2016.05.24. kedd, hajnali első találkozás
India Delhi, Kirpal Bagh

Az elmúlt tíz nap alatt Észak-India nagy részében 46 fokos forróság tombolt. Ám ez sem térítette el az embereket, hatalmas tömeg várakozott a Mester érkezésére. Mialatt a pandal (a satsang helye) oltalmában várakoztak, felhők takarták el az égetően sütő Napot. Hűs szél kerekedett, eső zúdult alá, és a hőmérséklet éjszakára 15 fokra süllyedt.

Hatalmas tapssal fogadták az emelvényre lépő Mestert. Ő a köszöntő szavak után kiemelte, mennyire szerencsések azok, akik megkapták a szent beavatást, és az Isten felé vezető úton vannak. Indiában és a világ más részeiben emberek milliói meditálnak, vesznek részt satsangokon.

Majd az elmúlt hónapokban tett utazásairól adott összefoglalást. Az Indiába érkezését megelőző két hónapban Németországban, Berlinben, Potsdamban, Münchenben és Nürnbergben rendezett programokon találkozott az európai sangattal. Utána Amerika három nagy városában, Seattle-ben, New Jerseyben és New Yorkban folytatódott a spirituális munkája. Május 2-án az ENSZ-ben tartott előadást.

Majd a hallgatósága nagy örömére, szeretetteljesen, nagyon vidám hangulatot teremtve tett szervezési javaslatokat arra, hogyan tegyék a Baghban még kényelmesebbé a satsangokat látogató számára a körülményeket a nyári hónapokra.

2016.05.26. csütörtök, előadás és meditáció

A satsang témája ez volt: „Hogyan érhetjük el e földi létünk során a tartós békét?” Bár mindannyian nyugodt, kiegyensúlyozott életre vágyunk, az összes erőfeszítésünk ellenére a törekvéseink újra meg újra kudarccal végződnek. Ebben nagy szerepük van a folyton változó külső körülményeknek is, de a csalódásaink lényegi oka az, hogy a békesség nem kívülről, hanem csak belülről eredhet. Sokan nem is gondolnak arra, hogy a bennünk lévő nyugtalanság, zűrzavar a külső helyzetekben is visszatükröződik – emelte ki a Mester.

A pszichológusok gyakran beszélnek a „benső gyermek”-ről, akinek gyógyulásra, táplálásra, törődésre van szüksége, hogy a mostaninál sokkal stabilabb, örömtelibb állapotba kerülhessen. Ehhez a béke benső Forrásával kell összekapcsolódnia. A külső dolgok múlékony természetűek, emiatt hiábavaló a reménykedésünk, hogy soha el nem múló boldogságot nyújthatnak.

Május 29. vasárnap, satsang

A Mester Sant Darshan Singh egyik gázeljének az elemzése előtt a költő-szent teljesen egyedi költői tehetségéről beszélt. A költeményeiben a személyes tapasztalatai alapján mutatja be a lélek benső utazásának különböző fázisait. A verssorai mélységes és sokrétű mondanivalót hordoznak.

Darshan Mester a spirituális utazás három szakaszáról beszél. Az elsőn az őszinte útkereső szeretne rátalálni arra, aki képes feltárni előtte a benső titkait. A másodikon megkapja a beavatást, és elkezdi a hazafelé vezető utazását. A harmadik az igazi tanítvány szintje, aki már hosszú ideje az úton van.

Mi jellemzi őt? Minél több benső tapasztalatot szerez, annál inkább alárendeli magát Isten és a Mester akaratának. Bármilyen helyzetbe kerül, úgy tekinti, mint ami a legnagyobb javát szolgálja. Erős és rendíthetetlen a Mesterbe vetett bizalma. A Szeretett Lénytől való elválasztottsága fájdalma hajtja előre, hogy találkozhasson az Ő sugárzó formájával a bensőben. Uralkodó szenvedélye és vágya az Istennel való egyesülés elérése. Tudja, hogy a külső világban semmi sem adhatja meg számára az elmúlhatatlan békességet és örömöt.

Bár az elszakítottság érzése nyugtalanságot és fájdalmat kelt bennünk, de ilyenkor teljes szívünkkel a Szeretett Lényre emlékezünk. Ez maga a jutalom, mert a figyelmünket könnyen befelé fordítja.

2016.05.30. hétfő
Megemlékezés Sant Darshan Singh eltávozásának 27. évfordulójáról

A kemence forróságú hőt az elő-monszun hűsítő hatása csökkentette elviselhetővé. A 27. Bhandara eseményeire csordultig megtelt a Kirpal Bagh.

Sant Darshan Singh (1921-1989) emléke tiszteletére, a szokásoknak megfelelően sok chabeel-t, vízkínáló állomást létesített a delhi sangat szerte a városban, ahol frissítő hatású, chilis, rózsasziruppal édesített tej-italt osztottak, annak jelképeként, hogy a kegyes Mester 15 éven át fáradhatatlan szeretettel és önfeláldozóan oltotta oly sok lélek spirituális szomjúságát.

Az esti program kezdetén a sangat énekesei különféle gázeleket és shabadokat adtak elő. Majd Mata Rita Ji az igazi Guru darshanjáról mutatott be egy himnuszt.

A Mester az ünnepi megemlékezés kezdetén arról beszélt, hogy a mindenséget fenntartó Istenerő nincs távol tőlünk, bennünk él, hazavár, oltalmaz és vezet bennünket. Ezt a közelséget, csak akkor tudjuk megtapasztalni, úgy válhat bensőséges kapcsolattá, ha az Úr egy tökéletes Mester védőszárnyai alá helyez minket. A beavatás napján egy királyi társat kapunk, a Mestererőt, amelynek ragyogó formája egészen addig a lelkünkkel marad, míg végül az belemerül Istenbe.

A spirituális Mester ezután arról az öt jótevőről beszélt, akik ösztönöznek, segítenek bennünket a spirituális úton. Az első a Mindenható Isten, akinek áldásaként emberi testben születhettünk meg, és rendelkezünk a harmadik vagy egyszemmel, amely az isteniségbe vezető kapu. A második a spirituális Mester. Isten megbízottjaként él közöttünk, megnyitja a spirituális szemünket, feltárja előttünk a benső titkait, és hazavezeti a lelkünket Istenhez. A harmadik: a házastársunk, továbbá a rokonaink, a barátaink köre, mindazok, akiknek a támogatását élvezzük, mialatt igyekszünk visszajutni a spirituális gyökereinkhez. A negyedik a sangat, a testvéreink a spirituális ösvényen, akiknek a társaságában a figyelmünk megmarad az Úron. Az ötödik mi magunk vagyunk, mert amikor meditációban megtapasztaljuk Isten Fényét, az Ő jelenvalóságát fogjuk felfedezni az egész teremtésben. Ekkor válunk igazán szeretetteljessé és együttérzővé.

A közös meditáció előtt még nagy örömmel nyugtázta a Mester, mily hatalmas ütemben nő az indiai központok száma, amelyekben heti rendszerességgel tartanak satsangot. Mindenkit arra bíztatott, hogy végezzenek minél több önzetlen szolgálatot, amelynek különlegesen édesek a gyümölcsei: segít abban, hogy megőrizzük Istenen a figyelmünket, és a meditációnk is egyre jobban elmélyül.

Június 2. csütörtök, satsang és meditáció

Ezen az estén a Mester a karma témáját választotta. Egy példával szemléltette ennek a törvénynek a működését. Ha bedobunk egy követ a vízbe, az elkezd fodrozódni, és a hullámok minden irányban messze sodródnak. A gondolataink, a szavaink és a tetteink hatása ehhez hasonló: széles körben kiterjed, és működésbe lép a hatás-ellenhatás törvénye.

A beavatáskor a tökéletes Mester hamuvá égeti az új tanítvány szamcsita karmáját, amelyet korszakok alatt halmozott fel, egészen a lélek spirituális születésnapjáig.

A sors karmát nem érinti, annak le kell játszódnia ebben az életben. Tévedés azt hinni, hogy a beavatással a tanítvány munkája véget ért, és azt teheti, amihez kedve van – emelte ki a Mester. Ekkor ugyanis egy harmadik fajta, a krijamana karmával szembesülünk, ami a szabad akaratunkkal véghezvitt újabb tetteink következménye. Fontos, hogy tudatosan, körültekintően kezeljük a naponta okozott új karmákat, egyébként ugyanis továbbra is a lélekvándorlás kerekéhez megkötözött állapotban tartanak bennünket. Ennek módja: Folytassunk olyan tevékenységeket, amelyekkel nem okozunk karmát! Járjunk satsangra, rendszeresen meditáljunk, szeretettel szolgáljunk másokat, és az összes világi munkánkat Isten nevében végezzük el!

Június 4. szombat, satsang és meditáció

Bár szombaton darshan program szokott lenni, most a Mester azzal lepte meg a sangatot, hogy egy szép előadást tartott az igazság természetéről, mielőtt sor került a személyes találkozásra. Mindannyian vágyunk az igazság, az élet misztériumának a megismerésére. Mialatt a világban élünk, minden lehetséges módon igyekszünk feltárni az univerzum titkait, és itt rálelni a soha el nem múló boldogságra. Ám hiábavaló a spirituális szövegek elmélyült tanulmányozása, a legkeményebb zarándokutak véghezvitele, továbbra is megkeseríti az életünket a sokféle probléma, gond, fájdalom.

Sant Kirpal Singh azt mondta: „Az igazság magasztos, de még ennél is magasztosabb az igaz élet.” Ismerjük meg az igazságot, amely megváltoztathatatlan, állandó és stabil! Ugyanis Isten és az Ő szava az igazság. Mivel a lelkünk egylényegű Ővele, szintén igaz és örökifjú, nem korosodik, mint a fizikai testünk. Bár alultáplált és senyved a fizikai testben, de azonnal visszanyeri az erejét és a ragyogó szépségét, mihelyt összekapcsolódik a Naammal, Isten Igéjével. A lelkünk Isten jellemzőit hordozza: tökéletesen tudatos, bölcs, szépséges, félelemnélküli, maga a tökéletes szeretet és megbocsátás. Ha felismerjük és átéljük ezt az igazságot, akkor többé nem zavarnak meg bennünket az élet kisszerű problémái. Felismerjük azok átmeneti jellegét, és azt, hogy többé nem képesek hatni ránk, ha a figyelmünket megőrizzük Istenen.

Amikor megkapjuk a szent beavatást, feltárul előttünk az isteni ösvény. Ettől kezdve rajtunk, az erőfeszítéseinken múlik az előrehaladásunk üteme. Kétségtelen, hogy az elme nehézségeket okozhat, problémákat kreálhat, de azért kaptuk a simrant, hogy legyőzzük a trükkjeit. Az nem elég, ha csak satsangra járunk, és intellektuálisan megértjük a spiritualitás fontosságát. Naponta meditáljunk, hogy szoros legyen a kapcsolatunk az Istenerővel! Így igaz módon tudunk élni, és előrehaladunk az Istenhez vezető úton.

Június 5. vasárnap, satsang

A Mester az előző vasárnap kezdte elemezni Sant Darshan Singh egyik gázeljét, amelynek témája: a spirituális Mester a mi igazi Barátunk.

Lehet, hogy a felnevelkedésünk során sokféle szeretetteljes kapcsolatunk szövődik, de ezek – az idő, a távolság és a félreértések miatt – mind ki vannak téve az elmúlásnak. A földi kötelékeink feltételekhez kötöttek, az elvárásaink teljesülésétől függnek.

Az egyetlen olyan kapcsolat, amely feltételek nélküli, és kiállja az idő próbáját is: a Mester és a tanítványa közötti. A Mester a szeretetéért semmit sem akar cserébe. Az Ő egyetlen célja az, hogy még ebben a földi életünkben elérjük az önfelismerést, és rátaláljunk Istenre. A Mestererő a spirituális úton tett minden egyes lépésünknél vezet, támogat és oltalmaz bennünket. Ő a mi igazi Jótevőnk, aki nélkül egyedül születünk és halunk meg.

Majd a spirituális Mester arról beszélt, hogy e világon az összes barátunkat lefoglalják a saját problémáik. Csak a szentek hordozzák a szívükben az egész emberiség gondjait. Azért érkeznek a földre, hogy segítsenek az embereknek az anyagi bajok és fájdalmak fölé emelkedésben, és összekapcsolják az őszinte útkeresők lelkét Isten üdvöt adó Erejével. Ha a tökéletes Mester fizikai jelenlétében lehetünk, az Ő spirituális sugárzásában egyre tisztábbá válik a lelkünk.

Június 6. hétfő, satsang és meditáció

Ezen az estén a Mester arról beszélt, miként működteti Isten akarata a mindenséget. Bármi ér bennünket, az Istentől ered, ezért a legjobb számunkra. Tanuljuk meg, hogy ne próbáljuk uralni a különféle helyzeteket, ehelyett inkább tegyünk őszinte erőfeszítéseket, és a többit bízzuk Istenre! Szeretettel és alázattal csak azt kérjük Istentől, hogy az Ő akarata játszódjon le az életünkben!

Hogyan érthetjük meg, hogy mi Isten kívánsága? Ehhez először is meg kell tapasztalnunk az Ő jelenlétét az életünkben. Lépjünk be a bensőnkbe a meditáció segítségével!

Június 9. csütörtök, satsang és meditáció

Ezen a satsangon a Mester a hétfői témát folytatta: „Hogyan éljünk Isten akarata szerint?” Ha az életünk olyan fázisain megyünk keresztül, amelyekben a dolgok nem az elvárásaink szerint alakulnak, vagy fájdalmat okoznak, olyankor gyakran válunk csalódottá, sőt harag támad bennünk az Úr iránt, amiért nem teljesítette a kívánságainkat, nem garantálta az imáink megvalósulását.

Ha a napjaink az elménk szintjén telnek, akkor a vágyaink, a kívánságaink, az elvárásaink miatt az életünk tele lesz nyugtalansággal, boldogtalansággal. Isten, mint egy szerető szülő, nem adja meg nekünk azt, ami nem jó nekünk, még akkor se, ha nagyon könyörgünk érte. Sok minden történik messze a megértésünk határain túl. Mivel nem vagyunk tudatában a karmikus terheinknek, csak utólagos visszatekintéssel válunk képessé annak megértésére, hogy a múltban történtek a javunkat szolgálták.

A szentek segítenek a karmáink felszámolásában, miközben támogatnak és vezetnek bennünket. Ezért legyünk hálásak mindazért, ami és ahogy lejátszódik az életünkben! A meditációban ébredünk rá a maga teljességében az Úr oltalmazó gondoskodására.

Június 11. szombat, satsang és meditáció

Ez alkalommal is satsang előzte meg a darshan programot. A Mester az etikus élet fontosságáról beszélt. Minden tettünk egyenlő erejű és ellenkező irányú visszahatást vált ki. „Ki mint vet, úgy arat.” A karmának ez a törvénye nemcsak a szavainkra és a tetteinkre, hanem a gondolatainkra is vonatkozik. Erről sokan megfeledkeznek – emelte ki a Mester.

Sant Kirpal Singh időtlen tanácsa így hangzik. „Légy jó! Tégy jót! Válj eggyé!” Az etikus élettel – az erőszakmentességgel, igazságossággal, alázattal, tisztasággal, szeretettel, együttérzéssel – teremtjük meg az Istennel való egyesülés eléréséhez a szilárd alapot. A tiszta élettel elért békesség és nyugalom nélkülözhetetlen ahhoz, hogy koncentráltak legyünk a meditációnkban.

A szülők példáját követik a gyermekeik, ezért is nagyon fontos, hogy példaszerű legyen az életvezetésük. Ha a gyermekeink kicsi koruktól kezdve látják, hogy a szüleik meditálnak, ebben is követni fogják őket.

Június 12. vasárnap, satsang

A tikkasztó hőségben a sangat minden talpalatnyi helyet elfoglalt a Kirpal Baghban, a vasárnapi satsang kezdetére várva.

A Mester Sant Darshan Singhnek az Istentől mámoros szent szépségéről és ragyogásáról szóló szavait idézte. Ha a költő mondanivalójának a mélyére hatolunk, világossá válik számunkra a verssorok sokszínű jelentése – aszerint, hogy hol tartunk a spirituális úton.

Az útkeresőket a spirituális Mester fizikai szépsége vonzza. A beavatást követő benső fejlődésnek köszönhetően a szeretetünk egyre növekszik Őiránta. Majd eljutunk a ragyogó benső formájához, amelyhez hasonló szépséggel soha azelőtt nem találkoztunk. Ez a varázs egyre csak fokozódik, ahogy előrehaladunk a benső régiókban. A külső Napok milliárdjainak a fénye nem vetekedhet a benső isteni ragyogással. Ahogy a fizikai világ fénye elsöpri a sötétséget, a benső világoké eltávolítja az elme, az anyag, az illúzió fátylait, egyre közelebb juttatva bennünket az eredeti tisztaság állapotába, amelyben már készen állunk arra, hogy belemerüljünk a Forrásunkba.

A fizikai szinten élve négyszeres tükröződésnyire vagyunk Sach Khand valóságától, a helytől, ahonnan minden élet ered. A mi világunk a káprázat földje. Platon az „illúzió barlangjának” nevezte. Csak úgy tudunk túljutni rajta, ha a testi tudatosság fölé emelkedünk. Ekkor felismerjük, hogy az élet több annál, mint amit a fizikai érzékeinkkel és az intellektusunkkal fel tudunk fogni.

Az élet nagy titok, amelyet egy tökéletes Mester lábához megérkezve ismerhetünk meg. Az Ő segítségével válunk képessé arra, hogy a maja világa fölé emelkedjünk.

Június 13. hétfő, satsang és meditáció

A Mester az esti közös meditációt megelőző rövid bevezetőjében a személyes benső tapasztalatok fontosságáról beszélt. Isten és az Ő határtalan szeretete a bensőnkben élhető át. Az emberi születésünk egyetlen célja az Istennel való egység elérése. Ő, a mi örök Szerelmünk, aki a tökéletes Mesteren keresztül gyújtja fel bennünk az igazi természetünk megismerésének a vágyát.

„A szeretet először a Szeretett Lény szívéből árad ki ránk”, és ez azután a mi szeretetünkben és odaadásunkban tükröződik vissza.

Az Isten iránti szeretet megismerése a Sant Mat útjának az alapja. A Mesterek óvnak bennünket a vakhittől. Az igazság csupán önmagunkban tapasztalható meg. A tanítás elméletének olvasása, hallgatása felkeltheti az érdeklődésünket, de a teóriák igaz voltáról csak személyes tapasztalattal, vagyis a rendszeres és pontos meditációval győződhetünk meg. A bizalom ennek gyümölcseként fejlődik ki bennünk.

Június 14. kedd, kérdés-felelet

Az angol és hindi nyelven feltett kérdések közül az egyik így hangzott: „Mi olyan esetben a helyes döntés, ha a tanítvány a munkavégzés miatt fizikailag távol kerülne a Mestertől?”

Maharaj Ji szeretettel emlékeztette a sangatot arra, hogy a Mester és a tanítványa kapcsolata messze meghaladja a köztük lévő fizikai távolságot. A Mestererő a beavatáskor helyet foglal a tanítvány harmadik szemében, és az élete minden rezdülésében vele van. Ezért a fizikai elválasztottság ellenére a benső kapcsolat mindig megvan, és a Mestererő bármikor elérhető számunkra a lelkünk székhelyén.

További segítség, amellyel áthidalhatjuk a távolságot, amelyet esetleg intellektuális szinten érzünk, ha a Mesteren tartjuk a figyelmünket a satsangok látogatásával, önzetlen szolgálat végzésével, a tanításról szóló könyvek olvasásával, a felvételként hozzáférhető előadások meghallgatásával.

Soha nem feledkezzünk meg arról, hogy a Mester és a tanítványa közötti kapcsolat időtlen és örök!  

Június 16. csütörtök, satsang és meditáció

Ezen az estén a vegetáriánus életvitel fontossága volt a téma. A tisztaság az élet minden területén nélkülözhetetlen, mivel ez az előfeltétele annak, hogy előreléphessünk a spirituális ösvényen. A lelkünknek szeplőtlenné kell válnia, mielőtt nekivághat a spirituális régiókon átvezető utazásának.

A nem vegetáriánus ételek fogyasztása súlyos karma terheket okoz, beszennyezi a lelket, és még nehezebbé teszi a testi tudatosság fölé emelkedést.

A legtöbb vallásban közös a „Ne ölj!” parancs. A karma törvénye hajszálpontos, tévedhetetlen. Egy élő forma megölése vele egyenlő és ellenkező irányú reakciót vált ki – emelte ki a Mester. Ezért táplálkozzunk vegetáriánus módon, hogy visszaszerezhessük, és meg tudjuk őrizni a meditáció csendjéhez szükséges tisztaságot!

A kultúra, amelyben felnevelkedünk, erősen befolyásolja a szemléletmódunkat, így az étkezési szokásainkat is. Nyugaton a múlt század második fele óta az emberek folyamatosan és szilárdan haladnak a növényalapú érkezés irányában.

Helyes megértéssel és a megfelelő irányítással változtatni tudunk azokon a szokásainkon, amelyek késleltetik a tudatossá válásunkat, a spirituális fejlődésünket.

Június 19. vasárnap
Apák napja

Szerte a világon június harmadik vasárnapján ünneplik meg az apák napját. Ilyenkor tisztelettel és hálával gondolunk arra a fontos szerepre, amelyet az édesapánk tölt be az életünkben. Ebben az évben az indiai sangat – nagy szerencséjére – az élő Mester jelenlétében ünnepelhette meg ezt a szép napot.

Maharaj Ji kiemelte, hogy a spirituális Mester küldetése messze meghaladja a fizikai igényeink kielégítéséről való gondoskodást. Megáld bennünket a Naam ajándékával, és segít a létezésünk végső céljának az elérésében. A Mester értünk él. Az Ő szeretetének köszönhetően válunk képessé a spirituális úton való előrehaladásra. Megteremti a közvetlen kapcsolatunkat Istennel, és a társunk, az oltalmazónk az életünk összes helyzetében. Mindezt ezen a világon senki más nem tudja megadni nekünk.

Ezután a Mester Sant Darshan Singh verssorait idézte arról, hogy a satsangon kezdjük megérteni, felismerni a létezésünk valóságát, azt, hogy lelkek vagyunk, és az egyetlen célunk ezen a földön az újraegyesülés Istennel.

Amikor egy igazi tanítvány megtapasztalja az igazságot, akkor a külső világ helyett befelé koncentrálja a figyelmét. Többé nem zavarják meg az élet fent és lent helyzetei, nem tartja fogva az illúzió hálója. A benső fejlődés igénye válik az élete meghatározó tényezőjévé. Nem azokon van a figyelme, akikkel együtt utazik az élet ösvényén, hanem az előtte lévő spirituális útra összpontosít. Nem ítélkezik, nem keresi a hibákat másokban, hanem alázattal a saját gyengeségeitől, hibáitól igyekszik megszabadulni. A Mester az élete irányítója. Az Ő tanácsai szerint teszi a dolgát.

Amikor az isteni tavernában, vagyis a satsangon van, a teljes figyelmét az Isteni Pohárnoknak adja. Így fokozatosan megkülönböztethetetlenné válik a Mestertől, feloldódik Őbenne, akár a cukor a tejben. A benső tapasztalatai is egyre édesebbek lesznek.

Ezen a napon fejezzük ki a tiszteletünket és a hálánkat a fizikai apánk iránt, de egy percre se feledkezzünk meg az egyetemes Atyánkról! Igyekezzünk követni azt az életmintát, amelyet a spirituális Mester ajánl nekünk! Így helyes módon, Istenen tartott figyelemmel fogunk élni, ami elvezet minket Őhozzá.

A cél messze van, az utazás hosszú és fáradságos. Sok a figyelemelterelő tényező, a csapda, az erőpróba. Ám nagy szerencsénkre eljutottunk az élő Mester lábához, akinek a kegye és a szeretete minden akadályon átvezet bennünket.