Sant Rajinder Singh

Emlékezés Sant Kirpal Singhre

Mint sokan tudják, Kirpal iskolás korában megérezte, hogy a nagyanyja haldoklik, és engedélyt kért arra, hogy hazamehessen. A tanítója azt hitte, hogy el akar lógni az iskolából, de később beigazolódott a megérzése. Egy másik gyermekkorában megesett történet szerint valaki betört az egyik szomszédjukhoz. Kirpal megmondta az apjának a tolvaj nevét és azt is, hogy hova rejtette el a lopott holmit. Az apja megkérte, hogy ne foglalkozzon ilyen dolgokkal, és Ő követte az apai tanácsot.

Nemcsak látnoki képességekkel rendelkezett, vagyis ismerte a természet emberi szem elől elrejtett titkait, hanem belelátott mások szívébe is, így tisztában volt a szavak és az igazi érzések közti diszharmóniával. Mivel azonban senkit nem akart megbántani, soha nem beszélt ezekről a tapasztalatairól. Hamar felismerte, hogy ezek a képességei gátolják a spirituális fejlődésben, ezért arra kérte Istent, hogy vegye el őket.

Nemcsak a családjában, hanem a faluban is foglalkoztatta az embereket, hogy nem evett húst. Ám őt nem zavarta mások véleménye és tanácsai – gyermekkorától kezdve így élt.

Korai gyermekéveitől fogva sikeresen csökkentette a napi alvásidőt. Hetedikes korában már olykor egész éjjel fent volt. Tanult és meditált. Hamar megtapasztalta, hogy az elme koncentrációja ellensúlyozza az alváshiányt. A meditációba merült állapotban ugyanis a test pihentebbé válik, mint az alvás idején.

Az akkori szokásoknak megfelelően Kirpal már tizenévesen megházasodott, de csak sok évvel később kezdődött a családi élete, amikor Lahoréba költözött, és elkezdett dolgozni a hadsereg könyvelésén.

1924-ben nyerte el a beavatást Hazurtól. Ettől kezdve mindent megtett, hogy végrehajtsa a Mestere utasításait. Gyakran hat-nyolc órát meditált egyhuzamban, aminek eredményeként nem tartott sokáig spirituális utazásának a befejezése. A benső látomásaiban nemcsak Hazur Baba Sawan Singhgel találkozott, hanem annak Mesterével, Baba Jaimal Singhgel is. Kirpal Singh megszokott alázatában soha nem saját érdemének, hanem egyedül a Mestere kegyének tulajdonította a spirituális előrehaladását. Szívesen emlegette az agyagpipa példáját, amely a beléhelyezett virágoktól nyeri az illatát.

Sant Kirpal Singh tanítványsága 24 éve alatt hatalmas odaadással végezte el mindazt a munkát, amivel Hazur megbízta. Az Ő kérésére nemcsak Lahoréban és Amritsarban tartott satsangokat, hanem Shikapurban is, amely mintegy 35 km-re volt Lahorétól, a lakhelyétől. Általában busszal ment oda, és Sanghara Singh házánál tartotta a satsangokat. Még egy pohár vizet sem fogadott el, evés és ivás nélkül ment vissza Lahoréba. Ugyanez volt a helyzet Amritsarban is. A betegeket és gyámolításra szorulókat rendszeresen felkereste a kórházakban vagy az otthonaikban. Emellett gondoskodott a családjáról is.

Sant Kirpal Singh a hadsereg könyvelési részlegében, vezetői beosztásban dolgozott. Egyszer egy katonai vállalkozó, nem tudva, hogy Kirpal sohasem fogadott el kenőpénzt, egy számlát egy pénzösszeggel együtt adott át neki. Kirpal a pénzt visszautasította. A vállalkozó azt hitte, hogy kevesli az összeget. Még hozzátett valamennyit azzal a kéréssel, hogy soron kívül rendezzék el a számláját. Majd gyorsan elment, mert azt hitte, hogy a jelenlétében nem akarja Kirpal eltenni a pénzt. Ő azt lesöpörte az asztaláról. Mivel fémpénz is volt köztük, a zajra a kollégái is felfigyeltek. Többen rá akarták beszélni a pénz elfogadására, mert attól tartottak, hogy ha a dolognak híre megy, ez hasonló helyzetben sértené az érdekeiket. Kirpal azonban megvesztegethetetlen maradt.

A fizetéséből valamennyit adományként mindig mások megsegítésére fordított, bár a kezdeti években nagyon alacsony volt a fizetése. Különleges szorgalommal végezte el a munkáját, amit a munkatársai és főnökei is csodáltak. Gyorsan haladt előre a hivatali ranglétrán. Az Ő élete minden szempontból azt bizonyítja, hogy a világi feladatok kiváló ellátása nem akadály a spirituális fejlődés útjá-ban. A misztikus odaadás kéz a kézben járhat a sors karma által előre elrendelt világi kötelezettségek ellátásával.

Sant Kirpal Singh 1947-ben, harminchat éves kormányszolgálat után vonult nyugdíjba. Munkája az évek során mindig magas hivatalos elismerésben részesült. A kollégái és mindazok, akikkel csak kapcsolatba került, érezték spirituális előadásainak a jótéteményeit, és ez benső nyugalmat adott nekik. Sokan közülük kérték a beavatást, és elindultak a spirituális ösvényen.

Miután visszavonult a hivatali munkától, Sant Kirpal Singh Dehra Dunba ment, hogy olyan csendes helyen vegyen egy földdarabot, ahol majd háborítatlanul meditálhat. Beszámolt erről a tervéről a Mesterének is. Hazur azt felelte neki: „Nem szükséges, hogy házat építs Dehra Dunban, hiszen van itt már egy kész otthonod”, és arra a helyre mutatott, ahol akkoriban Ő lakott. Hozzátette, hogy Kirpal Singh és a családja ugyanúgy járhat hozzá, mint ahogy ezt a saját családjának a tagjai teszik. Ez sejtetni engedte Hazurnak az utódlással kapcsolatos gondolatait.

Kirpal Singhnek még Hazur életében benső látomásai voltak arról, hogy világkörüli utakat fog tenni, miután Mestere eltávozik. Meditációban látta, hogy Mesterével együtt egy félhold alakú, emberekkel zsúfolt stadionban van. Néhány vezető személyiség ült az emelvényen, és Ő a mikrofonnál állva spirituális előadást tartott. Amikor ezt később elmesélte a Mesterének, az elmosolyodott, és azt mondta: mindez a jövő titka, de az, amit látott, csak egy töredéke a jövőbeli folyamatoknak.

Khanna: A Szent és a Mestere