A január 8-án tartott satsangon sokan vettek részt azok közül is, akik szerte a világból még az évvégi ünnepekre érkeztek Chicagóba. A téma mások önzetlen segítése volt: azért adunk magunkból valakinek, hogy könnyebbé, szebbé tegyük az életét. A nagy szentek és misztikusok minden időkben így éltek. Teljesen annak szentelték magukat, hogy az embertársaikat közelebb tudják juttatni Istenhez.

A január 10-i kérdés-felelet program kezdetén a Mester köszönetet mondott mindenkinek, aki a munkájával hozzájárult a kilenc napos ünnepi rendezvény-sorozat sikeréhez. Majd a napló helyes kitöltéséről hangzott el kérdés, amelyben rovatok vannak annak jelzésére, hogy valaki mennyi hibát vétett az igazságosság, az erőszakmentesség, az alázat, a tisztaság, az önzetlen szolgálat és a vegetáriánus életvezetés terén. A Mester a válaszában kifejtette, hogy nem a hibák pontos száma a lényeg, hanem az, hogy merre haladunk, mik a jellemző tendenciák a mindennapjainkban. Ha például a becsületesség, őszinteség kérdését vizsgáljuk meg alaposan önmagunkban, felmérhetjük, hogy ebben a tekintetben éppen hol tartunk.

„Hogyan éljünk spirituálisan?” – hangzott el a következő kérdés. A Mester válasza: az a mi gyengeségünk, hogy az időnket sokkal inkább a világgal való kapcsolatban töltjük, mint az igazi valónkra figyelve. Ébredjünk rá, hogy ezt az életet a lelkünk megismerésére és az örök Otthonunk megtalálására kaptuk! Találkozhatunk Istennel, de ehhez az szükséges, hogy Őneki adjuk a figyelmünket. Minél erősebb a benső kapcsolatunk, annál szeretetteljesebbé válunk, és egyre több isteniség fog sugárzódni az életünkből.

Január 11-én, a vasárnapi satsang bevezetéseként egy himnusz hangzott el. A Mester annak szükségességét emelte ki: találjunk időt az életünkben az isteniség megtapasztalására. Az időt, amelynek rabjaivá váltunk, az ember teremtette meg. Ám amikor a jelen pillanatban élünk, az maga az időtlenség. Majd az örökkévalóságról beszélt, amelyet a meditációban élhetünk át. A szentek azt kérik, hogy ne élettagadó módon éljünk, hanem a pozitív misztika útját kövessük, de naponta meditáljunk, és legyen állandó a kapcsolatunk az Úrral.

Január 15-én, a közös meditáció előtt a Mester arról beszélt, mennyire fontos, hogy beleültessük az életünkbe az igazságosság erényét. Sant Kirpal Singh mondása szerint az igazságosság magasztos erény, de még magasztosabb az igaz élet. Akik becsületesen, igaz módon élnek, ezzel hatalmas hajtóerőhöz jutnak a spirituális utazásukon.

A január 17-i kérdés-feleleten az első téma a hit, a bizalom volt. Maharaj Ji a válaszában azt tanácsolta, hogy az Istennel való kapcsolatunkat ne úgy kezeljük, mint egy üzletet, bár az ember hajlamos arra, hogy megpróbálja tesztelni az Urat. Ha a dolgaink a kedvünk szerint alakulnak, akkor a hitünk növekszik Őbenne, ha azonban nem teljesülnek az elvárásaink, elveszítjük azt. A Mester kihangsúlyozta: emberi szinten nem vagyunk képesek sem megérteni, sem analizálni Istent.

A szeváról elhangzott kérdésre a Mester azt válaszolta, hogy akár a Misszióban, akár azon kívül végzünk önzetlen munkát, azt viszonzás elvárása nélkül tegyük.

Az „Édes a te akaratod” elv szerinti életvezetéssel kapcsolatban Maharaj Ji kifejtette, hogy az elménk kelti bennünk az Istentől való elválasztottság érzését, noha Ő örökké velünk és bennünk él. Ha rendszeresen meditálunk, megtapasztaljuk az Úr jelenlétét az életünkben. Vegyünk részt a satsangokon, hogy spirituálisan újratöltődhessünk, és a figyelmünket a lelki életünkön tudjuk tartani! Rendszeresen ellenőrizzük, hogy mivel töltjük a szabadidőnket, és kérdezzük meg magunktól, hogy bölcsen gazdálkodunk-e vele, a célunk érdekében hasznosítjuk-e! Ne vesztegessük el a végtelenül értékes időnket, amelyet azért kaptunk, hogy felismerjük a lelkünket és egyesüljünk Istennel!

A január 18-i internetes satsangon a Mester arról beszélt, hogy az egónk miatt kerülnek a nehézségek az utunkba. Az életünk azt mutatja, hogy az időnk elfecsérlődik. Úgy érezzük, hogy a gondok, a megpróbáltatások csak bennünket érnek el. Nagyon ritkán tartjuk a figyelmünket helyes irányban, mert általában olyan területekre koncentrálunk, amelyeken a legnagyobbnak érezzük a problémákat. Ha ily módon élünk, akkor vajon miként érhetjük el a célunkat? Hogyan emelkedhetünk olyan magasságba, amelyre egyébként mindannyian képesek lennénk? Miért van az, hogy miután felismertük az Istennel való egységünk szükségességét, mégsem tudunk lépéseket tenni ebben az irányban? Rá kellene ébrednünk, hogy azért vagyunk a jelenlegi állapotunkban, mert a figyelmünket az életünk fizikai, mentális és érzelmi területén tartjuk.

Individuális lényként úgy érezzük, hogy különbözünk másoktól, ezért túl kell tennünk rajtuk. Az egónk meg akarja mutatni másoknak: „Mi vagyunk a jobbak. Nálatok különb módon tesszük a dolgokat. Jövünk, és minderre megtanítunk titeket is.” Az énközpontúságnak ebben a megnyilvánulásában nem ügyelünk arra, hogyan kezelünk, tanítunk másokat. Azzal a gondolkodásmóddal, amely szerint a mi látásmódunk, életvitelünk jobb, mint másoké, fölényeskedünk, lekicsinyeljük, lenézzük mások életformáját. Hajlamosak vagyunk arra, hogy megmutassuk másoknak, hogyan gondolkodunk, mit tudunk, mink van fizikai, mentális és érzelmi területen, és azt is, hogy a mi irányunk a helyes. Emiatt azután sorban követik egymást a nehézségek az életünkben.

A problémák abból fakadnak, hogy a figyelmünk megreked az életünk fizikai, mentális és érzelmi síkján, és nem teremtjük meg a kapcsolatot az öröm, boldogság bennünk lévő kútfőjével. Ennek neve lehet Isten, Istenerő, Teremtőerő, Naam, Shabd, Jyoti és Sruti, szent Ige. Ez minden gyönyörűség forrása, ebből született meg a teremtés. Erre szükséges összpontosítanunk, amit nem érhetünk el valaminek az elolvasásával, meghallgatásával. Ez csak úgy történhet meg, hogy csendben ülünk, a figyelmünket a külső világból befelé fordítjuk, és ott összekötődünk a mindannyiunkban jelen lévő Istenerővel.

Legyen az életünkben Isten az első, és minden csak Őutána következzen! Sant Darshan Singh azt mondja, hogy bármilyen néven hívhatjuk Istent, a lényeg az, hogy Őrá összpontosítsunk, mert akkor az életünk jobb, derűsebb, boldogabb, szeretetteljesebb, békésebb lesz, és úgy fogunk élni, ahogy kell. Ez a gondolat így fogalmazódik meg az egyik gyönyörű versében, amelyet a Mester a satsang további részében részletesen elemzett:

Ezer nevet visel Ő, az egyiken hívjad Őt!
A gondolataidat töltsd fel Ővele, imádd Őt!
Szíved legmélyebb kamrájába helyezd Őt!
Fényesítsd a képét, őrizd Őt!
Árasszon el életerővel az Ő nevére emlékezés,
a lelked mélyére ívódjon be Ő!
Szárnyaljon a lelked a magasba,
s találkozz Ővele!

Sant Rajinder Singh 2009. január 31-én Münchenben találkozott az európai sangattal. 150 magyar testvérünk is részt vett ezen a programon *

Maharaj Ji február 4-én érkezik meg Indiába. .