Július 9-10. Emlékprogram Mata Harbhajan Kaur tiszteletére

Az egész világból érkeztek a satsangiak, a családtagok, a barátok erre a kétnapos programra, amelynek helyszíne a Wyndham Lisle Hotel volt. Mivel a legtöbben nem voltak ott Indiában a búcsú szertartásokon, ezért a Mester ezzel kapcsolatban megosztott néhány eseményt a hallgatósággal, és mindenki megismerhette, hogy teltek Mata Ji utolsó napjai.

A szomorúság pillanatai segítenek az élet igazi természetére való emlékezésben. A Mata Jival töltött szeretettel teli időkre emlékezve a Mester kiemelte, hogy ő egyáltalán nem szenvedett. Az utolsó napokban néhányszor felemelte a kezét, és lágyan búcsút intett. Amikor megkérdezték, hogy ez mindenkinek szóló „Goodbay” volt-e, igenlően bólintott. Tudta, hogy eljött az ideje. Azt mondta a körülötte lévőknek, hogy elvégezte a munkáját, és most már elmegy. Az utolsó hetekben hangosan szólt a bensőjében a nagyharang – ugyanaz, amelyet akkor hallott először, amikor ifjú házasként Sant Kirpal Singhgel egy sétát tett egy parkban. Majd arról beszélt a Mester, hogy milyen békésen és nyugodtan hagyta el Mata Ji ezt a világot 2011. július 17-én.

Ezután szemléletes képet nyújtott arról, hogyan szolgálta az édesanyja a Mestereket és a sangatot sok-sok éven át. Hazur Baba Sawan Singh avatta be. Ettől kezdve hatalmas odaadással segítette Sant Kirpal Singh és Sant Darshan Singh küldetését, és ugyanez folytatódott az elmúlt 22 évben is, amióta Sant Darshan Singh elhagyta a földi világot. Mata Ji örömteli, beteljesült életet folytatott, és szerte a világon számtalan léleknek nyújtott szeretetet.

A zenei tehetségét és a szép hangját nem népszerű dalok éneklésére használta, hanem shabdokat, szent énekeket adott elő a szentírásokból, és Sant Darshan Singh gázeljeit – mindezekből 20 hangkazetta készült. Kedves házigazdaként fogadta a Mesterhez látogatókat, találkozókat szervezett meg Ővele, amelyeken a közös teázás és étkezés keretében a vendégek fürödhettek a Mester szeretetében.

Bár ez számunkra a szomorúság ideje, de egyben ünnepi időszak is: befejeződött Mata Ji földi utazása, és ő most már együtt van Hazur és Kirpal Mesterrel, valamint szeretett férjével, Sant Darshan Singhgel. Ez egyben egy tiszteletet érdemlő élet ünneplésének is az ideje, mert ez a lélek szeretet-utazást tett ezen a földön. Nyújtson vigaszt számunkra, hogy ő hazatért az Otthonába!

Befejezésül a Mester Sant Darshan Singh verssorait idézte:

Az elszakítottságnak ezen az éjszakáján,
amikor könnyel teli pillantásom felemelem,
látom a csillagokba bújt mosolyod.

A Mester szavait követően Mata Rita Ji és a többi családtag, valamint a barátok, a satsangiak osztották meg a Mata Jival kapcsolatos kedves emlékeiket a többiekkel. Majd multimédia bemutató következett: fotókat, videó részleteket mutattak be Mata Ji életéből, köztük olyan különleges mozzanatokat, amikor Sant Kirpal Singhgel, Sant Darshan Singhgel és az élő Mesterrel volt együtt.

A programot a központ előtti térségen rendezett közös vacsora zárta.

Július 10-én, vasárnap kirtan programot rendeztek Mata Ji tiszteletére az illinoisi Gurdwara in Palatine-ben. Két zenészcsoport spirituális dalokat, himnuszokat adott elő a szentírásokból. Ieena, a Mester öccsének a lánya, aki képzett énekes lett, egy gyönyörű shabdot adott elő. Az öccse, Yuvraj tablán kísérte.

Mata Ji egész élete a szentek üzenetének a megtestesülése volt. Mindenkit szeretettel vett körül, és maga volt az önzetlen szolgálat. Kedvességét, mosolyát mindazok megőrzik a szívükben, akik kapcsolatba kerülhettek vele – a fizikai családja és a Mesterek egyetemes családjának tagjai.

Július 17-én, vasárnap az illinoisi Aurora Hotelben került sor a satsangra, amelynek címe: „Kívánságok és vágyak” volt. Maharaj Ji arról beszélt, hogy a boldogság reményében világi tárgyak megszerzéséről álmodozunk, azokra vágyunk. A kívánságaink között kiemelt helyet kap a jó egészség, a társas kapcsolatok, a kényelmes életkörülmények, a bőséges anyagi javak. Ám mindezek a gyorsan változó, mulandó anyagi világhoz tartoznak, és csak nagyon rövid időre nyújtanak elégedettséget, örömöt.

Csak a bölcs emberek kívánják maguknak az arra való képességet, hogy bármit hoz is az útjukba az élet, akármit ad az Úr, abban megtalálják a boldogságot. Ilyen szemlélettel csak azok élnek, akik teljesen rábízzák magukat az Ő akaratára, akik tökéletesen megbíznak Őbenne. Ez a bizalom ad erőt ahhoz, hogy még az úgynevezett kihívásokban, a nehéz élethelyzetekben is meglássuk az Úr kegyét és szeretetét, és kérdések, elemzések nélkül elfogadjuk azt, ami bennünket ér, mert erős a meggyőződésünk, hogy bármi is történik velünk, az a legnagyobb javunkat szolgálja. A bizalom tesz képessé bennünket arra, hogy az Úr kezébe helyezzük az életünket.

Sant Darshan Singh egy versét idézve Maharaj Ji ezután arról beszélt, hogy Isten a mi sorsunk ura. Ezért egyedül csak az Isten utáni vágy legyen a szívünkben! Az élő Mester kegyéből megtapasztalhatjuk Isten Fényét és Hangját, amely egyre közelebb hozza számunkra a végső beteljesülést, a lelkünk egyesülését Istennel.

Július 23-án, szombaton kérdés-felelet volt a chicagói központban. A Mester legelőször is az új SOS weboldalról beszélt, amely sokféle új választási lehetőséget kínál majd a spirituális érdeklődésűek számára. Naponta és hetente frissített információk lesznek rajta. A Mester megköszönte a munkában résztvevők erőfeszítéseit. Majd arról beszélt, hogy nagyon sokféle szeva segíti a Mesterek tanításának a terjesztését, mint a könyvek, a különféle egyéb kiadványok, a cd-k, dvd-k, valamint a videó- és fotószolgálat. Ez mind a szeretet műve, és segít abban, hogy megerősödjenek, akik már az úton vannak, és sok új érdeklődőt is vonzanak a spirituális ösvényre.

Majd megkezdődött a kérdés-felelet program.

1. kérdés: A meditáció alatt vizualizáljuk a Mester formáját, vagy arra összpontosítsunk, ami magától megjelenik előttünk? Hogyan üljünk vágyódással telten a meditációban?

Maharaj Ji elmagyarázta, hogy Istenhez a szeretet útján juthatunk vissza. Ezért szeretettel, édes emlékezésben, az Ő megismerése iránti vágyódással a szívünkben fogjunk neki a meditációnak. Sant Darshan Singh használta a „Khuda” szót, amelynek a jelentése: „Ő, aki a saját akaratából jelenik meg.” A mi dolgunk, hogy éljünk etikusan, a meditációban összpontosítsunk befelé, és várjunk türelmesen, hogy befogadhassuk az Isteni Nektárt. Nincs szükség vizualizálásra. Maradjunk meg a szeretet és a vágyódás állapotában a meditációban, és fogadjuk el, amit az Úr akar feltárni előttünk!

2. kérdés: Ha közeledünk az idős korhoz, helyes-e, ha azt mondjuk a gyermekeinknek, hogy amikor meghalunk, a másik oldalon várunk rájuk?

Ha ez a szeretteinket megnyugtatja, megvigasztalja, akkor mondjuk ezt nekik. A Mester hozzátette: ha etikusan élünk, rendszeresen elvégezzük a spirituális gyakorlatainkat, akkor egyenletesen és folyamatosan fejlődünk, és még ebben az életben rátalálunk Istenre. Ekkor teljes bizonyossággal képessé válunk arra, hogy a szeretteink halála idején várjunk rájuk.

3. kérdés: Miért szenvedünk betegségek és különféle fájdalmak miatt a beavatás után is?

A spirituális Mester elmagyarázta, hogy a beavatáskor a Mestererő eltörli a szamcsita karmánkat – a karmák hatalmas tárházát, amelyben azóta gyűltek a karmák, hogy belekerültünk a lélekvándorlás kerekébe. Ebben az életünkben a tapasztalataink 75%-át a pralabda karmánk határozza meg, amelyet erre az életre magunkkal hoztunk. Ezt a Mestererő nem törli el, de minden szükséges segítséget megad ahhoz, hogy keresztül tudjunk menni azokon a kihívásokon, amelyek meg vannak írva a sorsunkban. A beavatáskor útmutatást kapunk arra, hogyan használjuk a szabad akaratunkat oly módon, hogy egyre közelebb kerülhessünk Istenhez, így a lehető legkevesebbre csökkentjük a krijamána vagy napi karmát az életünkben. A nehéz helyzetekben se feledkezzünk meg arról, hogy Isten keze mindig velünk van, és a Mestererő az összes szükséges segítséget megadja, hogy így könnyebbé tegye az életünket!

4. kérdés: Tehetünk lépéseket a fogékonyságunk növelése érdekében vagy ez a kegy ajándéka? A Mester azt válaszolta, hogy igenis tehetünk lépéseket azért, hogy fogékonyabbá váljunk. Fontos, hogy meglegyen a bizalmunk Istenben és a Mesterben. A bizalomból és szeretetből születik meg az odaadás. Ez segít abban, hogy fogékonnyá váljunk az Úr akaratára, és ellenőrzés alatt tudjuk tartani az elménket. Isten és a Mester kegye mindig velünk van, hiszen ez teremti meg a kezdeti vágyakozást a szívünkben Atyánk megtalálására, a létezés céljának felismerésére. Ha naponta odaadással elvégezzük a spirituális gyakorlatainkat, etikusan élünk, akkor fejlődik a bizalmunk és az odaadásunk, megtisztul a lelkünk. Így teljes bizonyossággal fogékonnyá válunk, és bőven fog áradni ránk az Úr kegye.

5. kérdés: Darshan Mester a spirituális utat úgy mutatta be, mint az erőfeszítés és a kegy ösvényét. Azt is mondta, hogy ez az önmagunk átadásának az útja. Segítenél abban, hogy ezt a két dolgot jobban megértsük?

Maharaj Ji rámutatott, hogy a spirituális területen a gondolkodásnak két iskolája létezik. Az egyik azt a kegy és az erőfeszítés útjaként mutatja be. A kegy az Úrból ered, és vágyódást ébreszt a szívünkben az Ő megismerésre. Ha őszinte erőfeszítéseket teszünk a spirituális fejlődésünk érdekében a napi meditációval, a tiszta életvezetéssel, a figyelmünk helyes irányban tartásával, akkor az erőfeszítéseink jutalma az Úr bőségesen ránk ontott kegye, amely segít abban, hogy még többet tegyünk a célunk érdekében. Ez pedig még több kegyet gyümölcsöz. A kegy és az erőfeszítés ívei végül teljes kört alkotnak, és mi hazatérünk Istenhez.

A másik iskola a spirituális utat úgy tárja elénk, mint önmagunk teljes odaadása útját, amelynek az alapelve: „Édes a Te akaratod.” Ha ezt követjük, akkor mindent úgy fogadunk el, ami az utunkba kerül, mint az Úr ajándékát – kérdés, analizálás nélkül.

A spirituális út különböző módon nyilvánul meg számunkra, és mindkettő helyes.

Július 24-én, vasárnap az Auróra Hotelben tartott satsangon ünnepelték meg a Mesterek napját. Ez az ünnep Sant Darshan Singh kezdeményezésére jött létre, és július negyedik vasárnapjára esik. Ilyenkor emlékezünk meg Hazur Baba Sawan Singh születésnapjáról is. Ekkor tartják a hinduk és a buddhisták a Guru Purnima fesztivált a saját guruik, spirituális vezetőik tiszteletére.

A nagy szentek és misztikusok az emberiség spirituális felemelése érdekében jönnek e világba – mondta Sant Rajinder Singh. Ők Isten „dobját ütik”, segítenek az Őrá való emlékezésben, hogy a figyelmünk az életünk spirituális oldalán legyen. A spirituális Mesterek Isten hírvivői, akik a szeretetükkel átformálják az életünket. A fő jellemzőjük az önzetlenség. Csak adnak, adnak és adnak, hogy a lelkünk megerősödve szárnyalhasson vissza Istenhez.

Sant Darshan Singh szavaival:

Megtanultam az egész teremtést sajátomként szeretni.
Szereteted üzenete az életem valódi értelme.

A szentek egy további jellemzője, hogy egyszerre sok helyen képesek manifesztálódni. Sok tanítvány példája igazolja ezt, de személyes élmény nélkül nehéz az isteniség sokféle megnyilvánulását megértenünk a fizikai szinten. Ha megerősödik a bizalmunk a Mestererőben, akkor feltárul előttünk az élet és a halál misztériuma. Ahhoz, hogy igazán boldogok legyünk, rá kell hangolódnunk az Úr akaratára – tette hozzá a Mester.

A satsang után a Mester bemutatta a gyermekeknek szóló, humoros anekdotákat, történeteket tartalmazó új könyvsorozatát, amelynek címe: Rügyező bimbók.

A három könyv címe: A király talizmánja, A főnix utazása és Jyoti meditáció gyermekeknek. A könyveket satsangiak illusztrálták, és bemutatásra ők adták át azokat a Mesternek. A könyveket nagy örömmel fogadták a gyermek satsang résztvevői és a felnőttek egyaránt. A csodálatos történetek és a szép illusztrációk segítenek majd abban, hogy a Mesterek szavai eljussanak a világon mindenfelé a gyermekekhez.