Huszonöt évvel azt követően, hogy Sant Darshan Singh megáldotta a jelenlétével a kaliforniai San Diegót, az élő Mester, Sant Rajinder Singh elhozta ide a Naam vizét a sok-sok szomjazó léleknek. A programok központi helye a Loews Coronado Bay Resort volt. A mintegy 60 ezer négyzetméter területű pihenőközpont a félszigeten helyezkedik el, amelynek az egyik oldalon a San Diego öböl vize, a másik oldalon a Csendes-óceán mossa a partjait.

A „Fény hétvégéje” bővelkedett meditációs összejövetelekben és munkatalálkozókban. A Mester az első napon a sangattal találkozott, a második és a harmadik napon pedig a nagyközönségnek szóló előadásokat tartott, amelyeket december 4-én beavatás követett.

December 2. péntek A nagy sangat a hotel teraszán találkozott először a Mesterrel, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra és az öbölre. Miután virággal és üdvözlő dallal köszöntötték a Mestert és Mata Rita Jit, Ő a következőket mondta:

„Ahogy körülnézünk, ez az egész város olyan, mint egy nagy gyógyfürdő, amelyet az emberek a fizikai gyógyulás, megújulás érdekében keresnek fel. Mi a következő néhány napot egy másfajta, egy spirituális fürdőhelyen fogjuk eltölteni. Reményeink szerint ez a Fény, a szeretet, a tudatosság, a beteljesülés hétvégéje lesz, amelyen a lelkünk megtisztítására összpontosítunk. Egy gyógyfürdőbe azért megyünk, hogy a fizikai testünk jó állapotba kerüljön. Közületek mindazok, akik az országnak ebben a részében élnek, tapasztalják, hogy a világ minden tájáról érkeznek ide az emberek ezzel a céllal.

Hogyan érhetjük el a lelkünk megújulását? Milyen az igazán előnyös, hatásos környezet a lelkünk jólléte szempontjából? Függetlenül attól, hogy fizikailag hol vagyunk, megtapasztalhatjuk a lelkünk megújulását, ha a benső csendben ülünk. A lényeg az, hogy találjunk időt a lelkünk jóllétéről való gondoskodásra. Ez akkor történik meg, ha visszavonulunk a bensőnk nyugalmába.

Most, hogy ily sokan együtt vagyunk a világ minden részéből – ebből az országból, Kanadából, Európából, Ázsiából, Dél-Amerikából –, örömmel várom, hogy sok szép órát töltsünk el együtt. Tegyünk minél többet a spirituális egészségünk érdekében! Szolgálja ez a néhány nap ebben a szép környezetben a spirituális megújulásunkat azzal, hogy a figyelmünket a lelkünknek szenteljük!”

Az est zenei programmal folytatódott, és közös vacsorával zárult.

December 3. szombat

A nap kora reggeli meditációval kezdődött, amelyet különféle csoportokban folytatott beszélgetések, workshopok követtek. A fő téma mindenütt a meditáció fontossága volt, és az, hogy a spirituális gyakorlataink rendszeres végzése mily nagy segítséget nyújt az élet összes többi területén. Majd angol és spanyol nyelvű satsang következett.

13 órakor a Silver Strand Beach-en került sor a Mester és a felesége társaságában a „Fény piknik”-jére. Végigsétáltak a pihenőközponttól az egészen az óceánig vezető úton. Ezt mexikói ételekből álló ebéd követte, mariachi (mexikói) zenei kísérettel. Majd közösen meditáltak. Az együttlét az óceán partján tett sétával zárult.

Ezen az estén a Mester a szálloda nagy báltermében tartott előadást. A program kezdetén a helyi satsang koordinátor felolvasta San Diego polgármestere, Jerry Sanders nyilatkozatát, amely december 3-át Sant Rajinder Singh Nappá nyilvánítja – a béke és az emberi egység érdekében végzett nemzetközi szintű, fáradhatatlan munkájának az elismeréseként.

A Mester az előadásán az isteniség szikrájáról beszélt, amely mindannyiunkban ott rejtőzik. Elmagyarázta, hogy a tudomány a mai eszközeivel, módszereivel megerősíti a szentek és misztikusok időtlen tanítását az egész teremtést megalkotó és fenntartó Fény- és Hangáradatról. Majd arról beszélt, hogy képesek vagyunk megfejteni az élet titkait, ha a benső csendben ülve a spirituális szintekre utazunk. Rendkívül fontos, hogy még az életünk során szerezzünk személyes tapasztalatot az igazságról, a spirituális valóságról. Ha meglátjuk Isten Fényét a bensőnkben, az elsöpri belőlünk az illúzió sötétségét.

Az előadást követően a Mester „Az isteniség szikrája” című új könyvét dedikálta.

December 4. vasárnap

Sokan vettek részt a kora reggeli meditáción, majd a különféle előadásokon, beszélgetéseken, amelyeken a spirituális út különféle kérdéseivel foglalkoztak.

A Mester kora délutáni előadásának a címe: „Fedezzük fel a benső régiókat!” Arról beszélt, hogy gyermekkorunkban mindannyian olvastunk a benső világokról. Ekkor még hittünk e régiók létezésében, és abban, hogy egyszer mi is felkereshetjük őket. Felnőttként viszont már tele vagyunk kétkedéssel, hogy mi igaz az egészből, mert nem rendelkezünk olyan fizikai technikával, amelynek segítségével eljuthatunk oda. Nem láthatjuk meg, nem tapasztalhatjuk meg ezeket a világokat azon a szinten, amelyen az életünk folyik.

A fizikai érzékeink segítségével vagyunk kölcsönhatásban a külső világgal, ezért azt hisszük, hogy mindent, ami létezik, ezeknek a segítségével fel tudunk fogni. Nem akarjuk elhinni, hogy létezik élet a fizikain túl is, amely a testi érzékszerveink segítségével megismerhetetlen. Ezért azt tekintjük a valóságnak, ami a fizikai érzékeinkkel megtapasztalható. Megfeledkeztünk a bensőbe vezető ajtóról, amelyet Isten mindannyiunknak megadott. Olvasunk róla a szent könyvekben, vallási hagyományokban, de mivel nem látjuk, nem hiszünk a létezésében. Pedig minden szentírásban megtaláljuk a szentek hivatkozásait a bensőbe nyíló kapuról.

Vajon hogyan juthatunk el oda? Mi módon nyílhat meg ez a kapu? Mi ennek a technikája? Isten Királysága ott van mindannyiunkban. Isten gyermekei vagyunk, és emberi születéssel kapott jogunk az Ő megismerése. Ám mi arra gondolunk, hogy Isten mérhetetlen nagyságához képest mi oly jelentéktelenek vagyunk, hogy az Ő hozzánk való közelsége fel sem merülhet bennünk. Pedig Ő ott él bennünk. El kell sajátítanunk a módszert, amellyel be tudunk jutni a bensőbe.

Ehhez az szükséges, hogy valaki kinyissa nekünk az ide vezető ajtót. Ebben a hatalmas isteni kegyben a tökéletes Mester részesít bennünket a szent beavatáskor. Az Isteni Fénnyel és Hanggal, más nevein a szent Igével, a Naammal, a Shabddal, az egész teremtést megalkotó Teremtőerővel való kapcsolat által válunk képessé Isten megtapasztalására, és érhetjük el a megvilágosodást.

A Mester ezután a tiszta, etikus élet, az erőszaknélküliség, az igazságosság, az együttérzés, a szeretet, a tisztaság, az önzetlen szolgálat, a másokról való gondoskodás fontosságát emelte ki. Mindezekre az értékekre szükségünk van ahhoz, hogy nekivághassunk a spirituális utazásnak. Ha ugyanis az alap nem elég erős, akkor arra nem tudunk tartós épületet emelni. Etikus életvezetés nélkül nem fejlődhetünk spirituálisan.

Annak hatásaival is tisztában kell lennünk, hogy miként gondolkodunk, hogyan beszélünk és mit teszünk. Minden tettnek megvan a maga visszahatása.

Arra van szükségünk, hogy még ebben az életben minden karmánk kiegyenlítődjön, eltörlődjön. Ezért kérik minden vallási hagyományban, hogy éljünk tisztán, helyesen, másokkal törődve. Hiszen minden tettünknek nagy a hatása, majd pedig a visszahatása. Emberi testben sokat tehetünk azért is, hogy jobb legyen mindaz, ami majd utána következik.

Ha megtanuljuk a módszert, amellyel be tudunk jutni a tizedik kapun, akkor segítséggel és vezetéssel fel tudunk szárnyalni a benső régiókba. Isten gyermekeiként jogunk van az Ő megismerésére, és valamennyien elindulhatunk a spirituális utazásra. Ennek lényege az Isten iránti szeretet, amely az Ő megismerése utáni szenvedélyes vágyódásban éri el a tetőfokát. Ez hajt előre bennünket. Ő nincs messze tőlünk, hiszen bennünk lakozik. Ha a figyelmünket befelé összpontosítjuk, mindenképp megtaláljuk Őt.

Az előadást beavatás követte.

A háromnapos program zárásaként a Mester találkozott a fiatal felnőttekkel és a szevadárokkal. Megköszönte az egész országból érkezett önzetlen segítők és a fiatal felnőttek harmonikus, áldozatos munkáját, amely nélkülözhetetlen egy ilyen nagy program sikeres megvalósításához. Örömét fejezte ki, amiért ily gyorsan növekszik a „spirituális család”, amelyben egyre nagyobb a nagyon tehetséges gyerekek és fiatal felnőttek aránya.