Emberi lényként ismételten rákényszerülünk, hogy döntéseket hozzunk. Nagyon gyakran vélekedünk úgy, hogy rosszul választottunk, és folyamatosan tovább tépelődünk, latolgatunk, amivel csak az időnket vesztegetjük. A földi élettartamunk alatt sok ezer elhatározásra jutunk. A szentek és misztikusok mire buzdítanak bennünket? Ha egyszer alaposan meggondolunk egy döntést, utána már ne elemezgessünk, akár jónak, akár rossznak tűnik a kihatása, a következménye! Ráadásul mindazok, akik itt vannak, a spiritualitás ösvényén haladnak előre. Mi mind nagyon szerencsések vagyunk, mert élvezhetjük Hazur Baba Sawan Singh, Param Sant Kirpal Singh és a kegyes Mester, Sant Darshan Singh segítségét és vezetését. Ők mindig velünk maradnak. Ránk árad a jóságuk.
Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a fent és lent helyzetek az életünk részei. A nehézségek jönnek és mennek. Mindannyiunkhoz karmikus adósságok társulnak, amelyeket fel kell számolnunk. Ha megfigyeljük az életünket, azt tapasztaljuk, hogy számtalan döntést hozunk, amelyek idő múltával nem tűnnek jónak. Ám 8-10-15 év elteltével az derül ki: „Azt a dolgot helyesen tettem.” Vagy: „Minden, ami bekövetkezett, ideális volt számomra.” Miközben mérlegeljük a történteket, még mindig benne maradunk ugyanabban a gondolati körforgásban: „Nem ez következett be, hanem váratlanul az történt. Ha másképp alakul a dolog, ha másképp döntök, annak teljesen más lett volna az eredménye.” Ez mind az elme cselfogása.
Az időnk a legértékesebb tőkénk, amelyet Isten felismerésére is befektethetünk. Az elménk elragadja tőlünk, és eltékozolja. Az örök Igazság felfedezésének és az Istenbe vetett bizalom kifejlesztésének a céljával érkeztünk a fizikai világba. Minden nekünk ajándékozott momentumban az összes létező segítséget és vezetést megkapjuk. Ne hagyjuk, hogy a nehézségek megriasszanak bennünket! Éljünk annak a biztos tudatában, hogy ezek jönnek és mennek!
A Gurbani kijelentése erről: „Édes az Ő akarata.” Legyen a bizalmunk szenvedélyesen lángoló a spirituális Mesterünkben és Istenben! Ekkor felismerjük, elfogadjuk, hogy ami a javunkat szolgálja, annak épp akkor érkezett el az ideje, amikor az bekövetkezik. Azok a testvéreink, akik ilyen szemlélettel élnek, gyorsan haladnak az isteni végcél felé. A szentek és misztikusok élete a Mesterük és az Isten iránti rendíthetetlen bizalomról tanúskodik.
A következő történet Sant Kirpal Singh életéből való. Fiatal korában az idősebbik fia, Sant Darshan Singh egyszer nagyon beteg lett. Az orvos, aki felkereste őket, azt mondta Kirpal Mesternek: „Nem valószínű, hogy túléli. Csupán néhány napja van hátra.” A gyermek Darshi valóban nagyon rossz állapotban volt. Ezen a napon Kirpal Mester egy satsang megtartására készült – Hazur útmutatásait követve. El kellett döntenie, hogy mit tegyen. Lehetséges, hogy a fia már legfeljebb csak néhány napig él… Az orvos legalábbis így vélekedett.
A kérdés az volt: Maradjon a fia betegágya mellett, vagy tartsa meg a satsangot? Sant Kirpal Singh nem sokat gondolkodott, gyorsan meghozta a döntést. Mivel hívta a kötelesség, arra gondolt: „A spirituális Mesterem kérésének megfelelően máris indulok a satsangra.” Miután az otthonától egy távolabbi helyen ez a satsang véget ért, hirtelen az a gondolat merült fel benne: „A dera, a Hazur Baba Sawan Singh által alapított spirituális központ közel van. Hadd kapjam meg az Ő darshanját! Oly jó lenne egy kicsit a fizikai közelségében lennem.” Ezért Hazur darshanjáért elutazott Beasba, a derába.
Amikor megpillantotta Hazurt, úgy érezte, mintha szenvedne. Megkérdezte: „Maharaj Ji! Úgy tűnik nekem, mintha gyengélkednél. Nem érzed jól magad?” Hazur a következőket válaszolta: „A terhedet a vállamra raktad.” Szóval Sant Kirpal Singh megtapasztalhatta, Hazur mennyire tudatában volt mindennek. Tudta, hogy Darshi mennyire beteg.
Végül is mindannyian tudjuk, hogy a történtek után Sant Darshan Singh mily sok évig maradt velünk a fizikai szinten. Továbbá, mindannyian ismerjük azt a sokféle kötelezettséget, amelyeket a spirituális Mesterek Sant Darshan Singh vállára helyeztek. Átéltük az Ő hatalmas szeretetét, és azt a nagyon pontos, világos módszert, amellyel Ő folyamatosan az Isten felé vezető útra terelt bennünket.
A rendíthetetlen bizalom olyasmi, amiről könnyű beszélni, de nehéz gyakorlatba ültetni. Emberi lényekként feltételezzük magunkról, hogy mindent nagyon világosan értünk. Mégha olyan útmutatást kapunk is, hogy ilyen vagy olyan módon tegyünk meg bizonyos dolgokat, könnyen lehet, hogy nem fogadjuk meg a tanácsokat. Ehelyett inkább azt a megoldást választjuk, amelyet mi tartunk megfelelőnek. Aztán lehet, hogy sok évvel később felismerjük: „Ha úgy csináltam volna, ahogy tanácsolták, az sokkal jobb lett volna nekem.”
Mindebből az is következik, hogyha megbízunk a Mesterünkben, amit fogékonyságként is meghatározhatunk, élvezni fogjuk a Mester, a megvilágosodott lény spirituális kisugárzásának a jótéteményeit. Benső érzékenységre van szükségünk, ehhez pedig spirituális jellegű tisztaságra, aminek elérése érdekében önmagunkba szükséges építeni az etikai értékeket. Éljünk igazságban, másokat önzetlenül szolgálva, alázatban, együttérzéssel és szeretettel telten! Az etikai értékek elsajátítása nélkül nem leszünk alkalmasak, felkészültek arra, hogy az igazi, az isteni célunk felé haladhassunk.