A Guru azt mondja, hogy az exoterikus ismeretek és a különféle szertartások végzésével etikus életvezetésre törekszünk. Ám ezek nem alkalmasak arra, hogy gyakorlati tapasztalatot szerezhessünk a lelkünkről és az Isteni Fényről. Vagyis a rítusok, rituálék odaadó végzése és a szentírások tanulmányozása segítségével nem érhető el az élet legmagasztosabb célja, a lelkünk és Isten megismerése.
Az összes vallás azt hirdeti, hogy az ember „Ashraf-ul-Makhluqat”, a legnemesebb lény, a teremtés koronája. Más szavakkal: „Nar-Narayani Deh”, Isten temploma. Egyedül ebbe a formába beleszületve érhető el a lélek egyesülése Istennel. A szentek ismételten azt kérik tőlünk, hogy ne vesztegessük el ezt a lehetőséget. A mostani földi létünk minden pillanata rendkívül értékes, ezért fontos, hogy a helyes úton előrehaladva kamatoztassuk azt. Fordítsuk a javunkra az ezoterikus tudást! A segítségével nem világi dolgokat akarjunk megszerezni, hanem tapasztaljuk meg magunkban Istent!
A vallási rítusokkal, a rituálékkal és a szenteskedéssel,
ami mindenfelé látható, a halál hírvivője,
a végső adóbehajtó kirabolja az embereket.
Amikor az exoterikus tudást alkalmazzuk, és különféle rituálékat végzünk, kétféle karmát okozunk: rosszat is, meg jót. Vagyis mindkét fajta karmából begyűjtünk valamennyit. A Bhagavad Gita kiemeli, hogy mindkettő megköti a lelkünket. Az egyik aranyból való, a másik vaslánc. Miután valaki örökre elhagyja ezt a fizikai testet – és nem egy tökéletes élő Mester beavatottja – a rossz tettei pokolra juttatják a lelkét. Abban hiszünk, hogy a nemes cselekedetek jutalma majd a mennyekben lesz élvezhető.
A Gurbani sok helyen hivatkozik ezekre, mint igazságra. A Korán szintén azt állítja, hogy amikor egy lélek elhagyja a fizikai testet, megérkezik a halál angyala, hogy Dharam Raj, a halál ura elé vigye. A lélek ekkor ahhoz hasonló állapotban van, mintha a Holdon, egy idegen, kietlen égitesten lenne. Éhes, szomjas és más nehézségek is gyötrik. Teljesen megdermed. Majd mi történik? A Dharam Raj által kijelölt ügynök, akinek az a feladata, hogy a halál ura elé vitte az adott lelket, segít annak jobb állapotba kerülésében, ha az elfogadja az „üzleti ajánlatát.” Azt mondja: „Adunk neked ennivalót, de cserébe elkérjük a nemes cselekedeteid gyümölcsét.” Ebből is láthatjuk, mily hatalmas ez az illúzió, amelyet csak a spirituális Mesterek képesek feltárni előttünk.
A lélek a jó tettei jutalmaként a mennyekbe jutna, de arra nincs felkészülve, hogy útközben meglophatják a rablók. A Korán erről azt mondja, hogy mialatt a lélek előrehalad a bensőben, a halál ügynökei megadóztatják. Mivel rendkívül szomjas, gyötrődik emiatt, a halál ügynöke üzletet ajánl neki: „Add nekünk a jó tetteid gyümölcsét, és cserébe vizet kapsz tőlünk.” Mit tehet a szerencsétlen lélek? Kénytelen megadni azt, amit kérnek tőle. A lélek hideget és forróságot is érez. A lényeg az, hogy mire a halál ura elé kerül, a rítusok, rituálék végzésével összegyűjtött jutalmakat elrabolják tőle. A megjutalmazás összes lehetőségét elvették tőle. Az a mi álmunk, illúziónk, elképzelésünk, hogy az ilyen jó cselekedeteink a mennyekbe juttatnak bennünket. Ennek az elképzelésnek a tükörképe, amelyet itt a földön megalkotunk, darabokra törik a bensőben.
A lényeg, amit a himnusz sorai igyekeznek megértetni velünk: a külsőségek, a szertartások, az exoterikus módszerek alkalmazása nem biztosítja a végső megszabadulást, nem jelent garanciát a mennybe jutásra. Ugyanis a halál ügynökei kifosztják a lelket, és amikor a halál ura elé kerül, csak a feljegyzett rossz tettek maradnak meg, sok jó pedig kikerül a feljegyzésekből. Ez azért van, mert a jó tettekkel vámot fizettünk.