Ezrek töltötték meg a Kirpal Ashramot január 23-án este, hogy elbúcsúzzanak a Mestertől. Ő a felesége és közel hatvan satsangi társaságában hosszabb spirituális programsorozatra a dél-indiai Maharashtrába utazott. Felszállás előtt a repülőgép parancsnoka és személyzete nagy tisztelettel üdvözölte a Mestert. Repülés közben a Mester mindenkit üdvözölt a kabinban, és három születésnapost is felköszöntött.

Késő éjszaka Mumbai repülőterén hatalmas tömeg várta a Mestert. Innen másnap, január 24-én reggel gépkocsival utazott tovább az első helyszínre, Ulhasnagarba, mivel ez a térség sem repülővel, sem vonattal, csupán falvakon átvezető kis utakon közelíthető meg. A Mester hét éve járt itt utoljára. Útközben megállt egy kórháznál, ahol egy idős tanítványt látogatott meg. Útközben sok, tanítványok tulajdonában lévő boltba is benézett. Az ulhasnagari Mayur Hotelben a helyi szevadárokkal találkozott, majd a satsangra ment. Egy hatalmas szabad térségen állították fel a sátrat, amely alatt huszonötezer ember várakozott a Mester érkezésére.

Az Ulhasnagar városnév jelentése: „vidám és boldog.” A Mester a satsang bevezetőjében sajátos magyarázatot adott erre az elnevezésre. Sant Kirpal Singh és Sant Darshan Singh többször ellátogatott ide, hogy megalapozza azt a spirituális boldogságot, amely ma itt tisztán megtapasztalható. A satsang további részében a Mester a Sant Mat tanításának minden alaptételét sorra véve, rendszeres meditációra, önzetlen szolgálatra és etikus életvezetésre ösztönözte a sangatot. Az előadást beavatás követte.

Éjfél körül kezdődött a kulturális program, amely során először a helyi gyermek satsang adott elő spirituális dalokat. Ezt követte a szufi qawwalis program, a neves mumbai szufi énekes, Janab Habib Sabri és együttese közreműködésében. Majd a maharashtrai fiatal felnőttek műsora következett. Végül tortát vágtak Kenny, a Mester fiának a születésnapja alkalmából.

Mielőtt a Mester továbbutazott a két és félórányi autóútra lévő Bhorwadiba, megköszönte a sok száz szevadár lelkes és odaadó munkáját. Bhorwadiban délután volt a satsang, és estére a Mester Ahmednagárba érkezett, ahol január 25-26-án satsangokat és beavatást tartott

E program egyik résztvevője így számolt be az élményeiről: „Számomra, aki életemben először voltam a Mester Indián belüli körútján, eddig az ahmednagari volt a legbámulatosabb állomáshely. Az ottani ashramban helyeztek el bennünket, ahol a fiatal felnőttek csoportja folyamatosan gondoskodott rólunk. Végtelenül kedves fiatalok voltak, akik közül sokan akkor még nem is voltak beavatottak. A két éjszaka alatt szinte végig együtt voltam velük, mert történeteket akartak hallani a Mesterekről. Nagy örömmel énekelték Darshan Mester gázeljeit, és amikor megtanítottam nekik a „Love, love, love, love, Master you are made of love” című dalt (…Mester, Te maga vagy a szeretet), akkor a dalszöveget mindig kiegészítették a Mesterek nevével.

Az utazás során eddig mindegyik beavatás különleges volt, de a kedvencem az ahmednagari. Általában az szokott történni, hogy a Mester elmondja az öt Istennevet, és egy ideig a beavatás résztvevői a Mester után ismétlik azokat. Most azonban valamilyen okból a Mester nagyon sokáig nem hagyta abba az ismétlést. Lehet, hogy valaki képtelen volt megjegyezni a neveket. Behunytam a szememet, és a Mester hangjával kísért, csodálatosan zengő meditációba merültem.” /folytatás következik/