Május 28-án, szombaton az együttlét bevezetéseként egy himnusz hangzott el a Gurbaniból:

Jöjjetek és mind igyunk!
A Naam Nektárja gyógyír minden betegségre.
A vele való kapcsolat igazi örömöt ad,
és minden szomjúságot elolt.
Jöjj és szolgáld a Gurut, mert Ő maga az Úr!
Szomorúság nem érinthet meg, ha ezt teszed.
Az összes vágy így teljesül,
és eléred az örök üdvösség állapotát.
Szolgállak Téged; Te vagy az abszolút Isten.
Ó Nanak! Teljesen alárendelem magam Neked.

A Mester arról beszélt, hogy ez a Gurbaniból való himnusz a megelégedett életről szól, amelyet akkor érhetünk el, ha mondjuk a simrant, összekapcsolódunk a Shabddal, és elindulunk a bensőnkbe. Emberként megszületve elérhetjük a spirituális célt, az Istennel való egyesülést, de ehhez segítségre van szükségünk, ahogy a kicsi gyermek is a szülei segítségével tanul meg járni.

A beavatástól kezdve a Mester a támaszunk, a fenntartónk. Sant Darshan Singh gyakran beszélt a kegy és az erőfeszítés köreiről, amelynek segítségével tesszük meg az első lépéseket a spirituális úton. A Mester kegye és szeretete tesz képessé bennünket az erőfeszítésre, amelynek köszönhetően még több kegyet fogadhatunk be. Évek munkájába telhet, amíg elérjük a Mester sugárzó alakját, mert ez sok tényezőtől függ. Ám ahogy kifejlesztjük az etikai értékeket az életünkben, meditálunk, telítődünk Isten szeretetével, így mindig boldogok vagyunk.

Május 29. vasárnap
Sant Darshan Singh 1989. május 30-án távozott el a földről, és ennek emlékére kezdődtek ezen a napon a 22. bhandara eseményei. Egész nap rettenetes hőség volt. A Mester a késő éjszakai órákban érkezett, amikor 38 fokra enyhült a hőmérséklet. Az ünnepi eseményekre Vele érkeztek a közvetlen családtagjai, a felesége, a lánya, a veje és az öccse is.

A Mester a bevezetőjében arról beszélt, hogy Sant Darshan Singhet a négy világkörüli útja során a világ minden részén megismerték. Sok lelket mentett ki a világ futóhomokjából, és helyezett rá az Istenhez vezető szilárd útra, amely a szeretet ösvénye. Ha Isten nélkül már nem tudunk enni, aludni, sem gondolkodni, akkor tudjuk, hogy Ő mindenütt jelenvaló. Ez vezet el minket is – Sant Darshan Singhhez hasonlóan – a minden ember, sőt az egész teremtés iránti szeretethez:

Mások a hozzátartozókat és rokonokat
is magukra hagyták;
Én még az idegeneket
is szívem lakóivá tettem.

Majd Maharaj Ji a nagy költő-szent kozmikus látásmódjáról beszélt, amely gyönyörű verssoraiban így fejeződik ki:

Mit számít az, ha embernek hívnak is?
Valódi lényem a lélek, a szeretet;
Az egész Föld az otthonom,
S az Univerzum a szülőhazám.

Sant Darshan Singh nem csupán valamelyik ország vagy vallás embereiért jött, hanem az egész teremtésért. Azt kívánta, hogy váljunk igaz emberré, aki képes felismerni a valóságot, és visszatér Istenhez. Csak vesztegetjük az időnket, mialatt a világi vágyaink, kívánságaink, szórakozásaink magukkal ragadnak, mert egyre jobban idekötöződünk. Erre a problémára így világít rá a kegyes Mester:

Az intellektus embereit mindig
problémák és türelmetlenség emészti,
mialatt a Te szeretőd derűsen halad keresztül
az élet összes helyzetén.

Mindazokat, akik folyamatosan ismereteket gyűjtenek a külső világról, minden idejüket ezeknek a dolgoknak szentelik, amelyek nem nyújtanak tartós örömöt, boldogságot, megelégedettséget. A világ illúziójának a hálója ugyanis oly erős és bonyolult, hogy ha valaki belekeveredik, nincs más menedéke, csak az, ha Isten felé fordul. Sant Darshan Singh így bíztat bennünket:

Teljes bizonyossággal rátalálhatsz Istenre.
Csak adj felhajtóerőt a lelkednek.
Ő közelebb van hozzád, mint a saját ütőered.
Csupán őszintén kell kiáltanod Őutána.

A Mester e sorokkal arra világít rá, hogy Isten bennünk él, tudatos minden rezdülésünkre, és arra vár, hogy a lelkünk visszatérjen Őhozzá. Ha a figyelmünk megmarad a világi ügyeinknél, belemerülve a problémákba, akkor soha nem tudjuk elérni a végső célunkat. Ha viszont Istennek szenteljük magunkat, akkor nem hatnak ránk az élet feszültségei, mert a Mesterbe vetett bizalommal „légkondicionált” állapotban élünk. Felismerjük, hogy az élet viszontagságai a karma következményei, amelyek éppen végbemennek. Ha megbízunk Istenben, ha rajta tartjuk a figyelmünket, akkor könnyen tudunk áthaladni ezeken az erőt próbáló helyzeteken. Ez a gondolat így fejeződik ki Sant Darshan Singh gyönyörű verssoraiban:

Mondd értelmed sötétjének,
Hogy keresse a szeretet mámorát!
Ezen mámor nem egyéb,
mint ragyogó, tiszta Fényesség.

Mindenki vágyik valamiféle tisztánlátásra, de az igazi megvilágosodás a spirituális ébredés gyümölcse. Egyébként megmaradunk a világ sötétségében, és aki ebben él, az nem ismeri a Fényt. Ezt így fejezi ki a költő-szent:

A világ gondjai, a létezés fájdalmai,
a kapcsolatok nehézségei, a szív szomorúsága,
ezek mind az életem ruhái,
amelyek tele vannak szúrós tövisekkel.

Mindezen túl, az igazán nagy szomorúság, fájdalom oka az Istentől való elválasztottságunk. A beavatással spirituális tőkét kapunk, amelyet növelnünk szükséges, hogy egyre közelebb juthassunk Istenhez. Minél inkább belemerülünk az isteniségbe, annál kevésbé hatnak ránk a világi problémák.

Május 30-án, hétfőn a Mester a satsangot Darshi gyermekkorának bemutatásával kezdte: hogyan talált rá édesapja, Kirpal Singh a Mesterére, Hazurra, miként kapta meg Darshi a beavatást öt éves korában a „csillagokig.” A szülei példáját követve Ő is rendszeresen meditált. Majd elmesélte Maharaj Ji, hogyan választott Hazur életpályát Darshan számára: az orvosi vagy mérnöki pálya helyett a perzsa és angol nyelvet és irodalmat kezdte tanulni Lahore neves egyetemén. Így indította el a költői pályáját. Majd arról beszélt, hogy a spiritualitás egyszerű. A teremtésben minden Isten akarata szerint történik. Az elménk ural bennünket, és az ki van szolgáltatva az érzékeknek, amelyek feladata, hogy segítsenek a világ megtapasztalásában. Ahhoz, hogy felismerjük Isten örök jelenlétét az életünkben, az ellenőrzésünk alá kell vonnunk az öt érzékünket és az elménket, majd pedig a figyelmünket a lélek székhelyére kell emelnünk. A Mester nyitja meg a bensőbe vezető tizedik kaput, és Ő a mi vezetőnk a benső régiókon át Sach Khandba vezető utazásunkon. Ki a tökéletes Mester? Sant Darshan Singh így mutatja be:

Isten Fénye kinyilatkozott a sugárzó,
dicsőséggel teli Mester alakjában.
Ő az örök Teremtő tükre.

Maharaj Ji ezután arról beszélt, hogy Sant Darshan Singh költészete a személyes misztikus tapasztalatain alapul. Verseinek központi témája a szerető és a Szeretett Lény, az odaadó tanítvány és a Mestere közötti kapcsolat. Költészetében felejthetetlen módon nyilvánul meg: milyen az első korty öröme az isteni szeretet borából, a növekvő vágyakozás a Szeretett Lénnyel való egyesülés után, az elválasztottság fájdalma és a legvégső egyesülés mámora.

A Mester ezután részletesen elemezte Sant Darshan Singh sorait, amelyek a benső utazás magával ragadó szépségéről szólnak:

Amikor a Földről a Tejútra utaztam,
minden lépésnél szeretetre leltem,
és szépség ragyogott minden pillantásban.

A benső utazás minden gyönyörűsége bele van sűrítve ebbe a néhány verssorba: a fizikai világból a Mester sugárzó alakjáig a Fényen, a csillagokon, a holdon és napon keresztül vezet az út. A bensőben tett minden előrelépésnél növekszik a szépség és a szeretet. A „szeretet földjén” minden gyönyörű.

Május 31-én 3200 lélek részesült a szent beavatás ajándékában.

Június 1-én, szerdán mintegy 5000 indiai testvérünk zónák, a lakóhelyük szerint ülve várakozott a Mesterre, akiket Ő sorról sorra haladva darshanban részesített.