2016. január 25. Megérkezés Indiába
Kirpal Bagh

A Mester örömmel közölte, hogy ismét hosszabb időszakot fog Indiában tölteni. Majd a szokásának megfelelően részletes kronológiai összefoglalót adott az útjairól: mely országokba látogatott tavaly október, vagyis az Indiából való elutazása óta. Argentinában, Braziliában és Chilében sokféle programra került sor. A Mester szemléletes leírást nyújtott az egyes városok infrastrukturális hátteréről, a népességről, a helyi jellegzetességekről és sok egyéb olyan dologról, amiért a hallgatósága szinte az egyes helyszíneken érezte magát. Kiemelte, hogy nagy az emberekben a spirituális vágyódás, és azt is, hogy a világból sok helyről érkeztek önkéntesek, és sokféle módon segítették a kis helyi közösségeket a programok zavartalan megszervezésében.

Ezután a Mester arra emlékeztette a hallgatóságát, hogy a napokban sorrakerülő Kirpal-ünnepségsorozat sok lehetőséget fog kínálni a tanításban való elmélyedésre. A Kirpal Baghban az egész idő alatt működő meditációs táborban naponta sok órát lehet majd meditálni.

Január 28. csütörtök: Esti satsang

A közös meditációt megelőző satsangon a Mester annak fontosságát emelte ki, hogy a mindennapi tevékenységeink közül a spiritualitásnak adjuk az elsőbbséget. Hatalmas erejű gondolatfolyam kíséri a napi életünket, amely meghatározó hatással van a szavainkra, tetteinkre is. Ezek együtt folyamatosan növelik a karma terheinket. Ezért a lehető legtöbb időnket és figyelmünket azokra a területekre fordítsuk, amelyeken karma nélküli állapotban lehetünk, és így csökkenteni tudjuk a lelkünkre nehezedő karmikus terheket! Ezek a következők: meditáció, önzetlen szolgálat, satsangon való részvétel. Mindezeknek a tevékenységeknek hatalmasak a jótéteményeik.

A pontosan végzett meditációban nincsenek gondolataink. A naponta okozott krijamana karmák megsemmisülnek, ha napi rendszerességgel legalább két és fél órát meditálunk. Ragadjunk meg minden alkalmat mások önzetlen szolgálatára! Ezek jutalmai is spirituális jellegűek. Ha a satsangon a teljes figyelmünk a Mesteren van, szintén nehkarma, vagyis karmanélküli állapotban vagyunk.

Január 31. Vasárnapi satsang

Egyre többen érkeztek szerte Indiából, hogy részt vegyenek az ünnepi programokon. A Mester kiemelte: mind rátalálhatunk Istenre, ha helyes irányban tartjuk a figyelmünket. A szentek minden korban segítik, vezetik az Úrhoz való visszatérésre sóvárgó lelkeket.

Majd Sant Darshan Singh egyik gázeljét idézte: az Isteni Pohárnok a tavernában, vagyis a satsangon megtölti a vágyódó lélek-kelyheket a mámorító isteni borral. A Mester fizikai formáján keresztül működik az Istenerő. Az Úr szeretete így az egész teremtésre kiárad.

Isten nem ismerhető meg, ha a figyelmünk megmarad az intellektus szintjén – mondta. Az ember az anyagi világ dolgait illetően teljesen rábízza magát az intellektusára, emiatt hajlamos arra, hogy a spirituális világ megértésében is az elméjére támaszkodjon. Ám Isten csak a szeretet ösvényén előrehaladva ismerhető fel, tapasztalható meg, messze túl az értelem határain. Ha akár csak egy cseppet is megízlelünk az isteni Nektárból a bensőnkben, az örökre és teljesen átalakít bennünket.

Ajándékozd nekem futó pillantásod, mely feltárja a másvilág titkait!
Ó, Pohárnok!

Február 1. hétfő: Esti satsang

A Mester ez alkalommal az isteni ösvény meghatározó jelentőségű összetevőjéről, a Mestererőbe vetett bizalomról beszélt. A benső valóság akkor tárul fel előttünk, ha erőssé válik a bizalmunk a Satguruban. Nem vakhitről van szó, hanem az isteniség személyes megtapasztalásáról a meditációban. A Mestererő teszi képessé a lelkünket a testtudat fölé emelkedésre. Az erőssé váló bizalmunk felgyorsítja a benső fejlődésünket, miközben érezzük, tapasztaljuk, hogy a Mestererő az életünk minden lépésénél óv és segít bennünket.

Február 2. kedd: Kérdés-felelet

A szülő-gyermek viszonnyal kapcsolatban a Mester kiemelte: rendkívül fontos, hogy a megnyilvánulásainkat minden körülmények között szavahihetőség, igazmondás jellemezze. Csak így vagyunk képesek megfelelő iránymutatást adni a gyermekeinknek az élet különféle helyzeteiben. A szülő kötelessége az, hogy a kezdetektől az őszinteség, az igazságosság ösvényén vezesse a gyermekét! Ha nem vagyunk becsületesek, igazak, hitelt érdemlők, akkor nem tudunk erős kapcsolatot kialakítani a gyermekeinkkel, nem fognak megbízni bennünk, így sajnos képtelenek leszünk szilárd támaszt nyújtani nekik a gondok, a nehézségek idején.

Három olyan dolog van ezen a világon, amelyek sokáig nem rejthetők el: a Nap, a Hold és az igazság. Ha felhők borítják is az eget, végül a Nap kibukkan közülük, a Hold szintén láthatóvá válik még a legsötétebb éjjeli égen is. Az igazság idővel magától napfényre kerül. Ezért mindig maradjunk meg az igazság ösvényén!

Február 4. csütörtök: Esti satsang

A téma az etikus életvezetés és a napló töltésének a fontossága volt. Boldogan és békésen szeretnénk élni, de a nyugtalanság, a feszültség, az erőszak nagyon könnyen megjelenik a közvetlen környezetünkkel való kapcsolatokban is. A zűrzavarok okozója az öt tolvaj, a harag, a kapzsiság, a ragaszkodás, az érzékiség és az ego. Szabaduljunk meg ezek uralma alól, mert csak így válhat valóban békéssé az életünk, így haladhatunk előre az Istenhez vezető ösvényen! Erre akkor válunk képessé, ha a napló vezetésével folyamatosan nyomon követjük a megnyilvánulásainkat, törekszünk a jobbá formálódásra, és rendszeresen meditálunk.

Február 5. péntek: 29. Nemzetközi Emberi Egység Konferencia (IHUC)
Szeminárium: „Meditáció az út a tartós békéhez”
Darshan Dham, Burari

Ezen a napon kezdődött meg a háromnapos konferencia, amelynek keretében, a hagyományoknak megfelelően a sangat tiszteletét tette Sant Kirpal Singh előtt (1894-1974), aki február 6-án született.

A konferencián elnöklő Sant Rajinder Singh társaságában vallási vezetők és külföldi küldöttek foglaltak helyet az emelvényen. A spirituális Mester a megnyitó beszédében szemléletes képet festett arról, hogy az emberiség szüntelenül, de hiábavalóan keresi a tartós békét a dualitás világában. Mivel a testünkkel és az elménkkel azonosulunk, ezért másoktól különbözőnek, jobbnak véljük magunkat, ezzel messze sodródunk a lélekszintű valóságtól. Sant Kirpal Singh útmutatása az egység felé: „Légy jó! Tégy jót! Válj eggyé!” Ha ráébredünk a lényegi valónkra, a lelkünkre, amely Isten része, akkor felismerjük, hogy minden embert, sőt az összes többi teremtményt is az Istenerő élteti. Ekkor a másokkal, az egész teremtéssel való kapcsolatunkat szeretet, együttérzés és szolgálat fogja jellemezni.

Sant Darshan Singh egy versét idézve a Mester Istent a szeretet, szépség, békesség és Fény Óceánjának nevezte. Mi ennek a hullámai vagyunk, így ugyanezekkel a tulajdonságokkal áldattunk meg. Ha ezt felismerjük, akkor többé nem a külső különbségeken van a figyelmünk. Eloszlik az illúzió sötétsége, megszabadulunk a duális szemléletmódtól. Felismerjük az Istennel való lényegi azonosságunkat és összetartozásunkat. Ennek személyes megtapasztalásához túl kell jutnunk a fizikai érzékek szintjén, vagyis a meditációban a testi tudatosság fölé szükséges emelkednünk.

A civil és vallási vezetők, valamint a nyugati tanítványok a szeminárium témájához hozzászólva megosztották a hallgatósággal a saját életterükben szerzett tapasztalataikat. Az egyikük arról beszélt, mily sokan vágynak a békére, a nyugalomra, de a fizikai világban sehol sem lelnek rá. Ehhez az isteniség Forrására kell rákapcsolódnunk. Egy másik hozzászóló kiemelte, hogy a földön a spirituális Mester a béke hírvivője, aki bármerre is jár, mindig azt hangsúlyozza, hogy a meditáció, az önelemzés és a feltételek nélküli szeretet fogja elhozni a békét a világba.

A Mester az önzetlen segítségnyújtás szellemében ezen a napon nyitotta meg a 28. hályogműtétre előkészítő tábort, amely orvosok és egészségügyi munkatársaik önkéntes munkájára épült.

Február 6. szombat: 29. Nemzetközi Emberi Egység Konferencia (IHUC)
Szeminárium: „Kirpal – a szeretet Apostola”
Darshan Dham, Burari

Szerte a világon ezen a napon ünnepelték meg Sant Kirpal Singh születésének 122. évfordulóját. A Szeretett Mester élete minden pillanatát annak szentelte, hogy az emberek spirituálisan felébredjenek. Az élet minden területéről, a legkülönfélébb kulturális, vallási, szociális környezetből származó emberek hatalmas tömege gyűlt össze ezen a napon a Darshan Dham területén, hogy közösen emlékezzenek e hatalmas szent életére és spirituális munkásságára.

A délután folyamán elhangzó himnuszok spirituálisan emelkedett légkört teremtettek. A Mester egész Indiából érkezett vallási vezetők és néhány nyugati satsangi kíséretében foglalt helyet az emelvényen. Mata Rita Ji, Dr. Shweta Duggal és a külföldről érkezett tanítványok csoportja egy szép himnusz bemutatásával vezette be a programot.

A Mester magával ragadó képet tárt a hallgatósága elé a saját Mesteréről, Sant Kirpal Singhről, aki a spiritualitás Napjaként érkezett közénk, hogy eloszlassa az illúzió sötétségét. Az Ő fáradhatatlan munkája, világkörüli utazásai és kegyes pillantásai révén szerte a világon számtalan lélek tapasztalhatta meg Isten szeretetét. Azt tanította, hogy a végső célunk az önfelismerés és Isten megtalálása. A világba veszetten kóborló lelkeket magához ölelte, és összekapcsolta őket Isten Fényével és Hangjával. Majd segített nekik a testi tudatosság fölé emelkedésben, hogy elindulhassanak a spirituális régiókon át Istenhez.

Kirpal Mester szeretete megváltoztatta a szívek állapotát, és beköszöntött a tavasz a lelkek sivár sivatagában. Kihúzta a spirituális gyermekeit a fájdalmak és problémák világának folyós, lefelé húzó homokjából, gondjaiba vette, megtisztította és képessé tette őket az emberi születés céljának a beteljesítésére.

Ő mindannyiunkat nagyon szeretett – mondta Maharaj Ji, és ezzel kapcsolatban a Szeretett Mester egyik kedvenc mondását idézte: „Ha tudnátok, hogy mennyire szeretlek benneteket, örömötökben táncra perdülnétek.”

Majd a születésnap jelentőségével kapcsolatban a saját tapasztalatáról mesélt. Kirpal Mester emlékeztette arra, hogy minden új nap isteni ajándék. Töltsük úgy, mint a születésnapunkat! Mindig legyen mosoly az arcunkon, tudva, hogy állandóan a kegyes Mestererő oltalmában élünk! Meditáljunk napi rendszerességgel, tanuljuk meg a testi tudatosság fölé emelkedést, hogy készen állhassunk, amikor a végső hívás megérkezik! Ez legyen a legelső és a legfontosabb teendőnk a napi tevékenység-listánkon!

Maharaj Ji előadását követően a meghívott vallási vezetők és Kirpal-tanítványok osztották meg a gondolataikat a hallgatósággal az egyetemes szeretetről, az emberi egységről, az etikus életvezetés fontosságáról. Mind személyes élményekkel is kapcsolódtak a szemináriumi témához. Az egyikük kiemelte, hogy amíg nem ültetjük a mindennapi életünkbe a spirituális tanítás lényegét, nem vagyunk képesek a maga teljességében élvezni a Mesterek határtalan kegyét. A meghívott előadók mind azzal zárták a hozzászólásukat: Kirpal Mester szent munkáját a legtökéletesebb módon folytatja az élő Mester, Sant Rajinder Singh.

Február 7. vasárnap: 29. Nemzetközi Emberi Egység Konferencia (IHUC)
Szeminárium: „A szeretet – az út az egységhez”
Darshan Dham, Burari

A vasárnapi szemináriumi téma bevezető előadásán a Mester részletesen szólt arról, hogyan szervezte meg Sant Kirpal Singh 1974 februárjában az első Emberi Egység Konferenciát, amely közös platformot biztosított nem csupán a különféle vallási vezetők eszmecseréjéhez, hanem azok is szívesen látottak voltak, akik nem hittek Istenben. A Szeretett Mester azt kívánta, hogy ismerjük fel a lényegi összetartozásunkat, egységünket, mint lelkek, Isten részei. Az Ő egész élete a szereteten alapult, amelyet Isten, a Mestere és az egész emberiség iránt érzett.

Eltévedtünk, belevesztünk a világ hangjaiba és látványaiba – állapította meg a Mester. A Satguru küldetése az, hogy visszairányítsa a figyelmünket Istenre. A kegy egyetlen pillantása elég, hogy az üdvösség mennyei régiójába emelje a fogékony lelket. A satsangokkal a Mester folyamatosan emlékeztet bennünket a földi létezésünk céljára, fellobbantja bennünk a vágyódás tüzét, és arra ösztönöz, hogy váljunk beavatottá, mert így a Mester a gondjaiba tudja venni a lelkünket. Ezzel megkezdődhet a hazautazásunk Istenhez. A darshanjai, a figyelme segít abban, hogy a figyelmünk egyre jobban csak Istenen legyen.

Ha megkapjuk a beavatást, a Mestererő megvéd bennünket a benső világok csapdáitól, kísértéseitől, az akadályoktól és a veszélyektől, amelyek nagyobbak, mint ezek bármelyike a fizikai világban. A Mestererő azonban nem hagyja el a lelket, amíg nem egyesíti a Forrásával.

Ha megtapasztaljuk Isten Fényét és Hangját a bensőnkben, számunkra az egész teremtés gyönyörűvé válik, és úgy kommunikálunk másokkal, mintha Istennel tennénk, mert mindenben Őt látjuk. Ha a Mesterünk iránti szeretetben élünk, akkor engedelmesen követjük az Ő útmutatásait, és így gyorsan haladunk a végső célunk felé.

A konferencia hivatalos nyilatkozata

„Az összes küldött egyetért Sant Kirpal Singh időtlen üzenetével, amely a meditáció, az etikus élet és az önzetlen szolgálat révén a kulcs a tartós békéhez és boldogsághoz a családunkban, a közösségünkben és az egész világon. A legfontosabb a spirituális szeretet megtapasztalása, mert ez vezet el a békéhez, a tiszta élethez és mások szolgálatához. Ha a meditációban a lelkünk összekapcsolódik Isten Fényével és Hangjával, akkor szeretet és együttérzés lesz bennünk minden élő forma iránt, Isten nagy családja tagjainak tekintve őket. Terjesszük az egyetemes szeretet és az emberi egység üzenetét, hogy a béke virágai, amelyeket felajánlunk egymásnak, mossák el a türelmetlenséget, és hozzák el a tartós békét a földre!”

Február 8. hétfő: Beavatás
Kirpal Bagh

Több ezren kapták meg a szent beavatás ajándékát.

Február 9. kedd: prashad osztás a szevadároknak

A Mester lassan végighaladt a konferencia ideje alatt szevát végzők és India különféle zónái szerint ülők sorai között, és mindenkit a darshanjában részesített.

Majd mikrofont kért, és megköszönte a szevadárok áldozatos munkáját, amely lehetővé tette, hogy a hatalmas tömegről minden szempontból megfelelő módon sikerült gondoskodni. Sokféle munka folyt a színfalak mögött: technikai felkészülés, az ülésrend kialakítása, elszállásolás, a csomagok elhelyezése, a langár, a szállítás, információk szolgáltatása, orvosi ellátás, stb. Hatalmas munkát jelentett az előző napon a mintegy ötezer beavatást kérőről való gondoskodás is.

A Mester arra ösztönözte a hallgatóságát, hogy minél többen jelentkezzenek szevára olyanok is, akik ebben eddig nem vettek részt. Erre a Mesterek családjának folyamatos és jelentős mértékű növekedése miatt igen nagy szükség van.

A Mesterek iránti szeretet vonzott ide egész Indiából ily sok lelkes szevadárt – tette hozzá. Tény, hogy tízezrek ülnek együtt teljes figyelemmel és fegyelmezetten a programokon. Ez nemcsak a nagy Mestereknek szól, hanem annak a tiszteletnek, önzetlen szolgálatnak és szeretetnek is, amellyel a szevadárok minden érkezőt fogadnak, ahogy róluk gondoskodnak.

A lehetőséghez, hogy az élő Mester szőlőskertjében fáradozhatunk, ott önzetlen munkát végezhetünk, közülünk csak a legszerencsésebbek jutnak hozzá – emelte ki Maharaj Ji –, ők ugyanis nem csupán a fizikai szintű áldásokat, a darshanokat élvezhetik, hanem a földi megértésen messze túl, hatalmas spirituális jótéteményekben is részesülnek.

Február 11. csütörtök: Esti satsang

A program bevezetéseként elhangzó himnusz szavai:

Nagy szerencsémre találkozhattam az igazi Guruval.
Az Ő segítségével ráleltem az Úrra az emberi testemben.

A satsang témája az elme ellenőrzés alatt tartásának szükségessége volt. Maharaj Ji arról beszélt: csak akkor válunk képessé a spirituális természetünk felismerésére és a végső célunk felé haladásra, ha folyamatos gyakorlással ellenőrzés alá vonjuk a világi tevékenységekhez és szórakozásokhoz ragaszkodó elménket. Szükségünk van a Mesterlélek segítségére, hogy sikerüljön nyugalomba hoznunk a testünket és baráttá tennünk az elménket. De arról soha ne feledkezzünk meg, hogy a beavatással kötelességként felvállaltuk a rendszeres meditációt. A szorgalmas és állhatatos meditáció meg fogja hozni a gyümölcseit, hatalmas erővel fog vonzódni a lelkünk a Forrásához.

Február 14. Vasárnapi satsang és a Darshan Akadémia díjátadó ünnepsége

Valentin nap alkalmából ünnepi díszbe öltözött a Kirpal Bagh. A Mester a bevezetőjében rámutatott: ezen a napon ajándékkal, üdvözlő kártyával, virággal fejezzük ki a szeretetünket, ám fontos, hogy felismerjük ennek az ünnepnek az igazi spirituális jelentőségét is. Szeretettel fogadnak bennünket, amikor megérkezünk ebbe a világba, amelynek minden részecskéje a Teremtő szeretetét hordozza. A mi lényegünk is a szeretet, ezért hatalmas erővel vonzódunk oda, ahol ennek jelenlétét megérezzük. Ezt az érzést kiválthatja belőlünk egy másik ember, egy állat, sőt egy növény is. Isten a szeretet végtelen erejével vonz vissza bennünket a Forrásunkba.

A Darshan Akadémia buzgó tanulójának a példájával élve Maharaj Ji azt mondta: ő azért válik kiválóvá, mert lelkesen, szorgalmasan tanul. Hasonlóképp uralkodó szenvedélyünkké válhat Isten megismerése. Így gyorsan fogunk spirituálisan fejlődni. A satsang egy iskola, ahol a spiritualitás elméletével ismerkedhetünk meg. Ahogy az elméletek igaz vagy hamis voltát kísérletekkel igazolják, mi a napi meditációnk során szerezhetünk személyes tapasztalatokat az igazságról.

Majd Sant Darshan Singh versét idézte:

Mondd értelmed sötétjének,
keresse a szeretet mámorát!
Ezen mámor nem egyéb,
mint ragyogó, tiszta Fényesség.

Megszoktuk, hogy az elménkre támaszkodjunk, amelynek egy jellemzője, vele született sajátossága az intellektus. A mentális képességeink azonban behatároltak, a segítségükkel képtelenek vagyunk tapasztalatot szerezni a lelkünkről. Ennek egyedüli módszere a meditáció, amelyben átélhetjük Isten Fényét és szeretetét. A Mester Valentin napi üzenete az, hogy szerezzük meg ezt a tapasztalatot önmagunkban, és az egész lényünk isteni mámorban fog fürödni.

A satsang után került sor a Delhiben működő Darshan Akadémia díjátadó ünnepségére, amelyen az iskolai tantárgyakban, a sportban és az egyéb iskolai tevékenységekben kiemelkedő diákok részesültek elismerő oklevélben, ösztöndíjban.

A ceremónia kezdetén egy kisdiák kártyát nyújtott át a Mesternek, aki felolvasta a rajta levő szöveget: „Kedves Mester! Szeress minket, míg a föld meg nem áll, és az óceánok ki nem száradnak!”

Maharaj Ji válasza: „A Mestererő a beavatáskor ígéretet tesz, hogy soha nem hagyja el, és biztonságban az Úr ölébe helyezi a spirituális gyermekét. A Mesterek szeretete nemcsak a föld és az óceánok létét éli túl, hanem a teremtésben végbemenő összes megsemmisülést is. Ha csak egy pici is szétsugárzódik belőlünk abból a szeretetből, amit befogadunk a Mesterektől, máris értelmet nyert az életünk.”

Az iskola igazgatójának beszámolóját követően a Mester elismerését fejezte ki az iskola személyzetének, mert egy független szakértői felmérés szerint a helyi Darshan Akadémia Delhi 20 és India 500 legjobb iskolája között szerepel.

Ezután a Mester és Rita Ji háromfajta ösztöndíjat osztott szét: a Sant Kirpal Singh díjat az 1-10. osztály legkiválóbb tanulói kapták meg; a Sant Darshan Singh díjat a művészetekben és sportban kiemelkedő diákok vehették át; a Sant Rajinder Singh díjban pedig az állami vagy nemzeti tanulmányi versenyeken és sportban győztes tanulók és csapatok részesültek.

2016. február 16-17. Látogatás Bhubaneshwarba
India, Orissa

1. nap

A Bhubaneshwar név a Tribhubaneswar szóból származik, amelynek szó szerinti jelentése „a három világ Ura” (Eeswar of Tribhuban). Orissa állam legnagyobb városa, 3000 éves történelmi múlttal, amelyre gyakran úgy hivatkoznak, hogy „India templomvárosa.” Ez volt a Mester második látogatása Bhubaneshwarban, az elsőre 2011-ben került sor.

A gyermek satsang köszöntő éneke a Satguru örök szeretetéről szólt. Mata Rita Ji a szerető szív vágyódásáról énekelt, arról, mennyire áhítozik a Szeretett Lény darshanjára.

A Mester a himnuszra hivatkozva kiemelte, hogy az igazi tanítvány számára nincs nagyobb fájdalom, mintha nem részesülhet az Isteni Szerelme darshanjában. A lélek annyira epekedik a Lélekfelettivel való találkozásra, hogy a test, az elme és a lélek együtt szenved. Ahogy a vízből kivett hal vágyik vissza az életadó vízbe, úgy sóvárog a Forrásától eonok óta elszakadt lélek is Isten után. Ebben az állapotban nincs éhség, szomjúság, alvás, és a teljes figyelem Istenre irányul. A vágy csendje oly mély, hogy még a saját szívverésünk is a Szeretett Lény lépteinek tűnik. A lélek sötét éjszakája csak akkor ér véget, amikor a Mester darshanja és kegye fénybe borítja, felemeli, és megkezdheti a benső utazást a Szeretett Lény lakhelyére.

A satsang után a helyi Darshan Akadémia diákjainak a zenés-táncos műsora következett – az iskola évfordulós ünnepe alkalmából.

2. nap

A gyermekek köszöntője és Mata Rita Ji éneke után a Mester, a beavatásra való felkészítés céljából azzal kezdte az előadását, hogyan jöttek létre a teremtés különféle szintjei. Majd kiemelte: az emberi születést egyedül azért kaptuk, hogy a Forrásunkba való gyors visszatérés érdekében dolgozzunk. Ez a mi különleges lehetőségünk.

A szentek, akik már sikerrel megtették az Atyához visszavezető utat, feltárják előttünk Isten jellemzőit, mivel Őt a fizikai érzékeinkkel képtelenek vagyunk felfogni, megismerni. Fellobbantják a lelkünkben a szenvedélyes vágyakozás tüzét, megtanítják a meditáció módszerét, így az Ő vezetésükkel, segítségükkel és oltalmukban mi is képessé válunk arra, hogy visszatérjünk az igazi Otthonunkba. Az élő, tökéletes Mester a beavatáskor megszabadítja a lelkünket a legnagyobb tehertől, a szamcsita karmáktól, és az élet összes területén segít, mialatt gyengéd szeretettel a célunk felé vezet bennünket. Ő a mi igazi barátunk, aki feltétel nélküli szeretettel gondoskodik rólunk.

Az isteniség kincsei a beavatással, a spirituális megszületésünkkel hozzáférhetővé válnak számunkra, és a napi rendszerességgel elvégzett spirituális gyakorlataink segítségével gyorsan fejlődhetünk, mialatt szeretetben és szépségben fürdünk a bensőben.

A Mester ezután beavatta az új útkeresőket a benső titkaiba.

Másnap a kora reggeli órákban ellátogatott a helyi Kirpal Ashramba, amely a Darshan Akadémiával szomszédos épületben helyezkedik el. Az iskola évkönyvébe a következőket írta: „Kívánom, hogy az iskola összes tanulója sikeres legyen! Szeretettel és örömmel, 2016.02.18.”

Február 21. Vasárnapi satsang

Ez alkalommal a Mester a szufi hagyományokból az éjjeli lepke és a láng metaforáját választotta annak képletes bemutatására, hogy az Isten után vágyódó lélek miként merül el Istenben. Annak érdekében, hogy a lélek és a Lélekfeletti isteni szeretetének a története beteljesülhessen, el kell veszítenünk magunkat Istenben. Amikor az éjjeli lepke belerepül a lángba, az neki adja a saját fényét és ragyogását, egyesíti önmagával – ez a végső üdvösség vár az igazi szeretőre, aki egy akar lenni a Szeretett Lénnyel.

A szentek azért jönnek el a világba, hogy fellobbantsák a szeretet tüzét a szívünkben, a lelkünkben. Azt kérik, hogy ne a külső világ dolgaiba, látványaiba, tevékenységeibe merüljünk bele, ne az élet perifériáján teljen el a végtelenül értékes földi időnk. A fogékony lelkekben emésztő vágyat ébresztenek Isten után, amely folyamatosan előrehajtja őket, míg el nem érik az örök üdvösség állapotát.

Február 22. hétfő: Esti satsang

A satsang Kabir Sahib egyik himnuszának a bemutatásával kezdődött. Annak az embernek az állapotáról szólt, aki teljesen beleveszett a világba, és az élete végére érve elveszítette annak lehetőségét, hogy megismerje Istent.

A Mester a versre hivatkozva szemléletes képet festett arról, hogyan telnek a napjaink, ha a teljes figyelmünk a testünkről való gondoskodáson és a külső környezetünkön van. Nemcsak a testünkkel azonosulunk, hanem a foglalkozásunkkal, az érzelmeinkkel és az intellektusunkkal is. A fizikai, mentális és érzelmi területeken tartva a figyelmünket messze sodródunk a békétől, a félelemnélküliségtől, Istentől. Betegségek, anyagi problémák, kapcsolati nehézségek és a világ számtalan csábítása elrabolja az értékes időnket, ahelyett, hogy az egyszem biztonságos menedékhelyére, szentélyébe vonulnánk vissza, amely a kapu a szeretet, a Fény és az üdvösség világába.

Az éltető erőnk egyedül a lelkünk. Ha nem a lelkünk igényeié az elsőbbség az életünkben, akkor nem ismerjük meg az igazi természetünket, nem találunk rá Istenre. A meditáció csendjében egy teljesen új világ tárul fel előttünk. Amikor megtapasztaljuk a bensőnkben az isteniséget, feltárul előttünk a létezésünk valósága.

Február 28. Vasárnapi satsang

Az egyéni kiválóságra törekvés, a mások fölébe kerekedés, a versengés szelleme kicsi korunktól kezdve belénk nevelődik. Ez folyamatosan a másság, a másoktól különbözés érzését erősíti bennünk. Jobbnak, különbnek érezzük magunkat a külső megjelenésünk, az intellektuális képességeink, az anyagi javaink és még sok egyéb szempont alapján.

A különféle kultúrákba, vallásokba, szociális környezetbe érkezett megvilágosodott lelkek közös jellemzője: túláradt bennük az Isten egész teremtése iránti szeretet. Olyan helyzetben igyekeznek felkészíteni bennünket a lelkünk bensőbe szárnyalására, amelyben a dualitás szemléletével, az elménk parancsait követve élünk, belemerülve az öt érzékünk kínálatába.

A szentek a saját életük példáján keresztül a pozitív misztika útját mutatják meg nekünk, amelyen a spirituális célunk felé haladunk, miközben teljesítjük a családi és szociális kötelességeinket.

Keressük az élő Mestert, jöjjünk a lótuszlábához, de ne világi javunk, hanem a spirituális fejlődésünk érdekében!

A karmikus örökségünk miatt az elrendelt időkben különféle nehézségeken megyünk keresztül, de a szentek, akiknek nincs saját karmájuk, szeretetből, együttérzésből magukra vesznek a terheinkből, hogy könnyítsenek a helyzetünkön, és végül kikerülhessünk a karma kerekéből. A Mester ezzel kapcsolatban Sant Darshan Singh verssorait idézte, amely a sivatag forró homokjától felhólyagosodott talpról szól – ezzel jelképezve a szenvedést, amelyet a Mester a tanítványai iránti szeretetből és részvétből számunkra észrevétlenül magára vállal. Ő azt kívánja, hogy a lehető leghamarabb sikerüljön visszatérnünk Istenhez.

Február 28. vasárnap
Esti előadás az Indiai Orvosi Társaság meghívására
Delhi, Maulana Azad Orvosi Főiskola

Sant Rajinder Singhet a Társaság meghívta, hogy orvosi közönség előtt a „Meditációval és spiritualitással az egészségesebb életért” témáról beszéljen. 2011-et követően ez volt a második alkalom, hogy a Mester az orvosi közösség nagy tisztelettel fogadott vendégeként spirituális kérdésekről tartott előadást.

Dr. Harsh Vardhan, a tudomány és technológia minisztere, Dr. Mahesh Sharma, a turizmus ügyeiért felelős miniszter és Dr. S. S. Agarwal az Indiai Orvosi Társaság elnöke köszöntötte. A program első részében az orvosi terület neves szakemberei szóltak hozzá az est témájához, majd felkérték a Mestert, hogy tartsa meg az előadását.

Ő már a bevezetőjében arra mutatott rá, hogy bár a spirituális oldal képezi az életünk alapját, mi többnyire csak a testi, az érzelmi és az intellektuális oldalnak adunk figyelmet. A spiritualitás nemcsak az Istennel való kapcsolatunkat kezeli, de az emberekhez, az állatokhoz és a növényekhez való viszonyunkat is, és így hatással van az életünk összes pillanatára. Ezért nem szűkíthetjük arra a napi időtartamra, amikor meditálunk, imádkozunk. Az egészségesebb élet érdekében parancsolóan szükséges, hogy a lényünk rendszeresen hozzájusson a spirituális táplálékhoz is, ne csak a testi, mentális és érzelmi szükségleteink kielégítéséről gondoskodjunk!

Bár a meditáció számos betegséget enyhítő szerepe mellett segít az egészség megőrzésében is, de az igazi célja az Istennel és az Ő teremtésével valódi kapcsolatunk megismerése, elmélyítése. Az orvosi társadalom jól ismeri a halálközeli állapotban átélt élményeket, azok átformáló erejét. A meditációban viszont túljutunk azon a küszöbön, ameddig a halálközeli állapotban el lehet jutni. A lelkünk az öröm, a boldogság, az üdvösség állapotában felszárnyalhat a magasztos benső régiókba.

A béke és a nyugalom érzése a meditáció után is velünk marad, és így segít a stressz kezelésében, amely a napi életünk velejárója. Mivel az orvosi hivatás gyakorlása, az emberek szolgálata sok feszültséggel jár, a meditációnak a spirituális jótétemények mellett az egészségügyben dolgozók számos előnyét élvezhetik a napi munkájuk végzése során. A meditáció a megelőzés szempontjából is fontos gyógymód, hiszen a lelkünk egészségétől függ a testi és a mentális egészségünk.

Végül a Mester elmagyarázta a jyoti meditáció módszerét, és meditációba helyezte a hallgatóságát. A program további részében sok neves orvos a nagyrabecsülés jeleként kézhez vehette a „Meditáció gyógyír a léleknek” című könyvet.

Majd a Mester kérdésekre válaszolt, amelyeket a helyszínen lehetett feltenni. Isten teremtésének önzetlen szolgálatával kapcsolatban kifejtette: ezekért sok spirituális jutalomban részesülünk, de a gyümölcsöket csak a meditációban tudjuk élvezni. Az önzetlen szolgálat jó emberré formál bennünket, de csak a meditációval válhatunk igaz emberi lénnyé, aki beteljesíti az emberi születés célját.

Maharaj Ji, mint a lélek tudósa a tudomány és a spiritualitás kapcsolatáról szólva azokat az érem két oldalának nevezte. Mindkettő kísérletezésen keresztül keresi az igazságot: a tudomány a teóriák helyes vagy helytelen voltáról szerez így bizonyságot, Isten léte és a Vele való kapcsolatunk bizonyítékaihoz a meditációnak nevezett benső kísérletben juthatunk hozzá. "