázzuk magunkról ezt az érzést. Nem ismerjük fel, hogy a halál elkerülhetetlenül elér bennünket is. Az emberi élet nem hosszú idejű, de nagyon értékes ajándék. Ez a mi különleges lehetőségünk Isten megtalálására. Rajtunk múlik, hogy a legnagyobb javunkra fordítjuk-e az időnket itt, a földön.

November 24-25. szombat-vasárnap
Wyndham Hotel
Lisle, Illinois

A hálaadó ünnepi hétvégére a világ minden részéből érkeztek az emberek, hogy részt vehessenek Sant Rajinder Singh satsangjain. A november 25-i satsangot a Wyndham-Lisle Hotelben tartották, amely a Spiritualitás Tudománya közvetlen közelében van.

Ezen az együttléten a spirituális Mester a lelkünkről, az igazi valónkról, az igazságról beszélt, ami a bensőnkben fedezhető fel. Azt kérte, hogy összpontosítsuk a figyelmünket az isteniségre, meditáljunk a benső Fény- és Hangáradatra, hogy megkezdhessük a spirituális utazásunkat az eredeti Otthonunkba. Tartsuk az emlékezetünkben, hogy bármihez jutunk hozzá ezen a világon, az végsősoron Isten kezéből származik, aki az életünk minden lépésénél támogat bennünket!

Fontos önmagunkban annak tisztázása, hogy mi a lelkünk tápláléka. Honnan juthatunk hozzá? Hogyan fiatalodhat meg a lelkünk? Ha kivirul, és egyre jobb állapotba kerül – ezt köszönjük meg Istennek. Ne csak az asztalunkra kerülő ételért, hanem az emberi létért legyen tele a szívünk hálával Isten iránt! Kelet és Nyugat összes szentje és misztikusa különleges hangsúlyt helyez az emberi születésre. Ebben a formában ugyanis megkaptuk a vivék, a helyes és a helytelen megkülönböztetésének a képességét. Ha Isten megáldott bennünket az igaz és a hamis felismerésének a lehetőségével, fordítsuk ezt a javunkra, hogy teljesülhessen a küldetésünk, az önfelismerés és Isten megtalálása! Legyünk tudatában ennek az ajándéknak, amely a teremtés csúcsára emeli az embert!

Maharaj Ji ezután a legújabb tudományos felfedezésekről beszélt, amelyek azt erősítik meg, hogy az Istenerő a kezdetektől áthatja az egész teremtést, és ott lakozik mindannyiunk szívében.

A satsangot követően hatalmas taps fogadta a bejelentést, hogy Sant Rajinder Singh Az Isteniség szikrája, valamint a Meditáció gyógyír a léleknek című legújabb könyveit az Amazon.com eBook formában nemcsak az Egyesült Államokban jelentette meg, hanem Angliában, Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Japánban és Indiában is.

December 2. vasárnap
Illinois, Aurora
Piper’s Banquet Hall

Sant Rajinder Singh a december 2-i előadásán annak fontosságáról beszélt, hogy fejlesszünk ki helyes megértést magunkban a létezésünk valóságáról. Ismerjük meg az élet és halál titkait: miért vagyunk itt, honnan jöttünk, és hova megyünk a fizikai halálunk után!

Az ember szüntelen törekvése az, hogy élvezni akarja az életet. Különféle örömforrásokat keresünk, hiszen minden ember jól, szeretetben, gyengéd figyelmességgel körülvéve, boldogan szeretne élni. Mivel azonban nem a helyes területre helyezzük a hangsúlyt, az életet sokkal nehezebbnek érezzük, mint amilyen az a valóságban. Mily sokszor esik meg, hogy amikor mi vagy valaki a családban megbetegszik, ha meghal valakink, akkor Istennek teszünk szemrehányást. „Miért vette el őt, aki még oly fiatal volt?” „Miért küld betegséget ennek a nagyon kedves embernek, aki mindenkihez olyan jó?”

Amikor nehéz helyzetbe kerülünk, akkor Őt hibáztatjuk. Nem ismerjük fel, hogy valójában mi megy végbe. A legtöbben csupán az élet felszínén töltik a napjaikat, nem keresve a különféle tevékenységek mélyebb értelmét. Nem próbálják megérteni, hogy miért szükséges bizonyos feladatokat elvégeznünk, csak teszik a dolgokat, ahogy jönnek.

Belemerülünk a napi szokásos munkamenetünkbe, ahelyett, hogy elgondolkodnánk az ittlétünk célján, és azon, hogy ennek érdekében mit kellene tennünk. Csak telnek a napjaink az élet peremén, és mindenki máshoz hasonlóan töltjük a napjainkat. Úgy véljük, hogy ha mindenki így él, az csak jó lehet. Nem ismerjük fel, hogy mások sem kutatnak azután, hogy mi az élet értelme, csak nap mint nap elvégezzük a megszokott tevékenységeket, egyiket a másik után, ahogy azokat a fizikai érzékeinken keresztül megtapasztaljuk.

A spirituális Mester ezután arról beszélt, hogy a gondolataink, a szavaink és a tetteink mind megőrződnek, és legnagyobbrészt a karma törvénye határozza meg mindazt, amit az életünk során megtapasztalunk. Az öröm és bánat, az élet hullámverései a saját korábbi tetteink következményei. Fontos azonban megértenünk, hogy az erőpróbát jelentő helyzetek segítenek a karma terheinktől való megszabadulásban. Minél előbb dolgozzuk le őket, annál hamarabb térhet haza a lelkünk az Úr ölébe, ami ennek az emberi létezésünknek a végső célja. Ezért az életünk összes pillanatát, a boldogság és a nehézség idejét fogadjuk higgadtan, lelki nyugalomban és az Úr iránti hálával a szívünkben!

Maharaj Ji ezután arra emlékeztette a hallgatóságát, hogy a halál a lélek „ruhacseréje”, amely az összes élő formát egyszer eléri. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt még az életünk során, hogy a lelkünk kikerülhessen az életek és a halálok kerekéből! Ez az emberi létezésünk az Úr ajándéka. Sajnos, ezt az értékes időt a külvilág vonzásának engedve, annak tevékenységei között vesztegetjük el. Ehelyett arra összpontosítsuk a figyelmünket, ami igazán fontos számunkra!

Értsük meg az élet szent igazságait, merüljünk bele a spiritualitásba, és a meditáció segítségével szabadítsuk meg a lelkünket a karma terheitől! Ha etikusan, igaz módon élünk, naponta meditálunk és önzetlenül szolgáljuk az embertársainkat, akkor sikeresen fogunk áthaladni az élet nagy óceánján, és biztonságban elérjük a túlsó partot.