Június 25-én, szombaton este közös meditáció volt a Kirpal Baghban. Az együttlét bevezetéseként Sant Darshan Singh egy gázelje hangzott el, amely költőien szemléltette egy élő Mesternek az egész emberiség iránti feltételnélküli szeretetét. Majd arról szólt a vers, hogy a tökéletes spirituális Mester segít, hogy ne vesszünk bele a külső világ csalfa látványosságaiba. Megmutatja a kiutat ezekből a kelepcékből, és azt is, hogyan kerülhetjük el azokat. Minden szükséges irányítást és oltalmat megad, hogy visszataláljunk Istenhez.

A Mester annak rendkívüli fontosságát emelte ki, hogy éljünk a mindenki iránti együttérzésben és erőszakmentességben, ha spirituálisan fejlődni akarunk. Általában az jellemző, hogy csak a családtagjaink, a rokonaink szűk körét tekintjük hozzánk tartozóknak. Velük törődünk, róluk gondoskodunk.

A szentek és misztikusok azonban minden időkben minden embert önzetlenül szerettek. Ismerjük fel, hogy a lélek szintjén nemcsak az egész emberiséggel kapcsol össze bennünket Isten szeretete, hanem az állatokkal, madarakkal és minden más életformával is egyetemesen összetartozunk!

Ezért kérik tőlünk, hogy a spirituális úton éljünk vegetáriánus módon, és egyetlen életformának se okozzunk fájdalmat. Az, amit megeszünk, nemcsak a spirituális fejlődésünkre van hatással, hanem a természetünkre, a vérmérsékletünkre is.

Tartsuk a testünket kívül és belül is tisztán, hiszen az a lelkünk otthona! Ahhoz, hogy szeretettel teli és együttérző életet folytathassunk, először is fel kell ismernünk, hogy ugyanaz az Istenerő éltet mindannyiunkat. Mind a Mindenható részei vagyunk, és egyazon isteni élet-szikrát hordozzuk magunkban. Ám ahhoz, hogy erre valóban ráébredjünk, először meg kell tapasztalnunk magunkban Isten Fényét és Hangját. Csak ezután leszünk képesek meglátni ugyanezt a Fényt más élő formákban is, és akkor – Sant Darshan Singh szavaival – a sajátunkként fogjuk átölelni őket.

A meditáció után a Mester darshanban részesítette a sangatot.

Csodálatra méltó, hogy Maharaj Ji mennyi időt szentel arra, mekkora erőfeszítéseket tesz azért, hogy a szerte a világban élő számtalan spirituális gyermeke felemelkedését és fejlődését segítse. Kegyes és szerető keze örökké jelen van, hogy minden szempontból gondoskodjon rólunk, ösztönözzön, és finoman előre mozgasson bennünket a spirituális úton.

Június 26-án, vasárnap – a megszokott módon –, Delhin kívülről is sok ezren érkeztek a satsangra, és a monszun idejének párás melegében türelmesen várakoztak a Mester érkezésére.

Ő arról beszélt, hogy a spirituális Mester isteni tudáshoz segít bennünket, elsöpörve a tudatlanság és az illúzió sötétségét. Rendelkezik az Erővel, amellyel tapasztalatot ad nekünk a testünk igazi lakójáról, a lelkünkről, amelynek arra van szüksége, hogy visszajusson az Otthonába, Sach Khandba.

Az ismeret és a bölcsesség alapvetően különbözik egymástól. Ha bölcsen gazdálkodunk az időnkkel, akkor csak olyan ismereteket szerzünk meg és őrzünk meg, amelyek a spirituális keresésünkben és a bensőnkbe vezető utunkon előrevisznek bennünket. Így az elménket nem terheljük felesleges, értelmetlen, nyugtalanságot okozó információkkal, és sokkal könnyebben tudunk koncentrálni az életünk céljára – lelkünk Istenhez való visszatérésére.

Egy tökéletes Mester egyetlen pillantása a lelkünk legmélyén képes megérinteni bennünket, és így ráébredünk az igazi valónkra és küldetésünkre. Ha fogékonyak vagyunk, akkor a pillantásai mágikus ereje meggyorsítja a benső fejlődésünket, és ha ehhez a mi állhatatos spirituális munkánk társul, még ebben az életben célba tudunk érni.

Június 27-én, hétfőn, a meditációs együttlét bevezetéseként a Gurbaniból hangzott el egy himnusz. A Mester a helyes megértés fontosságáról beszélt, amely nélkülözhetetlen az emberi létünk valódi céljának felismeréséhez, és a Mesterek tanításának gyakorlatba ültetéséhez.

Az anyagi világban élve az elménk és az egónk a másoktól való különbözőség érzését kelti és erősíti bennünk. Így én-központúan, önző módon élünk. A meditáció, Isten Fényének és Hangjának megtapasztalása segít a lényegi egységünk és azonosságunk, az egész teremtéssel való összetartozásunk felismerésében, és ekkor mindig készen állunk a segítségnyújtásra, mások önzetlen szolgálatára.

Június 28-án, kedden kérdés-felelet volt a Baghban. Az első kérdés: „Időnként, ha egy előre meghatározott dologról akarunk beszélni a Mesterrel, amikor erre sor kerül, valami egészen mást mondunk, mint amit elterveztünk. Miért van ez?” A Mester kedvesen elmagyarázta, hogy a terveink az elménk szintjén születnek meg, de amikor a Mester fizikai jelenlétébe kerülünk, az elménk lecsendesedik, és a beszélgetés a lelkünk szintjén valósul meg. Olyan szavak hagyják el az ajkunkat, amik valóban fontosak a spirituális fejlődésünk szempontjából.

A második kérdező Sant Kirpal Singh mondásának értelmére volt kíváncsi: „Jobban tiszteld a szavaimat, mint a testemet!” Maharaj Ji azt válaszolta, hogy sok esetben nagyobb figyelmet adunk a Mester fizikai testének, mint a szavainak, a tanításának. A Mester teste a közvetítő eszköz, amelyen keresztül az Istenerő megnyilvánul ebben a világban. Tiszteljük Őt és a fizikai formáját, ám tartsuk a figyelmünket a tanításán is, és ültessük azt át az életünk gyakorlatába! – ha a szó igazi értelmében tiszteletet érzünk a Mester iránt.

A harmadik kérdés: „Hogyan motiváljuk a családtagjainkat, hogy ők is a Sant Mat útját válasszák?” A Mester azt tanácsolta, hogy adjunk a családtagjainknak a spirituális irodalmunkból, keltsük fel a figyelmüket egy dvd-n megjelent előadással, és beszéljünk nekik a Sant Mat tanításáról. Ha ezek után feltámad bennük az érdeklődés, vigyük el őket satsangra és más közösségi rendezvényekre.

A negyedik kérdés: „Megoszthatom-e másokkal a Mesterrel folytatott személyes beszélgetésemet?” Azt feltétlenül osszuk meg másokkal, amit a satsangon megértettünk, mert ez mindenkinek a javát szolgálja. A személyes beszélgetésünk és a Mester tanácsai kifejezetten nekünk szólnak, ezek nem tartoznak másokra. A tanácsok ugyanis a mi sajátos helyzetünktől és a múltbeli karmánktól függnek. Ezért tartsuk meg magunknak az ott elhangzottakat!

Az utolsó kérdés: „Hogyan kezeljük a túlzó dicséretet és a túlságosan kemény kritikát?” A túlságosan nagy dicséret lehet jogos vagy ok nélküli – mindenképp törekedjünk arra, hogy ne hasson ránk. Ha valaki bírál bennünket, a legfontosabb, hogy ne haragudjunk meg! Gondoljuk át őszintén, amit az illető mondott nekünk! Ha van benne egy kis igazság, akkor igyekezzünk magunkon változtatni. Ha a kritika nem jogos vagy kifejezetten alantas, akkor hagyjuk figyelmen kívül, és mindenképp őrizzük meg a nyugalmunkat!

Június 29-én, szerdán a Mester darshant adott. Meghallgatta a spirituális és világi kérdéseket, gondokat, és tanácsokkal látta el a satsangiakat.

Június 30-án, csütörtökön a Mester angol nyelven tartotta a meditáció előtti satsangot. Arról beszélt, hogy Istenhez a szeretet útján juthatunk vissza, és itt nincs helye a félelemnek. Semmiféle nehézség nem állíthat meg bennünket. Rendületlenül haladjunk előre a spiritualitás ösvényén! Isten szeretete legyen az uralkodó erő az életünkben! Az Ő szeretetét a Mester szemén és személyén keresztül tapasztalhatjuk meg. Ő Isten szócsöve, szeretetének közvetítője.

Július 1-én, pénteken a Mester arról beszélt, hogy az elménk akadályokat igyekszik állítani az utunkba, de a meditáció és az önelemzés rengeteg erőt ad ahhoz, hogy sikerrel kerüljük el a csapdákat, és szüntelen erőfeszítéseket téve folytassuk a spirituális utazásunkat.

Július 2-án, szombaton Maharaj Ji fontos tényként emelte ki, hogy az életünkben minden Isten akarata szerint történik. A mi dolgunk az: tanuljuk meg elfogadni, hogy bármi is ér bennünket, az a legjobb nekünk. Váljon szokásunkká a napi meditáció, mert így az elménk hozzáigazodik ehhez, és így egyre koncentráltabbá válik a figyelmünk.

Július 3-án, vasárnap a satsang arról szólt, hogy a szentek, a Mesterek küldetése ebben a világban a lelkek felébresztése és hazavezetése Istenhez. Feláldozzák a saját kényelmüket, magukra vesznek a túl nehéz karmáinkból, hogy könnyebben sikerüljön áthaladnunk az erőt próbáló helyzeteken, és az erőfeszítéseinket a spirituális utazásra tudjuk összpontosítani. Feltétel nélkül szeretnek, soha nem hagynak el bennünket. Ők a vezetőink, a társaink a spirituális utazáson.

A Mester látszólag olyan, mint egy átlagember. Azt, hogy valójában ki Ő, és mit tesz a lelkünkért, emberi ésszel fel sem tudjuk fogni. Legyünk ezért hálásak Istennek és a Mesternek, és éljünk etikusan, hálával telten!

A DARSHAN AKADÉMIA DÍJKIOSZTÓ ÜNNEPSÉGE

A satsangot követően Maharaj Ji és Mata Rita Ji elnökölt ezen az ünnepi eseményen a Kirpal Baghban, amelyen a satsang hallgatóságán kívül az iskola személyzete, a tanulók és a szüleik is részt vettek. Az itt működő Akadémia 40 diákja kétféle ösztöndíjat kapott: az iskolai tantárgyakban legkiválóbbak a Sant Kirpal Singh díjban részesültek; az elméleti tárgyakban, a sportban és a kulturális tevékenységekben együtt legeredményesebb tanulók Sant Darshan Singh ösztöndíjat kaptak. Hatalmas elismerést jelentett a tanulók számára, hogy sorban az emelvényre hívták őket, ismertették az eredményeiket, és a Mester adta át nekik a díjat.

A program a Darshan Akadémia Alapítvány munkájának bemutatásával kezdődött. Az iskolai eseményekről Mr. David, a Delhi Darshan Akadémia igazgatója számolt be. Arról beszélt, hogy az iskola hatalmas ütemben fejlődött, bővült az elmúlt években. A fiatalabb korosztályok tízfajta szakkör, hobbikör foglalkozásai közül választhatnak, a tizenévesek tizenháromból. Ilyen például a sakk, zenei, matematikai, irodalmi és az ökológiai szakkör. Az igazgató felhívta a figyelmet az iskola néhány „csillagára”, mint amilyen például Deepankan Satija, aki a 2010-ben egy nagy nemzetközi verseny (World Infotech International Quiz) győztese, majd pedig egy számítógépes technológiai team tagja lett, amely Indiát képviselte Franciaországban. Sachim Demla Delhi államot képviselte egy nemzetközi tudományos szemináriumon Bengaluruban, miután a Tudományos Múzeumok Nemzeti Tanácsa és kulturális minisztérium által szervezett sokfordulós versenyt megnyerte. Az idén végzett tanulókat már felvették a I.I.T-ra és más neves indiai egyetemekre, ami szintén az oktatás kiváló szintjét jelzi.

Az, hogy Maharaj Ji annak idején nagy figyelmet fordított a saját tanulmányaira – a nagyapja és az édesapja irányításával – azt eredményezte, hogy minden iskolai szinten kiváló eredményeket ért el. Azóta a világ különböző egyetemei öt tiszteletbeli doktori címmel ismerték a világbéke, a szeretet és az egyetemes egység érdekében tett fáradhatatlan erőfeszítéseit.

A Darshan Akadémián megvalósul a holisztikus oktatás látomása: magas követelményszinten alkot harmonikus egységet a spirituális, intellektuális, fizikai, érzelmi és kulturális nevelés, képzés. Ennek az iskolának a tanulói meditációval kezdik a napot, és nem csupán elméleti ismeretátadás történik, hanem megtanulják a kihívások, a konfliktusok békés kezelését is. A Mester irányításával és áldásával egy új szemléletű nemzedék nevelkedik fel, amely ragyogó jövő elé néz.

Július 4-én hétfőn a Mester a meditációt megelőző az esti beszélgetés során elmagyarázta, hogy akkor ismerjük és értjük meg igazán a spirituális Mesterünket, amikor a fizikai testtudat fölé emelkedünk. Ehhez spirituálisan fejlődnünk szükséges, amit a rendszeres napi meditációval érhetünk el.

Július 5-én, kedden Maharaj Ji annak fontosságát emelte ki, hogy ébredjünk rá, mekkora kegy és ajándék az emberi születés. Sajnos nem ismerjük fel, mily szerencsések vagyunk, és csak panaszkodunk, siránkozunk, ha problémákkal kerülünk szembe. Ezek a mi korábbi tetteink következményei, amelyekhez nem kellene újabb karmákat gyűjtenünk a jövőnkre. Éljünk vidáman, legyünk hálásak az Úrnak az Ő végtelen szeretetért, és mindazért, amivel megáld bennünket!

Július 6-án, szerdán búcsú-darshan volt a Kirpal Baghban, mert még aznap éjszaka a Mester és a felesége elutazott Chicagóba. A hatalmas tömeget arra buzdította, hogy a fizikai távollétében egyetlen napon se feledkezzenek meg a meditációról, minél több időt szenteljenek önzetlen szolgálatra, folyamatosan vegyenek részt a satsangokon, és töltsék az önelemzést segítő naplót, hogy spirituálisan nagy előrelépést tudjanak tenni!