Sant Kirpal Singh

Az igazi meditáció

Fontos, hogy a környezet csendes legyen, mert nagy zajban nehéz meditálni. Csendben, csukott szemmel ülünk. Gondolatok nélküli állapotra van szükségünk. Ehhez gyakorolnunk kell a simrant. Ha ezt nem tesszük meg, akkor, ahogy nekifogunk a meditációnak, mindenféle gondolat támad bennünk, márpedig így nem lehet koncentrálni. A gondolat nélküli állapotot sok gyakorlással érhetjük el. Mialatt mondjuk a simrant, arra is ügyelnünk szükséges, hogy hova fókuszálunk. Egyenesen előre kell összpontosítanunk. Sokan felfelé forgatják a szemüket, azt remélve, hogy így gyorsabban jutnak előre. Ez legfeljebb fejfájást okoz. Ezek mind nagyon apró részletek, de a cél elérése szempontjából nélkülözhetetlenek. Azt gondolhatjuk: „Ó, én már 10-15-20 éve meditálok.” Csak éppen nem figyelünk a részletekre. A meditáció nagyon egyszerű, sok-sok apró részlettel. Ha ezek bármelyikére nem fordítunk figyelmet, a meditációnk nem lehet gyümölcsöző.

A szentek és misztikusok mindig azt kérik, hogy összpontosítsunk a részletekre, és fordítsunk elegendő időt a spirituális gyakorlatainkra, hogy minden meditációnkban a lehető legtöbbet sikerüljön elérnünk. Amikor összekapcsolódunk a bennünk lévő Istenerővel, megláthatjuk a Fényt, a csillagokat, a Holdat, a Napot. Ha közvetlenül magunk elé koncentrálunk, sokféle látvány tárulhat fel előttünk. A mi dolgunk, hogy gyakorlással tökéletesítsük a meditációnkat. Ekkor nagyon gyorsan megpillanthatjuk a Fényt.