December 1. vasárnap
Doubletree Hotel
IL, Oakbrook

Sant Rajinder Singh a Hálaadó ünnepi programot követő vasárnapi satsangon arról beszélt, hogy a Mestererőben együtt eltöltött időszak a legboldogabb az életünkben. Az viszont fájdalmas, amikor el kell válnunk. A Sant Mat útja nagyon jó és erős abból a szempontból is, hogy amikor fizikailag nem lehetünk együtt, a Mestererő akkor is állandóan velünk van, hogy segítsen és vezessen bennünket. Ezt akkor tapasztaljuk meg, amikor meditálunk.

Ez a legtöbbünk gyenge oldala. Tudjuk, hogy mennyire fontos a meditáció, hogy időt kellene találnunk rá, de az életünk más területei, tevékenységei annyira előtérbe nyomulnak, hogy azok foglalják le a figyelmünket, és a Mestererővel egyre csökken a kapcsolatunk. Nem arról van szó, hogy az Erő ne lenne velünk, hiszen ennek forrása ott van bennünk. A mi hibánk, hogy nem csatlakozunk rá, mert minden egyéb dolog fontosabbá válik az életünkben. A megoldás: A meditáció kapjon elsőbbséget! Ha nem rögzítjük pontosan a meditáció idejét, akkor soha nem fogunk hozzákezdeni.

Ha elvégezzük a spirituális gyakorlatainkat, és megtapasztaljuk az Erőt a mindennapi életünk során, akkor ez benső stabilitást ad, és nincs bennünk nyugtalanság. Ha a figyelmünk mindenfelé szétszóródik, akkor nem tudunk célt érni. Egyhegyű figyelemmel merüljünk bele a Mestererőbe, és akkor a spirituális tudatosság szintjére emelkedünk!

Az Úr szeretete örökké ott várakozik ránk a bensőnkben, akár átéljük ezt, akár nem. Minél inkább összehangolódunk az isteniséggel, annál több spirituális élményben részesülünk. Ehhez ebbe az állapotba szükséges kerülnünk. Ha viszont a külső dolgok a legkülönfélébb irányokban megkötik a figyelmünket, akkor nem tudjuk mindazt elérni, amire egyébként képesek lennénk.

Az Istenerővel létrejött a kapcsolat a szent beavatáskor. A mi munkánk a meditáció, amit mások nem végezhetnek el helyettünk. Nekünk kell rá időt találnunk. Mind nagyon elfoglaltak vagyunk, hiszen gondoskodnunk kell magunkról és a családunkról. De ne feledkezzünk meg az élet legfontosabb oldaláról! Spirituálisan kell előbbre jutnunk, mert ezen a világon semmi más nem tud segíteni rajtunk az igazi Otthonunkba vezető utazásunkon. Az emberi testet azzal az egyetlen céllal kaptuk meg, hogy spirituálisan fejlődjünk. Erre időt szükséges fordítanunk.

December 8. vasárnap
Sheraton Hotel
IL, Lisle

A tél bemutatkozott Chicago térségében: minden szép hótakaróba burkolózott. Maharaj Ji Sant Darshan Singh néhány verssora alapján arról beszélt, hogy mi történik akkor, ha fogékonyak vagyunk a Mester jelenlétében.

Amikor a Szeretett Lény szépséges pillantásának
Fénye elérte a szememet,
az ellenállhatatlanul elbűvölt engem.

A verssorok arról a helyzetről szólnak, amikor a Mester darshanjában részesülünk, és a tekintetünk belemerül a Mester szemébe. Sant Darshan egy másik versében azt írja, hogy amikor ez a kapcsolat létrejön, akkor az nem marad meg a szemek szintjén, hanem a Mester szívétől a szívünkig, az Ő lelkétől a lelkünkig ható összeköttetés jön létre. Ez az igazi darshan, amely a fizikaiból a spirituálisba emel bennünket. Ezt sokan élik át a Mester jelenlétében. Sant Kirpal Singh és Sant Darshan Singh satsangjain az évek során sokan tapasztalták meg, hogy a figyelmük, a lelkük a fizikaiból a spirituális szintre emelkedett. A verssorok erre az állapotra utalnak.

Miért van szükségünk a Mesterre? Azért, mert a figyelmünk szilánkokra töredezett. El szeretnénk érni Istent. Ehhez segítségre van szükségünk, amelyet a spirituális területen a Mester figyelme és szeretete által kapunk meg. Ez a Sant Mat útjának kiinduló alaptétele. A céljaink között van az isteniség átélése, a fizikai testtudat fölé emelkedés, a spirituális régiók megismerése, de a végcél az egyesülés Istennel. Ez mindannyiunk igazi küldetése. Ha ez nem valósul meg, akkor nem úgy élünk, ahogy kell. Ha segítség érkezik, vegyük azt igénybe! E verssorok is erre ösztönöznek bennünket.

Akik valóban a Mesterre hangolódnak, nagyon fogékonyak, azok a Mester jelenlétében a fizikaiból az isteniségbe emelkednek. Mindez a fogékonyságunk mértékén múlik. Ha nagy a benső érzékenységünk, akkor a Mester spirituális sugárzását teljesen befogadjuk. Ezért különleges jelentőségű a spirituális területen a fogékonyság.

Akikben ez az uralkodó szenvedély, akik nagyon szeretik Istent, azok célba fognak jutni. A világ minden szentírása kijelenti: „Azok találnak rá Istenre, akik szeretik Őt.”

A célunk a lelkünk egyesülése Istennel. Formáljuk olyanná az életünket, hogy ebbe az irányba tudjunk haladni! Ha ezzel ellenkező irányba tesszük a lépéseinket, akkor elvesztegetjük az életünket. Ezért mondta Sant Kirpal Singh: „Minden jó, ami Isten felé vezet, és minden rossz, ami elterel bennünket Őtőle.” Ez egyszerű, jól alkalmazható szabály. Annak adjuk a figyelmünket, ami közelebb juttat bennünket Istenhez!

December 15. vasárnap
Marriott Hotel
Il, Naperville

Ezen a satsangon a Mester a karmáról, a karmikus reakciókról és arról beszélt, hogyan hatnak ezek az életünkre. A „karma” szó Nyugaton is egyre közismertebb, de azt, hogy mi a karma lényege, sokszor nem értjük meg helyesen.

A szentek és misztikusok a karma törvényét így határozzák meg: minden jó gondolatunkért, szavunkért és tettünkért jutalomban részesülünk, a rosszakért pedig büntetés jár. Az életünk a korábban véghezvitt tetteink visszahatásainak a kombinációja, ahogy az elvetett mag termését is betakarítjuk.

Bizonyos helyeken és időpontokban egyes események elkerülhetetlenül bekövetkeznek. Előre meghatározott lélegzetszámmal érkezünk a világba, és ugyanígy ki van jelölve az eltávozásunk helye és ideje is. Ezen nem tudunk változtatni.

A karma nem a testhez, hanem a lélekhez társul. Valahányszor a múltban emberi létezést kaptunk, voltak gondolataink, szavaink és tetteink. Ezek egy része szamcsita vagy tárház karmaként folyamatosan felhalmozódott. Minden jó és rossz gondolat, szó és tett megőrződik egy adatbankban.

A szamcsita karma egy hatalmas „raktárkészlet”, amelyet az összes korábbi emberi létezésünk során halmoztunk fel. Ennek egy része, a pralabda vagy sors karma játszódik le a születésünk pillanatától kezdve ebben az életünkben. Ez számunkra ismeretlen, mert minden élet elmúltával függöny ereszkedik ránk. Emiatt nem emlékszünk az elmúlt életeinkre, arra, amit korábban tettünk. A karmáknak ezt a részét, a sors karmát olyan történések alkotják, amelyekre nem találunk logikus magyarázatot.

A karmikus akciók és reakciók harmadik részét a krijamána, a naponta okozott karmák alkotják. A napi létezésünk során folyamatosan új karmákat gyártunk: minden gondolatunk, szavunk és tettünk megőrződik és felhalmozódik. Ezek az új karmák is ráterhelődnek a lelkünkre.

Akár jó, akár rossz karmákat okoztunk korábban, vissza kell térnünk a földre a jutalmakért és a fájdalmak elviseléséért. Emiatt megmaradunk a lélekvándorlás kerekében. Az emberi születés célja az, hogy ebből kiszabadulva a lelkünk egyesüljön Istennel, ami örökké tartó boldogságot, örömöt, üdvösséget jelent.

Hogyan kezelhetjük megfelelően ezt a teljes karmikus terhet? Miként szabadulhatunk meg tőle? Minden múltban élt szent kiemeli, hogy a spirituális jóllétünk, az önfelismerés, az Istennel való kapcsolat létrejötte érdekében egy spirituális Mester segítségére van szükségünk. A szent beavatáskor a Mester egy részt ad nekünk a figyelméből, és az így feltöltött simran segítségével képessé válunk az elménk lecsendesítésére. Mi történik ekkor? A legnagyobb karmikus terhünket, a szamcsita karmát a Mestererő a gondjaiba veszi és megsemmisíti.

A pralabda karma megmarad, mert ennek le kell játszódnia ebben az élettartamban. Ha ez is megsemmisülne, akkor azonnal véget érne az életünk, mert nem maradna több karmánk. De segítséget kapunk, és a nagy nehézségek könnyebben elviselhetőkké válnak számunkra. A Mester azt kéri tőlünk, hogy napi rendszerességgel végezzük el a spirituális gyakorlatainkat. A naponta okozott új karmákat így a meditáció segítségével meg tudjuk semmisíteni.

Így, amikor az életünk végére érünk, a helyzet a következő lesz: a szamcsita karmák eltörlődtek a beavatáskor, a pralabda karmán keresztülmentünk, ezzel ezek a terhek is lemosódtak rólunk. A krijamána karmákkal ugyanez történt a napi meditációk segítségével. Így az életünk végére nem marad karma teher a lelkünkön, és ebben az állapotban újra bele tud merülni Istenbe.

December 22. vasárnap
Sheraton Hotel
Il. Lisle

Sant Rajinder Singh a közelgő ünnepek küszöbén feltette a kérdést: Mi az igazi ajándék? Mivel a fizikai világban élünk, anyagi dolgokat szoktunk adni és kapni. Ezek mellett érzelmi és mentális segítséget is nyújthatunk azzal, hogy például a tehetségünket, a képességeinket fordítjuk mások javára.

Vajon a nagy szentek és misztikusok mit tekintenek ajándéknak? Ők mind spirituális ajándékokról beszélnek. Az ünnepi ajándékaink mind e világból valók. De mivel ezek anyagi jellegűek, nem tartósak, előbb-utóbb tönkremennek, ha előbb meg nem unjuk őket.

Felmerül a kérdés, hogy mi tekinthető spirituális ajándékoknak? Azok, amelyek örök életűek, amelyek a lelkünket szolgálják. Az, ha megtudjuk, kik vagyunk valójában, megtapasztaljuk önmagunkat a lelkünk szintjén, spirituális szintre jutva átéljük az isteniséget, így az öröm, a boldogság olyan állapotába kerülünk, amilyet soha ezelőtt nem is ismertünk.

Emberi lényként különlegesen szerencsések vagyunk. Isten rendkívül kegyes hozzánk, még akkor is, ha sokan nem így vélekednek. Emberként ugyanis megkaptuk a lehetőséget az önvalónk felismerésére és az Istennel való újraegyesülésre. Ez Isten különleges ajándéka. Emberi létünk korlátozott ideje áll rendelkezésünkre e küldetésünk sikeres megvalósítására.

A második ajándékunk az, hogy a spirituális Mester által megkapjuk a szükséges vezetést az igazság megtapasztalásához. Ha a Mester beavat bennünket a benső titkaiba, rajtunk múlik, hogy a javunkra fordítjuk-e ezt a kegyet azzal, hogy a meditációban személyes tapasztalatot szerzünk a benső régiókról. Ezért van különleges jelentősége a napi meditációnak. A kapott ajándékkal nemcsak időnként, hanem minden nap élnünk szükséges.

A meditáció segítségével a fizikai, a mentális és az érzelmi területen is jobban tudjuk kezelni az életünk dolgait. Ha nem fordítunk időt a gyakorlásra, akkor nem élvezhetjük a sokféle jótéteményét. A szentek és misztikusok azt tanácsolják: ha ajándékot adunk, az legyen spirituális. Segíthetünk valakinek az önfelismerés folyamatában, a meditáció módszerének a megtanulásában és a bennük felmerülő kérdések tisztázásában. Ha ezekre a területekre összpontosítunk, akkor a másoknak így adott ajándék minden másnál hasznosabb.

A Sant Mat útján a jelen pillanat fontosságában hiszünk. Mit jelent ez? Használjuk fel a legjobb módon a pillanatot azzal, hogy a spirituális területen tartjuk a figyelmünket, és egyre többet tapasztalunk meg az isteniségből!

December 25. Karácsonyi satsang
Marriott Hotel
Il, Naperville

A Mester a karácsony napján tartott satsangon kiemelte: minden adás, ajándékozás lényege a szeretet. Amikor szeretetet adunk másoknak, akkor kitárul a szívünk, örömöt és boldogságot lelünk önmagunkban, és ezt másokkal is megosztjuk. „Szeretni annyi, mint örök szeretetben élni.”

Ha spirituális ajándékokban részesítünk másokat, ezek a fizikai léten túl is megmaradnak, hiszen így a lelket részesítjük jótéteményekben. Segíthetünk másoknak abban, hogy egyre jobban megismerhessék az élet lényegét, a földi élet értelmét, személyes tapasztalatokat szerezhessenek a lelkükről és Isten szeretetéről. Ennek útja-módja a meditáció rendszeres gyakorlása. A saját életünk alapja is az isteni szeretet legyen, amely a meditáció segítségével belülről átformál bennünket!

Ha a napi meditáció révén megtapasztaljuk önmagunkban az Istenerőt, az a fizikaiból az isteniség régióiba emel bennünket. "