Delhi, Kirpal Bagh

A május 25-i, szombat esti együttléten a Mester kiemelte: értékeljük a külső különbségeinkben megnyilvánuló szépséget! Tiszteljük a sokféle társadalmi, kulturális hagyományt, amelyekben élünk! Fogadjuk alázattal és nyitottan a különféle látásmódokat! Így egyre kevesebb lesz a feszültség az életünkben. Ha így élünk, akkor az egész teremtésben felismerjük Isten jelenlétét és a lényegi egységünket.

A vasárnapi satsangra tízezrek érkeztek a Kirpal Baghba. A Mester arról beszélt, hogy a fent és lent helyzetek az életünk állandó velejárói, és a nehézségek idején a karmikus terheinktől könnyebbedünk meg. Helyes megértéssel az élet kihívásait úgy fogadjuk, mint amelyek közelebb juttatnak bennünket Istenhez. A szenteket az Úr azért küldi el közénk, hogy segítsenek nekünk az anyag, az elme és az illúziók világából való megszabadulásunkban, hiszen egyébként csak annak vagyunk a tudatában, amit az öt érzékünkkel felfogunk. A meditáció gyakorlása révén viszont felismerjük, hogy a fizikai világ sok tükröződésnyire van a valóságtól. Isten azt kívánja, hogy fedezzük fel az igazságot. A benső utazást Isten Fénye és Hangja segítségével tudjuk megtenni. Ekkor megtapasztaljuk, hogy a mindenség alaptörvénye a szeretet, és olyannak látjuk az összes élőt a teremtésben, mint a szeretet nyakláncának a gyöngyszemeit, akik különféle szerepeket játszanak az élet színjátékában.

A május 27-i, hétfő esti együttléten a Mester kiemelte, hogy még ebben az életünkben találkozhatunk Istennel, mialatt ellátjuk a kötelezettségeinket, a feladatainkat a világban. Az éjszakák nyugalmát és csendjét a javunkra fordítva, hosszabb időszakokat fordíthatunk a spirituális gyakorlatainkra. Ez nem csupán a testünket pihenteti ki, mielőtt egy új nap kezdődik, de lehetővé teszi, hogy a nappali órákat a napi teendőink ellátása fordíthassuk.

Majd arról beszélt, hogy a boldogság, amit keresünk, nem kívül, hanem bennünk található meg. A külső világban minden ideiglenes, folytonos változásban van. Ha meditálunk, akkor felismerjük, hogy az igazi valónk a lelkünk. Spirituális lények vagyunk, akik jelenleg fizikai tapasztalatokat szereznek. Az egyszem vagy harmadik szem a spirituális kapu, amelyen bejutva elérhetjük a Fény és a szépség csodálatos benső régióit.

Május 28-án a Mester spirituális kérdésekre válaszolt. Kihangsúlyozta: tanuljuk meg mindannyian, hogy másokban ne folyton csak a hibákat keressük, ha szeretetteljes kapcsolatokra törekszünk. A közös meditáció után a Mester az emelvényre hívta a Darshan Akadémia egyik tanulóját. Bejelentette, hogy ez a Delhiben működő Darshan Akadémia 12. évfolyamra járó diák az indiai országos tanulmányi versenyen a legjobbak között is kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Ezt az egyedülálló teljesítményt nemcsak a személyes erőfeszítéseinek, hanem a Darshan Akadémia magas szintű tanítási módszereinek is köszönheti – emelte ki a Mester.

Május 29-én darshan program volt a Kirpal Baghban.

Május 30-án rendezték meg a világszerte elismert nagy költő-szent, Sant Darshan Singh (1921-1989) eltávozásának az évfordulóján az Ő életére, szeretetére, spirituális örökségére emlékező ünnepséget, a 24. Barsi Bhandarát. Sant Darshan Singh spirituális nagysága előtt tisztelegve Sant Rajinder Singh azt mondta, hogy a Mesterek útjának a legnagyobb ajándéka az: a Satguru minden időkben a tanítványaival marad, mindaddig vezeti őket, amíg vissza nem érkeznek az örök Otthonukba. A tanítás lényege, hogy Isten bennünk lakozik, és csupán befelé kell koncentrálnunk, hogy megtapasztalhassuk Isten szeretetét.

Sant Rajinder Singh a költő-szent kincseket őrző verseiből idézve kiemelte, hogy a spirituális út a remény és az optimizmus ösvénye. Az utunk alapja Isten szeretete, amely állandóan erősödik, ahogy az úton fejlődünk, előrehaladunk, és mindent megszépít körülöttünk. A tanítvány benső utazásán eljön a pillanat, amikor az Isten iránti szeretete oly hatalmassá növekszik, hogy teljesen érdektelenné válik a külső világ csábításaival szemben. Ekkor az egész életünket átitatja Isten szeretete, és mindenkiben meglátjuk az Ő Fényét.

Május 31-én több ezren kapták meg a szent beavatás ajándékát.

A következő estéken ezt a témát folytatva a Mester arról beszélt, hogy a Sant Mat ösvénye megmutatja nekünk az Istenhez visszavezető utat. Ha beleépítjük az életünkbe az etikai értékeket és napi rendszerességgel meditálunk, akkor ezek segítségével sikerrel tudjuk véghezvinni a spirituális utazásunkat.

Ha meg szeretnénk találni az örök boldogságot, ahhoz kössük magunkat, ami örökkévaló – az Úrhoz! Ne feledkezzünk meg arról, hogy az Ő keze örökké velünk van, és bármi is következik be az életünkben, az a legjobb számunkra!

A június 1-ivasárnapi satsangon Sant Rajinder Singh a fizikai világ átmeneti természetét elemezte: az egész teremtés lila, vagyis az Úr játéka. Ő írja meg, Ő irányítja és játszatja el a különféle szerepeket. Az összes életformát az Isten lényegét hordozó lélek élteti, és a megszámlálhatatlan milliárdnyi élő forma interakción keresztül folyik az élet drámája a teremtés színpadán.

Az óceán példáját választotta: egyes részein nyugodtnak tűnik, máshol viharos a víz. Ehhez hasonlóan ugyanaz az Istenerő különféle módokon játszik a különböző emberekkel. Ha felismerjük ezt a mélységes igazságot önmagunkban, akkor az egész életünk átformálódik. Ahelyett, hogy a nekünk adott külső szereppel azonosulnánk – egy magasabb szemszögből tekintve az életünkre – az élet fent és lent helyzeteinken benső nyugalommal „hajózunk” keresztül. Megszabadulunk a világi félelmektől, és benső boldogságban élünk. Körülöttünk mindenkiben és mindenben csak a jót látjuk meg.

A következő estéken a spirituális Mester a Sant Mat útjának alaptételei közül az imáról és annak az életünkben játszott szerepéről beszélt. Bemutatta a szívünkből eredő különféle imákat, kiemelve, hogy az ima legmagasztosabb formája az, ha az Úrtól az Ővele való egyesülést kérjük. Ekkor az Adományozót kérjük, nem az ajándékait. Ez sokféle áldást nyújt, és folyamatos fejlődést biztosít számunkra. Amikor spirituális Mester vezetésével képessé válunk a bensőbe jutásra és rátalálunk Istenre, akkor felismerjük, hogy Ő mindentudó, pontosan tudja, hogy mi szolgálja a legnagyobb javunkat.

Az esti találkozások másik kiemelt témája az isteni szeretet, a tanítvány szeretete, az Úr utáni sóvárgása volt. A szeretetnek sokféle formája van a fizikai világban, ám ezek egyike sem tart örökké. Egyedül Isten szeretete örökkévaló és feltételek nélküli. Az életünk legmagasztosabb célja Isten szeretetének a megtapasztalása, amely meghozza azt a felismerést, hogy mi mind az Ő részei vagyunk. Ennek megértése segít annak a vágyódásnak, epekedésnek a kialakulásában, ami nélkülözhetetlen az isteni Otthonunk megtalálásához, a hazatéréshez. A június 9-i vasárnapi satsangon Maharaj Ji arról beszélt, hogy a spiritualitás azt jelenti, hogy Istent látjuk meg mindenben, szeretjük az egész teremtést, és alkalmazzuk az élet aranyszabályát: azt tegyük másokkal, amit kapni szeretnénk tőlük. Tanuljuk meg, hogyan haladjunk túl, a fizikai érzékek és az ego korlátain, ismerjük fel az egységet az egész teremtésben! Ennek eszköze a meditáció. Ha nem ismerjük fel az igazi valónkat és a valódi célunkat az életben, akkor megmaradunk az emberi létezés perifériáján, és elvesztegetjük ennek az emberi születésünknek az áldását. Június 10-én, a Mester elutazása előtti utolsó spirituális előadáson a Mester az elválasztottság fájdalmáról beszélt, amelyet a tanítvány-lélek akkor él át, amikor fizikailag távol van a Mestertől. Egy szívmelengető anekdota segítségével magyarázta el, hogy a Mestererő mindig a tanítvánnyal van, minden lépésénél irányítja – egészen addig, míg el nem éri az igazi Otthonát, Isten Királyságát. Ez az örökké tartó kötelék a Satguru és a tanítványa között meghalad időt és teret. Soha nem hagyja magára spirituális gyermekét. Ha nem lehetünk a Mesterünk fizikai jelenlétében, ne feledkezzünk meg arról, hogy a Mestererő mindig velünk van!

Június 12-én, szerdán a kora reggeli órákban Sant Rajinder Singh még egyszer találkozott a sangattal a Kirpal Baghban, mielőtt elindult a repülőtérre. Hatalmas tömeg gyűlt össze a búcsú-darshanra.

Mialatt a világ egyik felén a szeretőknek egy időre búcsút kell venniük a Szeretett Lénytől, a másik felén boldogan készülődnek a tanítványok az Ő közelgő megérkezésére. A fizikai együttlét és az elválás váltakozó fázisait minden tanítvány átéli, aki az isteni ösvényt járja. Mindegyik szakasznak megvan a maga szépsége, varázslata, és megvannak az ajándékai is.

München

Június 12-én, Chicagóba visszatérőben a Mester ismét megáldotta a jelenlétével az európai sangatot, ezúttal Münchenben. A sokunk által már jól ismert Sörkertben került sor a találkozásra. Magyarországról, Romániából és Szlovákiából 200-nál is többen vettünk részt ezen a gyönyörű programon. Szép számmal voltak köztünk olyanok, akik a mostanában szervezett meditációs tanfolyamokon ismerték meg a Mesterek tanítását, majd megkapták a beavatást – vagy ezután fogják megkapni –, és eljöttek az első találkozásra a Mesterrel.

A müncheni program több részből állt: a Mester előadása, a zürichi találkozásról készült DVD hatalmas korongjának és egy óriási üdvözlő lap átnyújtása, közös meditáció. Ezután a Mester minden egyes résztvevővel személyesen is találkozott.

A Mester az előadása bevezetőjében kiemelte, hogy mekkora öröm mindannyiunk számára ez a találkozás. Majd azzal kapcsolatban tréfálkozott, hogy bár ez Sörkert, de mi nem bor, sör vagy más alkoholos ital fogyasztásáért jöttünk ide. A benső mámort keressük ebben az isteni tavernában, a satsangon, ahol együtt lehetünk a Mestererővel.

Majd az italozás és a drogfogyasztás negatív következményeit ecsetelte. Az orvosi kutatások eredményei szerint ezek hosszabb távon is nagy kárt okoznak. Nemcsak a másnaposság, a tudatosság átmeneti kiesése a gond.

Mi másfajta mámorért keressük fel az isteni tavernát, és ennek csak jótéteményei vannak. Ez a lelkünket emeli a tudatosság magasabb szintjére. Mivel a fizikai érzékeink segítségével működünk, a Mestererőt is a Mester fizikai személyéhez kapcsoltan éljük át, azzal azonosítjuk. Mindig fájdalmas az elválás, de tudnunk szükséges, hogy a Mestererő az időtől és a helytől függetlenül örökké a tanítvánnyal van.

Ezután a Mester Sant Darshan Singh egyik urdu nyelven íródott gázeljét idézte, és azt elemezte:

Minden lélegzetvételnél meghajlok a Barátom előtt,
hiszen az életem az Ő kegyének köszönhetem.

A „Barát” Isten, akinek az emberi létezésünket köszönhetjük. Ebben a földi életünkben minden feltételt megkaptunk Istentől ahhoz, hogy visszatérjünk Őhozzá. Az őszinte, kitartó spirituális erőfeszítéseinkhez minden létező kegyet megkapunk.

Befejezésként ismét Sant Darshan Singh szavait idézte, aki a Mester szemét az isteni Nektár kiapadhatatlan tavához hasonlította. A tanítvány és a Mestere igazi találkozása az, amely szemtől szemig, szívtől szívig és lélektől lélekig történik meg.

A zürichi találkozás hatalmas DVD korongjának átadásakor a Mester megköszönte mindazok munkáját, akik a nemzetközi szervezetben a publikáció területén szolgálnak.

A program levezetője ezután megkérdezte a Mestert, hogy milyen ajándék tenné Őt a legboldogabbá. A Mester válasza ez volt: „Ha a szívünket nyújtjuk át.” Ekkor egy hatalmas üdvözlőlapot adtak át a Mesternek, amelyen a sok szívet előzetesen aláírták a program résztvevői. A lap felirata a következő volt: „Köszöntjük a müncheni tavernánkban a szeretett Isteni Pohárnokot.”

A közös meditációt követően a Mester órákig járt a teremben, hogy mindenkit megáldhasson a személyes találkozás egyedülálló élményével."