Sant Rajinder Singh

Spirituális matematika

Az egész teremtés szilárd alapja a különféle néven nevezett Teremtő, az Úr. Ő az „Egy”, akit hindi nyelven „Ék”-nek, spanyolul „Uno”-nak, és más nyelveken más szavakkal illetünk. Akik ismerik az adott nyelvet, azok tudják, hogy „uno” vagy „ék” mindig 1-et jelent. Ennek az Egynek a különféle vallási hagyományokban sokféle nevet adtak, mint például: Isten, Allah, Wah-i-Guru, Parmatma, Siara, Jehova.

Arra van szükségünk, hogy erre az alapra építkezzünk, és a megértésünk a Teremtőből induljon ki, aki mindent megalkotott, és akinek az akarata szerint működik az egész mindenség. Emberi lényként érkeztünk a világba, mert Isten a saját képmására teremtett meg bennünket, mint ahogy a szülőknek is vannak gyermekeik. Azt mondjuk: „Ez a gyerek pont olyan, mint az apja. Ez a kislány „kiköpött” anyja.” Az arcvonásaik hasonlók, a viselkedésük, a hangszínük, a tulajdonságaik és egyéb külső jellemzőik olyanok, hogyha valaki rájuk néz, felkiált: „Ez a gyerek egészen az apja vagy az anyja!” Ez természetes, hiszen a szüleiktől származnak.

Minden szentírás kijelenti, hogy Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára alkotta meg. Így mi az Úr hasonmásai vagyunk. A családban a gyerekek nem száz százalékig olyanok, mint a szüleik. Lehet, hogy ugyanúgy néznek ki, és sok esetben a jellemző vonásaik, a fellépésük, bizonyos cselekvéseik is hasonlítanak a szüleikéhez, ám mégis vannak közöttük bizonyos különbségek.

Ha Isten a saját képmásaként teremtett meg bennünket, mi tesz minket Tőle különbözővé? Az elménk. A spirituális matematika egyszerű: Isten + elme = emberi lény. A világba érkezve, Isten esszenciája bennünk a lelkünk, amely egylényegű Ővele, telített Isten szeretetével és Fényével, halhatatlan, félelemnélküli, igaz, bölcs, és egyetemesen összetartozik minden élővel. Öröm és boldogság számára az Úrral való összetartozása.

Amikor a lelkek eljöttek Istentől, a teremtés különféle régióba kerültek. A három alsó szinten, Pind, And és Brahmand világában, vagyis a fizikai, az asztrális és a kauzális világban elmeenergia kapcsolódott hozzájuk. Ennek forrása az univerzális elme, amely a kauzális szint tetejéről árad ki az alatta lévő régiókba. Először a kauzális elme kötődött a lélekhez, amikor erre a szintre érkezett, majd az asztrális szintre jutva asztrális, a fizikai szinten pedig fizikai elmét kapott. Mivel az elme hozzákapcsolódott a lélekhez, annak külső kifejeződésében különbségek alakultak ki.