Június 15. szombat
Illinois, Naperville

Ez volt a Mesterrel való első találkozás a chicagói központban azt követően, hogy Indiában és Európában tartott spirituális programokat. A kérdés-felelet során az egyik interneten feltett kérdés az volt, hogy miként szabadulhatunk meg a félelmeinktől.

A Mester a válaszában kihangsúlyozta, hogy az ismeretlen dolgoktól félünk. Nem tudjuk, hogy mire számíthatunk. Attól tartunk, hogy valami olyan következhet be, amit nem szeretnénk, aminek nem örülnénk. Ettől jelenik meg a félelem az életünkben. Rögtön utána a harag is felbukkan, mivel azt látjuk, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szerintünk történniük kellene. A félelem következménye lehangoltság, depresszió. Reménytelennek érezzük a helyzetünket, amelyben semmit sem tehetünk.

Ha megtapasztaljuk önmagunkban az Úr állandó jelenlétét, akkor nincs több félelem. Tudjuk, hogy bármi történik is az életünkben, az a legjobb nekünk. Az Istenbe vetett bizalom a kulcs a félelemnélküliség eléréséhez. Isten jelenlétének, gondoskodásának a tudatában kiegyensúlyozottan tudunk élni. A velünk megeső dolgokat nem nehézségként fogadjuk, hanem úgy, mint ami jó nekünk. Az a látásmód teszi az életünket boldoggá, örömtelivé, hogy tudjuk: Isten segítő, támogató keze minden lépésünknél velünk van, és bármi ér bennünket, az a legnagyobb javunkat szolgálja.

Június 16. vasárnap
Westin Hotel
Lombard

A világ egy részén június harmadik vasárnapján ünneplik meg az apák napját, tisztelve az apák szerepét, amelyet a gyermekeik életében betöltenek. Sant Rajinder Singh kiemelte, mennyire fontos ez a szülői példamutatás, irányítás a földi életünkben, ugyanakkor ráirányította a figyelmet a spirituális Atyánkkal való közvetlen kapcsolatunk hatalmas áldásaira. Isten, aki az egész mindenséget megteremtette, mindannyiunk spirituális Atyja, és Ő adja nekünk az összes ajándékot, amelyeket megtapasztalunk az életben. Nyújtsuk át a szívünket és a lelkünket az Úrnak, vagyis szeressük Őt, és merüljön a lelkünk újra bele a Lélekfölöttibe! A benső kapcsolatunk úgy válik egyre erősebbé, ha meditálunk, ha nekivágunk a spirituális utazásnak. Ekkor rátalálunk az isteniség kincseire a bensőnkben, és felismerjük, hogy mindannyian az isteni Atyánk gyermekei vagyunk.

Június 22. szombat
Wyndham Lisle Hotel
Illinois

A szokásos szombat esti kérdés-feleleten valaki az iránt érdeklődött, hogy az emberek miért tesznek rosszat másokkal annak ellenére, hogy tudják: a karma törvényének megfelelően vissza fogják azt kapni.

Maharaj Ji a válaszát a következő gondolattal kezdte: a különféle vallási hagyományokat követő emberek legnagyobb része tisztában van e tényekkel. Ennek ellenére nem vagyunk képesek gyakorlatba ültetni mindazt, amit megértettünk. Ragaszkodunk a megszokott, olykor nagyon ártalmas dolgainkhoz, és nehéz rajtuk változtatnunk. Például szerte a világon mindenki tudja, hogy a dohányzás mennyire veszélyes, mert rákot okozhat. Az alkoholizmus, a kábítószerezés negatív következményeit számos kutatás igazolja, mégis mily sok embert tartanak fogva ezek a szokások!

Ám meg kell értenünk, hogy csak etikusan élve állunk készen arra, hogy célba jussunk. Ehhez nélkülözhetetlen a szeretet, együttérzés, a tisztaság, az erőszakmentesség állapotának az elérése. Mindazok, akik a mindennapjaikban nem tartják ezt szem előtt, olyan tevékenységekbe bonyolódnak bele, amelyek károsak számukra.

Gondosan ügyeljünk arra, hogyan vezetjük az életünket, mit teszünk, mi segít a célunk felé bennünket! Ha valakinek fájdalmat, problémát okozunk, át kell élnünk a nehézségeket, mint fizetséget azért, amit valaki más sérelmére elkövettünk. A 25% szabad akaratunkkal felelősek vagyunk a tetteinkért. Rajtunk múlik, hogy Isten vagy a világ felé haladunk. Miénk a döntés felelőssége. Fordítsuk a javunkra ezt a választási lehetőségünket! Akik így tesznek, azok célba jutnak.

Június 23. vasárnap
Doubletree Oakbrook Hotel
Illinois

A Mester a vasárnapi satsangon először azt a gondolatot fejtegette, hogy mindannyian vágyunk a békességre, a nyugalomra, a harmóniára. Ennek forrását a külső világban keressük. Az irány helyességét illető kétségek általában csak akkor merülnek fel bennünk, amikor nehéz helyzetbe kerülünk, valamilyen nagyobb fordulat következik be az életünkben. A sok hiábavaló útkeresés és több irányváltás után végül nagyon sokan kezdenek el kutatni a hitük mélyén, hogy választ találjanak az emberi létezés értelmére, végső céljára.

A közös válasz a következő: „Akik szeretnek, azok találnak rá Istenre.” Ám azonnal felmerül a kérdés: Hogyan szerethetjük az Urat? Hiszen nem látjuk, nem érezzük, nem halljuk, nem látjuk Őt. A szentek hogyan érték el Őt? Úgy, hogy mind a benső csendben ültek. Az életükbe beleépítették a csendet, és ez juttatta el őket az Úrhoz. Mindannyian átélték a lelkük testtudat fölé emelkedését, bensőbe szárnyalását, utazását a spirituális régiókban. Megtapasztalták a spirituális tudatosság állapotát. Nyilvánvaló a kérdés: „Mi is részesülhetünk ilyen tapasztalatokban?” Ez egyedül azon múlik, hogy hol van a figyelmünk. Csak úgy érhetünk célt, ha megtanuljuk a csendben ülést, és napi rendszerességgel meditálunk – emelte ki Maharaj Ji.

Június 29. szombat
Wyndham Lisle Hotel
Illinois

A kérdések között hangzott el a következő: A Misszión kívül végzett szeva ugyanolyan értékű-e, mint amit azon belül teszünk? Az önzetlen szolgálat során segítő kezet nyújtunk valakinek, akinek arra szüksége van. Ezért bárkiről legyen is szó, ez jó dolog. Nem számít, hogy ismerjük-e az illetőt vagy nem, a sangat tagja vagy nem. Közömbös, hogy hol, melyik országban kerül sor a szevára.

Az önzetlen segítéssel mások helyzetén könnyítünk. Sokféle módon enyhíthetjük az embertársaink nehézségeit. Arról az egyről azonban nem szabad megfeledkeznünk, hogy semmiféle jutalom, ellenszolgáltatás fel sem merülhet, mert akkor az üzlet, adok-kapok. „Segítek neki, mert majd később nekem is szükségem lehet erre” – ez nem szeva. Az anya gondoskodása a gyermekéről – ez sem szeva, ez kötelesség, ahogy más kötelezettségeink is vannak a közvetlen kapcsolatainkban.

Ha önzetlen a szolgálatunk, akkor semmit nem várunk el érte cserébe. A szeva formái: fizikai, érzelmi, mentális, anyagi. Az közömbös, hogy kin segítünk, amíg a figyelmünk magán a gondoskodáson van. Ha nem kapcsolódik hozzá ragaszkodás, valaminek az elvárása önmagunk számára, akkor minden segítségnyújtás jótékony. Isten megadja nekünk a hozzá szükséges forrásokat.

Június 30. vasárnap
Wyndham Lisle Hotel
Illinois

A Westin Hotelben tartott vasárnapi satsangon Sant Rajinder Singh részletesen beszélt a meditáció spirituális céljáról. Sokszor merül fel az emberekben az a kérdés, hogy vajon az élet viszontagságai közepette is rálelhetünk-e az Úrra? A Sant Mat szentjei azt tanácsolják: „A nappalokat fordítsuk a kötelességeink teljesítésére, ám az éjszakákat adjuk Istennek!” Sant Kirpal Singh gyönyörű könyve, Az éjszaka egy dzsungel is erről szól.

Amikor az Ő életét megérintette Hazur Baba Sawan Singh kegye, és beavatta a benső titkaiba, megkérdezte a Mesterétől: „Naponta hány óra hosszat meditáljak?” „Legalább két és fél órát, de ha többet is tudsz, az annál jobb” – válaszolta Hazur. Ebben az időben Sant Kirpal Singh dolgozott, majd a munkahelyéről egyenesen egy kórházba vagy a betegek otthonába ment, hogy segítse őket. Számára az természetes volt, hogy könnyíteni igyekezett a nehéz helyzetűek sorsán. Mindezek után még 4-5-6 óra hosszat meditált. A napi sok óra meditáció nyomán arra jött rá, hogy ez annyira pihentté teszi a testet, hogy egyáltalán nincs szükség alvásra. Az igazi meditáció az, ha nincsenek gondolataink, nincsenek érzéki impulzusok. Ekkor tökéletesen ellazul a testünk. Ő ezt tapasztalta meg, és erről beszélt a tanítványoknak is. „Az éjszakát fordítsuk Isten megismerésére, a nappalt a kötelezettségeink ellátására!” – ez a Sant Mat tanításának az egyik alapgondolata.

Majd Maharaj Ji a nagy költő-szent, Sant Darshan Singh versét idézte:

Elszökve a csillagok szeme s a virágok pillantása elől,
két szív találkozott a tovatűnő éjszakában.

Elmagyarázta, hogy az Istennel való kapcsolatunk teljesen személyes jellegű, közvetlen. A meditációban a lelkünk találkozhat Istennel, megtapasztalhatja Őt. Senki más semmit sem tud arról, ami az Úr és közöttünk, a lelkünk és a Szeretett Lény közötti kapcsolatban végbemegy. Aki szereti Istent, az meg akarja ismerni Őt, és el kívánja érni a célját. A szeretet olyan, mint a tűz, nagyon tetterős, nem valami passzív dolog. A meditáció is aktív. Amikor hosszabb ideig meditálunk, a spirituális tapasztalataink elmélyülnek, és így egyre könnyebbé, örömtelibbé válik a spirituális gyakorlataink végzése.

Július 13. szombat
Wyndham Lisle Hotel
Illinois

A Mesternek feltett kérdések között elhangzott az is, hogy mikor döntünk helyesen. Honnan tudhatjuk, hogy melyik a helyes irány számunkra? A Mester először arról beszélt, hogy az életünkben végbemenő dolgok egy része az elmúlt karmáinkon alapul. Ez a sors karmánk. Nehéz eldöntenünk, hogy ami éppen megesik velünk, az a múlt visszahatása vagy a mostani életünkben véghezvitt cselekedeteink, döntéseink következménye. A mindennapjainkban sokféle elhatározásra jutunk. Rajtunk múlik, hogy a 25% szabad akaratunkkal milyen irányban összpontosítjuk a figyelmünket.

A szentek nagyon egyszerű szabálya így szól: „Minden gondolat, szó, tett jó, amely Isten irányába vezet bennünket. Mindazok viszont, amelyek eltérítenek Őtőle, nem jók, ezért ne ezeket válasszuk!” A napi életünk elhatározásainál ez a szabály legyen a meghatározó! Ne döntsünk olyan dolgok mellett, amelyekkel az időnket, az energiánkat, a figyelmünket a világi tevékenységekbe merülve vesztegetjük el, ahelyett, hogy minden egyes lépésünket Istenhez közeledve tennénk meg!

Június 14. vasárnap
Wyndham Lisle Hotel
Illinois

Ezen a vasárnapon Maharaj Ji az imáról, annak a legmagasztosabb formájáról és az ilyen imának az isteni ösvényen játszott szerepéről beszélt. Mindannyian imádkozunk, és a magunk egyedülálló módján kérjük Istentől mindazt, amiről azt gondoljuk, hogy tartós békességet és boldogságot fog nyújtani nekünk. Van, aki ezt összetett kézzel teszi, mások térdelve, hangosan vagy a szív csendjében fohászkodva. Jellemző módon anyagi ajándékokért könyörgünk, amelyek tünékenyek, idővel semmivé foszlanak. Az imáink közül az az igazi, amelyben Istentől egyedül Őt magát kérjük. Hiszen az örök boldogság forrása az, ha rálelünk minden ajándék Adományozójára.

Azok találnak rá Istenre, akik Őt szeretik, Őt választják, nem a külvilágban elérhető dolgokat. Ehhez először meg kell Őt ismernünk. Ennek módja a személyes tapasztalatszerzés, a meditáció. Ez az ima legmagasztosabb formája, amely a szent ösvényen tart bennünket a spirituális utazásunkon.

2013. július 27-én, Hazur Baba Sawan Singh születésnapjával azonos napon ünnepli meg Mata Rita Ji, Sant Rajinder Singh csodálatos felesége a 60. születésnapját. Ebből az alkalomból a magyar közösség nevében egy szép köszöntőlapot küldünk neki. "