Sant Rajinder Singh

Fogékonyság

A fogékonyság állapotát jól jelképezi az üres kehely. Ez olyan magatartás, amelyet a meditáci-ónkba és a spirituális életünkbe építünk bele. A meditációban Isten a „korsójából” a spirituális szeretet isteni borát önti ki nekünk. Ha az üres kehelyhez hasonló állapotban meditálunk, akkor folyamatosan befogadjuk az isteni mámor borát.

A meditáció legyen erőlködés nélküli erőfeszítés! Becsukjuk a szemünket, és egyetlen gondolat nélkül egyszerűen magunk elé nézünk, figyelve, hogy mi tűnik fel előttünk. Minél előbb elérjük ezt az állapotot a meditációban, annál előbb kezdődhet meg a benső fejlődésünk. Az Isten akarata, hogy mit ad nekünk a bensőben.

Előfordul, hogy meditáció közben olyan gondolatok foglalják le a figyelmünket, hogy egy előre elképzelt színű fényt vagy egy bizonyos benső tapasztalatot szeretnénk szerezni. Az elménk annyira behatárolja, megszabja a kívánt benső látnivalókat, hogy ez magával ragadja a figyelmünket. Ne en-gedjük, hogy az elménk által előidézett gondolatok megzavarják a koncentrációnkat! Már az is el-vonja a figyelmünket, ha előre kialakított elképzelésekkel fogunk hozzá a meditációhoz. Ha állandóan olyan gondolatok foglalnak le bennünket, hogy mit szeretnénk kapni a meditációban, akkor ezzel akadályokat gördítünk az isteni kegy útjába. Ez olyan, mintha egy barátunk kopogna az ajtónkon, de nem tud bejönni, mert elálljuk az ajtónyílást.

Az elvárások, az előzetes elképzelések aktívan tartják az elmét, emiatt nem tudunk a benső Fényre koncentrálni. Csak üljünk az ajtó előtt és várjunk! Isten több keggyel és áldással fog megtölteni ben-nünket, mint azt valaha is álmodtuk volna. Ha alázattal várakozunk, és nyitva tartjuk a szívünket annak, amit Isten adni akar nekünk, akkor korsót korsóra töltve fog ránk áradni az élet édes vize. A Fény és a Hang isteni bora ránk és körénk fog zúdulni, így teljesen átitatódunk az üdvösséggel, és mámorosak leszünk az isteni szeretet borától.

A költő-szent, Sant Darshan Singh egyik verse így szól erről:

Ki az a mámort adó Isteni Pohárnok,
aki ma közénk érkezett?

Ő korsót korsóra tölt az Ige elixírjével,
így mindannyian bármennyit ihatunk.

Az Isteni Pohárnok költői elnevezés a spirituális Mesterre, aki az isteni bort a kelyheinkbe kitölti. Ő az egész mindenséget körbejárja, készen arra, hogy adjon az élet elixírjéből. Isten mindenkinek juttat belőle, aki nyitott a befogadására. Mindazok, akik meditálnak, és nyitott szívvel várakoznak Isten ajándékára, teljes bizonyossággal részesülnek belőle. Azok viszont, akik a saját gondolataikba burkolóznak, ezzel elzárják magukat Isten határtalan bőségű áldásai elől. Isten azonban soha nem adja fel. Állandóan küldi a kegyét abban a reményben, hogy Őfelé fogjuk fordítani a figyelmünket, mert így részesülhetünk az isteni kincsekben. Isten szüntelenül szétárasztja a szeretetét és a spirituális ál-dásait. Nekünk csupán oda kell tartanunk a kelyhünket, hogy az teletöltődjön.

Üres kehellyé válás – ez egy életforma. Ez a meditáción kívül a mindennapi életünkre is érvényes. A Mester-tanítvány kapcsolat a személyes tapasztalaton alapul. Amikor megérkezünk a Mester lábá-hoz, látjuk, hogy Ő maga a jóság, az édesség, a kedvesség és a gyengédség. Az állandó kapcsolatunk során azt tapasztaljuk, hogy amit a Mester tanít, azt mind igazolják a spirituális úton szerzett tapasz-talataink. Beavatáskor egy kezdőtőkét kapunk, bizonyos benső bizonyítékokat arra, hogy valami lé-tezik a fizikai világon túl is. Ezzel elindulhatunk befelé. A kezdőtőke a kapcsolatunk megteremtése a benső Fénnyel és a Hangáradattal. A napi meditációk során a benső tapasztalataink gazdagodnak, és a spirituális tanítás elméleti oldalát a személyes tapasztalataink igazolják.