Január 25-én a Mester megérkezett Borhwadiba, amely egy nagyobb mezőgazdasági terület központja. A programtervben egy új ashram felavatása, satsang és az önkéntes segítőkkel való találkozás szerepelt. Hosszabb megálló lett belőle, mert a hét évvel korábban felavatott ashram területén egy erre az alkalomra készített hatalmas fehér sátor alatt 25 ezren várakoztak a Mesterre. A Mester a satsangon rendkívül szemléletesen és egyszerű szavakkal magyarázta el az út alapelveit, az etikai értékek, a vegetáriánus életvitel és a napi meditáció fontosságát.

Ezrek keze emelkedett a magasba, amikor a Mester megkérdezte az új érdeklődőket: „Hányan akarnak közületek így élni?”   .

Bár az eredeti tervben nem szerepelt beavatás, de a helyi satsang vezetők hálatelt szívvel köszönték meg a Mesternek, hogy hétezer lelket beavatott az Isteni Fény- és Hangáradatba. Az ashram bejáratánál egy helyi satsangi vállalkozó egy „Green Project”-et mutatott be, amely során a fából faszén brikett készül, és ezt használják főzéskor a tűzhelyekben. Ennek jóval kisebb a füstje és nagyobb a fűtőértéke, mint a fáé. Ezzel csökkenthető a térségben gyakori tüdő- és szemprobléma, ami a fával tüzeléssel függ össze.

A Mester nagyon elégedetten fogadta a fából-faszén projektet. Ezután meglátogatta a könyvessátrat, a langárt, majd pedig találkozott a szevadárokkal.

Január 26-án hajnalban érkezett meg a Mester Ahmedabad határába. Mintegy nyolc kilométerre a várostól egy cukornád ültetvény mellett felavatta azt a négy hektár nagyságú területet, amely a jövőben az SKRM maharashtrai zónaközpontja lesz. Több százan gyűltek össze az avatásra, akiknek a Mester arról beszélt, hogy a nagyszüleiknek még Sant Kirpal Singh tanította meg a meditációt. Lehet, hogy az ötvenes években élt elődeik egyszerű és szegény emberek voltak, de odaadással meditáltak. Sant Kirpal Singh anyagi bőséggel is megáldotta őket. Ennek köszönhetik az ahmednagari gyönyörű ashramot és ezt az új területet is. Mindkettő alkalmas arra, hogy sokat meditáljanak, és így spirituálisan is sikeresek legyenek.

A program Ahmednagar kereskedelmi negyedében folytatódott, ahol a Mester egy „Anaaj Mandy” nevű kereskedelmi centrumot avatott fel. A mintegy tízhektárnyi területen négyszáz üzletnek és több, kereskedelmi célú épületnek alkalmas hely van. A beruházás már nagy ütemben folyik, és sok létesítmény már elkészült. Az emelvény hátsó oldalán, amelyen a Mester az avatóbeszédét tartotta, Sant Kirpal Singhről erre az alkalomra készült festményt helyeztek el. Sant Kirpal Singh az ötvenes években, amikor először jött ebbe az akkor nagyon szegény térségbe, megjósolta, hogy nagy anyagi fellendülés várható, amit ma örömmel nyugtáznak az emberek. Az avatáson a város polgármestere, a törvényhozó testület néhány tagja és a beruházó bank vezetője is jelen volt.

A Mester az ötezer hallgatóságának az anyagi és a spirituális fejlődés közötti egyensúly fontosságáról beszélt. A kereskedelmi beruházás hozzásegít a virágzó élethez és rengeteg munkalehetőséget biztosít. De ne feledkezzünk meg a spirituális feladatainkról és a kevésbé szerencsések önzetlen segítéséről! – kérte. Azt kívánta, hogy az üzleti ügyek intézése mindig maradjon tisztességes, és a magasztos etikai elvek irányítsák azokat. Ezután átvágta a szalagot, majd sok üzletet látogatott meg, amelyek nyitásra készen vártak az Ő áldására. Este a Mester az ahmednagari Kirpal Ashramban satsangot és beavatást tartott.

Január 27-én Satarában, egy kisvárosban folytatódott a körút, amely 56 km-re van Punétől. A városka neve a hét hegyvonatból ered, amelyek körbeölelik. Mialatt a Mester az emelvény felé haladt, a helyi képviselő szavai szerint: „A spirituális Mester úgy ragyogott, mint egy csillag.”

A Mester satsangja Guru Arjan Dev egyik himnuszán alapult. Nagyon tömören mutatott rá a meditáció, az etikus élet és a karma nélküli állapot szoros összefüggésére – egy tökéletes Mester irányítása segítségével. A benső Fényre és Hangra meditáció tökéletes békét és örömöt nyújt, miközben ellátjuk a napi feladatainkat. A satsangot beavatás követte. Majd a Mester találkozott a helyi szevadárokkal, megköszönve nekik a satsangi közösség érdekében végzett munkájukat.

A Mester ezután továbbutazott Punéba, a körút utolsó helyszínére. Amikor jóval a tervezett idő előtt, kora hajnalban már a helyi ashramban volt, nevetve mondta a várakozó tömegnek: „A körút során ez az első alkalom, hogy ennyire korán érkezem meg a következő helyszínre.” Nagy örömmel nyugtázta a satsangiak szeretetét és lelkesedését. Majd a szervezőkkel és az önkéntesekkel találkozott, mielőtt mindenki nyugovóra tért.

Január 28-án a Mester egy új Darshan Akadémiát avatott fel Pune Pimpi Chinchwad nevű területén. Ez India 17. és Maharashtra első Darshan Akadémiája, amely a spirituális értékek oktatását és a meditációt az általános, tizenkét évfolyamos oktatás szerves részévé teszi. A Darshan Oktatási Alapítvány – amely a Mester elnökletével tizenöt évvel ezelőtt jött létre –, működteti ezeket az iskolákat, amelyek a spirituális Mesterek látomása szerinti célja az, hogy egy spirituális szemléletű új generáció nevelkedjen fel bennük.

A helyi üzletemberek egy csoportjának az adományaiból vették meg a területet, és építették fel az iskolát. Simi Sharma, az avatási program koordinátora a következőket mondta: „A mai nap rendkívüli jelentőségű mind Pune, mind a Darshan Akadémia történetében, mert nem csupán egy iskolát avatunk fel Sant Rajinder Singh áldásával, hanem az emberi értékek templomát is.”

A Mester az avatóbeszédében kiemelte, hogy a gyermekek 2-6 éves korában szerzett ismeretei egész életükre alapvető fontosságúak, különösen pedig az, hogy erős spirituális gyökereik legyenek, és képessé váljanak a jó és a rossz megkülönböztetésére. Ezeknek az értékeknek az elmélyítése, tudatosítása folytatódik egészen 16 éves korig. Az avatóünnepséget követően a Mester bejárta az iskolát, és találkozott a tanárokkal is. Majd a közelben egy új ashramot avatott fel, amely a „Rajinder Meditációs Központ” nevet kapta.

Este a Golibar Maiden nevű hatalmas szabad térségen került sor a Mester satsangjára. Pune polgármestere és a város más vezetői virággal köszöntötték, és nagy szeretettel üdvözölték a Mestert a városban. Az óriási számú hallgatóságra utalva a Mester örömét fejezte ki, hogy egyre többen keresik a békét a spirituális ébredésen és a meditáción keresztül. Előadásába történeteket és tanmeséket szőve, Maharaj Ji annak fontosságát emelte ki, hogy teremtsük meg a saját életünkben a béke és a boldogság mennyországát. Ha szeretetben, erőszakmentesen, alázattal, tisztán, másokat szolgálva, állandóan Isten édes emlékezetében élünk, és naponta időt szentelünk a meditációra, akkor képessé válunk az elménk ellenőrzés alatt tartására, és rálelünk az örök békességre.

Január 29-én délután órákig tartó darshan program volt. Mintegy hatezren ültek kettes sorokban: polgári vezetők, ügyvédek, orvosok, tanárok, üzletemberek, farmerek, diákok – fiatalok és idősek, iskolázottak és iskolázatlanok, gazdagok és szegények együtt, mint egy nagy család.

Két órával később a Mester visszatért, satsangot tartott, amelyet beavatás követett. Ez volt a körút utolsó tervezett programja, amely éjjel egy órakor ért véget. Ám a Mester úgy döntött, hogy január 30-án délután egy búcsú darshan program lesz. Bár a területet már nem bérelték erre a napra, a szevadárok boldogan rendezték el az újabb találkozáshoz szükséges feltételeket.

Ezt követően a Mesternek január 31-én reggel 9:30-ig még találkozói voltak. Terv szerint a repülő 11:30-kor indult volna, de a Delhiben lévő köd miatt három órával elhalasztották a felszállást. A punei repülőtéren belül nyolcvanan várakoztak a Mester érkezésére, hogy Vele együtt repüljenek vissza Delhibe, kívül pedig több százan, hogy búcsút vegyenek Őtőle. Kevesen tudták, hogy Mester már közel negyvennyolc órája nem pihent.

A maharashtrai körút kapcsán a Mester ezer kilométernél nagyobb távolságot tett meg, jórészt zegzugos, rázós utakon. Összesen húsz nyilvános programja volt. Hét satsangot, öt beavatást tartott, amelyen 9225 lélek részesült ebben az isteni kegyben. A hét nap satsang programjainak 175 ezer résztvevője volt, akiknek az ellátásáról a helyi langárok gondoskodtak. Ezenkívül hat külön darshan program volt, amelyen összesen 125 ezren vettek részt. A Mester az új Darshan Akadémia és két új ashram mellett két, a jövőben felépülő ashram helyét is felavatta. Kórházakba látogatott, üzleti létesítményeket avatott fel. Sok politikussal és civil szervezeti vezetővel találkozott. A személyes beszélgetések, találkozók, a következő programok megbeszélései minden nap a kora reggeli órákig tartottak.

Amikor megérkezett Delhibe, egyenesen a Kirpal Baghba ment, ahol sok ezren várakoztak Rá. Satsangot tartott, majd darshanban részesítette a sangatot, mielőtt visszatért a Kirpal Ashramba.