Június 20. hétfő: satsang és meditáció
India, Delhi, Kirpal Bagh

Sant Rajinder Singh előadásának bevezetéseként Sant Darshan Singh egy gázelje hangzott el, amely az igazi tanítványnak a Mestere és Isten utáni vágyódásáról szólt. Ha nincs meg bennünk ez a sóvárgás, akkor mélyen belesüllyedünk a világ folyós homokjába. A fizikai érzékeink szintjén telik az életünk, és úgy megyünk el innen, hogy nem sikerül valóra váltanunk az emberi születés igazi célját.

Majd kifejtette, hogy az Isten felé vezető ösvény akkor nyílik meg előttünk, ha a testünk és az elménk csendjében Őneki adjuk a figyelmünket. Ekkor a külső világ látványai és hangjai helyett Isten Fényének és a Mennyei Muzsikának a szépségébe merülünk bele. A lelkünk erőlködés nélkül a fizikai testtudat fölé emelkedik. Miután áthaladunk a benső fényeken, Holdon és Napon, megérkezünk a Mester sugárzó alakjához.

Ekkor a földi világban megszokott módon beszélgethetünk a Mester benső formájával. A lelkünk felismeri az Istennel való lényegi azonosságát. „Amit egy ember meg tud tenni, arra egy másik is képes” – Sant Kirpal Singh mondására hivatkozva azt emelte ki Maharaj Ji, hogy a szükséges erőfeszítések megtételével mind elérhetjük Istent.

Június 23. csütörtök: satsang és meditáció

Ezen az estén Maharaj Ji arról beszélt, hogy az egyenletes, gyors spirituális fejlődés előfeltétele az Istenbe vetett rendíthetetlen bizalom. Könnyű akkor bízni Istenben, amikor a dolgok a kedvünk, a kívánságaink szerint alakulnak. Ha azonban azt tapasztaljuk, hogy az erőfeszítéseink nem hozzák meg az általunk elvárt eredményt, azonnal mentális nyugtalanság lesz úrrá rajtunk.

Az életünkben bekövetkező történések legnagyobb része a korábbi emberi születéseink során véghezvitt tetteink következményei. Nem ismerjük a múltból eredő karmáinkat, sem azt, hogyan és mikor kell kifizetnünk őket. Nem vagyunk képesek megérteni, hogy bizonyos dolgok miért következnek be az életünkben. Ez a bizonytalanság, a félelem, a kétség érzetét keltheti, és csökkenhet a bizalmunk Istenben.

Mialatt a lelkünk emberi formában létezik a fizikai világban, újabb karmikus adósságokba is belekeveredik. Csak úgy kerülhetünk ki a lélekvándorlás kerekéből, ha az összes tartozásunkat kiegyenlítjük. Ebben a folyamatban nemcsak örömteli, boldog időszakok, hanem nehézségek, megpróbáltatások is várnak ránk.

Az igazi tanítvány aggodalmak nélkül él. Nyugodt, békés, mert tudja, hogy a Mestererő mindig vele van. Isten és a Mester erős benső oltalmára bízza magát, és tudja, bármi is éri, az a legnagyobb javát szolgálja. Bárhogy alakulnak a külső körülményei, a bizalma soha nem inog meg. Állandóan Istenen tartja a figyelmét. Így gyorsan halad előre az Ővele való végső egyesüléshez vezető úton.

Június 25. szombat: satsang és meditáció

Ezen az estén a téma a kiegyensúlyozottság megőrzésének a fontossága volt – a spirituális úton. A napi életünk során sok olyan helyzet alakulhat ki, amely megzavarja az elménk békéjét. A kommunikációink során kapott kioktató, kemény, sértő szavakra esetleg indulatosan, haragosan reagálunk, a visszavágást fontolgatjuk. A szentek viszont azt kérik, hogy minden körülmények között őrizzük meg a nyugalmunkat és a szeretetünket, ami nem könnyű. Nagy benső erőt igényel.

Ez csak eleinte tűnik nehéznek, de teljes bizonyossággal elérhetjük ezt az állapotot, ha szilárd, rendíthetetlen a benső kapcsolatunk a teljes békesség és öröm örök Forrásával. A béke bennünk és velünk kezdődik, majd ez kisugárzódik az egész külső környezetünkre is.

Június 27. hétfő: satsang és meditáció

A program bevezetéseként elhangzott shabd a Satguru darshanjáról szólt. Miért fontos, hogy a figyelmünket mindig őrizzük meg a Mesteren és Istenen? – tette fel a kérdést Maharaj Ji.

Mivel mindannyian békére és boldogságra vágyunk, az összes lehetséges módon igyekszünk ezt megtalálni a fizikai világban. A nehéz helyzetek azonban olykor szenvedést, fájdalmat okoznak, és úgy érezzük, hogy magunkra hagyottan folytatjuk a reménytelennek látszó küzdelmeinket. Az igazi boldogságra és stabilitásra csak úgy lelhetünk rá, ha a figyelmünket az Úrnak adjuk. Ekkor meg fogjuk tapasztalni, hogy Ő mindig vigyáz ránk.

Mivel Őt az érzékeink szintjén nem vagyunk képesek felfogni, a szentek tanácsa az: töltsünk minél több időt annak jelenlétében, akinek a segítségével a figyelmünk könnyen összpontosul Istenre. A Mester darshanjába belemerülve tudatossá válunk a Szeretett Lény közelségére, szeretetére, oltalmazó gondoskodására.

Ráébredünk, hogy Isten – a Mester emberi pólusán keresztül – szeret és segít bennünket. Csökkenti a karmikus terheinket, így könnyebben tudjuk kezelni a kihívást jelentő helyzeteinket. Nagyon szerencsések egy tökéletes Mester beavatottjai, mert ők mindig az oltalom gyűrűjében élnek. Minél inkább a Mesterre koncentráljuk a figyelmünket, annál többet ismerünk fel az Ő végtelen kegyéből és védelmező gondoskodásából.

Június 28. kedd: kérdés-felelet

„Miként tanulhatjuk meg, hogy alárendeljük magunkat Isten akaratának?” A Mester a válaszában elmagyarázta: a beavatáskor megkapjuk az útmutatást ahhoz, hogyan vezessük ezután az életünket. Ha őszinte igyekezettel követjük az elénk lefektetett nyomvonalat, az teljes bizonyossággal elvezet bennünket az isteni célunkba. A Sant Mat a szeretet útja. Ha előre akarunk rajta jutni, akkor éljünk etikusan, váljunk jó, igaz emberré! Ebben a törekvésünkben nagy segítséget jelent számunkra, ha rendszeresen vezetjük az önelemző naplót. Így fokozatosan megszabadulhatunk az összes hibánktól, amelyek hátráltatják, fékezik a spirituális fejlődésünket.

Ha a helyes irányban, vagyis a bensőben tartjuk a figyelmünket, akkor felismerjük, hogy az életünk összes történése a legnagyobb javunkat szolgálja. Ekkor az Úr akaratával összhangban fogunk élni. Nem panaszkodunk, nem siránkozunk, hanem megőrizzük az elménk békéjét, ami nélkülözhetetlen a pontos meditációhoz, és a gyors spirituális fejlődéshez.

Június 30. csütörtök: Maharaj Ji találkozott India elnökével
Delhi, Rashtrapati Bhavan

Ezen a napon Sant Rajinder Singhet, a Spiritualitás Tudománya nemzetközi szervezet vezetőjét, az Emberi Egység Konferenciák elnökét meghívta India elnöke, Mr. Pranab Mukherjee a rezidenciájába, az Új-Delhiben lévő Rashtrapati Bhavanba, egy magánlátogatásra. Az elnök szívélyesen fogadta, meleg szavakkal üdvözölte a Mestert.

Sant Rajinder Singh nagy részletességgel tájékoztatta az elnököt a Spiritualitás Tudománya működéséről, aktivitásairól, arról, ahogy ez a világszinten működő nonprofit szervezet a globális béke és az emberi egység érdekében a meditációra alapozva tevékenykedik.

Az elnök kiemelkedő jelentőséget tulajdonított a Sant Rajinder Singh által egybehívott Világbéke, Misztika és Emberi Egység Nemzetközi Konferenciáknak. Nagyra értékelte a Spiritualitás Tudománya által évente Naperville-ben (Illinois) megszervezett Vega Fesztiválokat.

Elismeréssel nyugtázta, hogy a tavalyi rendezvénynek már 35.000 résztvevője volt. Ezeken a nagyszabású programokon az emberek a meditáció módszerének megtanulása mellett az egészség megőrzéséről és a vegetariánus életmódról szerezhetnek sok új ismeretet.  

A két vezető megbeszélte Sant Rajinder Singh 2016. május 2-án az ENSZ-ben tett látogatását is, amelyen a Mester „A meditáció gyógyír a léleknek” címmel tartott előadást. Ez a sikeres program különleges figyelmet kapott. Széles körben tudatosította az emberekben, hogy az egész világon rohamos mértékben nő az érdeklődés a meditáció, a testi-lelki egészség, a wellness, a béke és az egység iránt.

Sant Rajinder Singh, aki nemzetközileg elismert író is, megajándékozta az elnököt egy emléktárggyal és a nagysikerű könyvei közül néhánnyal: A meditáció gyógyír a léleknek, Gyógyító meditáció és A lelkünk megerősítése meditációval című munkáival. Az államfőt nagyon érdekelték ezek a spirituális könyvek. Elismerve Sant Rajinder Singh különlegesen fontos munkásságát, vendéglátója megköszönte Neki a világbéke és egység valóra váltása érdekében tett fáradhatatlan erőfeszítéseit.

Sant Rajinder Singh a meditáció révén elérhető béke és egység üzenetét több mint 26 éve terjeszti az egész világon. A hatalmas munkáját és rendíthetetlen elkötelezettségét a sok kitüntetés mellett öt díszdoktori oklevéllel is elismerték.

A Spiritualitás Tudománya közös fórumot biztosít a különféle társadalmi hátterű és sokféle kultúrában élő embereknek. A szervezet elkötelezett a spiritualitás, a világbéke, az egység és az emberiség szolgálata mellett. Világszerte 2500 központja működik, az irodalma 50 nyelven férhető hozzá. A két nemzetközi főközpont Indiában, Delhiben és az Egyesült Államokban, Naperville-ben (Illinois) van.

Június 30. csütörtök: satsang és meditáció  

Az esti együttléten a Kirpal Baghban a Mester az etikus életvitel fontosságáról beszélt, amellyel a spirituális fejlődéshez szükséges alapot teremtjük meg. Lehet, hogy helyesnek tűnő módon vezetjük a külső életünket, de ezt megfertőzzük azzal, ha időnként rosszat gondolunk másokról. Lehet, hogy ezeket sikerül elkendőznünk, elrejtenünk a világ elől, ám Isten minden rezdülésünket ismeri.

A gondolatok ereje hatalmas. Ezek gyakran szavak és tettek formáját is felöltik, tovább növelve a karma terheinket. Ezért éljünk önfegyelemben, és legyünk nagyon körültekintők! Mások csak szeretetet kapjanak tőlünk! Ha fájdalmat okozunk – akár a gondolatainkkal – ez is távol tart bennünket Istentől. Csak olyan gondolataink, szavaink és tetteink legyenek, amelyek Őfelé vezetnek minket!  

Július 2. szombat: satsang és meditáció

A téma ez volt: „Ki a mi igazi barátunk?” Az életünk során sokféle kapcsolatba kerülünk a folyton változó környezetünkben élőkkel. Ezek a viszonyok idővel megváltozhatnak. Általában az jellemző, hogy a nehézségek beköszöntével csak kevesen tartanak ki mellettünk. Emellett a legtöbb segítség világi természetű, amelyek továbbra is az adok-kapok állapotában, a karma hálójában tartanak bennünket, távol a Forrásunktól. Csak a Satguru képes kiszabadítani bennünket ennek a létezésnek a börtönéből – ezért Ő a mi igazi Barátunk.

Ha megkapjuk Tőle a szent beavatás ajándékát, ezzel a nyájába fogad bennünket, és soha nem mozdul mellőlünk. Az állandó társunk lesz az élet fent és lent helyzeteiben. Az Ő határtalan kegyével, vezetésével, védelmében sikerrel tudjuk átszelni az élet viharos óceánját, és elérjük az örök boldogságot nyújtó kikötőt, Sach Khandot.

Július 3. vasárnapi satsang

Ez volt a Mester utolsó vasárnapi együttléte a sangattal, mielőtt elindult Nyugatra. Sant Darshan Singh gázeljét elemezte, amely az elválasztottság fájdalmáról szól. Ez egy fohász formájában tör ki a tanítvány lelkéből: mielőbb szeretné megpillantani a Szeretett Lényt a külső világban és a bensőben is. Szükség van ennek az állapotnak az átélésére, mert az elszakítottság miatt átélt szenvedés tüzében a lelket borító szenny elég, és így a korábbiaknál sokkal tisztább benső állapotban tudjuk magunkba fogadni a Mesterből ránk áradó isteniséget. Majd elmagyarázta, hogy mit jelentenek ezek a sorok: „Ez az egyetlen veled eltöltött éjszaka, a vágyódásom életre szóló beteljesülését adta.”

Ezután Maharaj Ji annak fontosságáról beszélt, hogy üljünk fogékony állapotban a satsangon. Senki sem tudja, hogy mások miben részesülnek a Mester életadó pillantásaiból. Ez a benső nyitottság mértékétől függ. „Üljünk üres kehelyként a satsangon, tartsuk a figyelmünket a spiritualitás kútfőjén, hogy fürödhessünk az isteni szeretetben és kegyben! Szabaduljunk meg az egónktól, és alázattal várjunk a darshanra!” – tanácsolta a Mester.

Július 7.  csütörtök: búcsúdarshan

Mintegy 15 ezres tömeg várakozott a Mesterre. Ő rögtön elindult a sorok között, hogy Münchenbe utazása előtt még egyszer lehetőséget adjon a satsangiaknak a személyes találkozásra.

Majd felment az emelvényre, hogy néhány biztató szóval búcsút vegyen a szeretett sangatjától. „Csak néhány hétig tart a távollétem, és hamarosan újra találkozunk” – biztatta az embereket. Majd azt kérte, hogy mindenki rendszeresen látogassa a satsangokat. „Senki se feledkezzen meg a napi meditációról, hogy töretlen legyen a spirituális fejlődés!” – kérte.