Sant Kirpal Singh
Az éjszaka egy dzsungel – tegyünk eleget a kötelezettségeinknek, végezzük el a világi feladatainkat a nap folyamán, majd fordítsuk a javunkra az éjszakai órákat! Az emberi forma igazi küldetése, hogy naponta fejlődjünk a végső cél elérése érdekében. Minden egyes napon szenteljünk időt arra is, hogy felmérjük, éppen hol tartunk! Azok, akik lemondanak a világról, mindent maguk mögött hagyva egy rengeteg mélyén igyekeznek a bensőben kopogtatni. Mi azonban az éjszakai órák csendjében a saját otthonunkban is visszavonulhatunk önmagunkba, elfeledve a világot, és megszabadulva az összes ragaszkodástól.
Az otthonunkat elhagyatott rengeteggé tehetjük. Nem magányos dzsungel az éjszaka? Azok használják fel a legjobb módon ezeket az órákat, akik önfelismerésre és Isten megtalálására fordítják.
Az éjszakai órákban szétárad Isten illata – mondta az egyik Mester. Aki éber marad, befogadja ezt az értékes ajándékot. Nappal tegyünk eleget a világi kötelezettségeinknek, a napfény nélküli órákban pedig legyünk tökéletesen egyedül! A nap folyamán örömmel, vidáman lássuk el a világi és szociális feladatainkat a munkahelyünkön, a családunk a barátaink körében, hiszen velük Isten az adok-kapok kedvéért hozott össze bennünket. Ám éjjelente mindettől szabadnak érezhetjük magunkat. Helyezkedjünk el az Ő ölében! Szükségtelen elhagyni az otthonunkat és a családunkat a meditáció kedvéért, hiszen ott vannak nekünk a hosszú, magányos éjszakák. Ha minden más dologtól elvágott állapotban, teljesen átadjuk magunkat a meditációnak, az az igazi sanyas, magányba vonulás. Ha mától kezdve ezt tesszük, az életünk teljes bizonyossággal átformálódik.