2012. december 9.

Az Auróra Hotel Piper halljában tartotta Sant Rajinder Singh Ji Maharaj a vasárnapi satsangot. A téma a következő volt: Tanuljuk meg az örök és az ideiglenes megkülönböztetését!

A Mester arról beszélt, hogy ezen a világon mindennek, amit szeretünk, saját élete van, amely egyszer véget ér. Amikor elveszítjük a javainkat, vagy egy kapcsolat valahogy megszakad, fájdalmat érzünk. Az Isten iránti szeretet azonban sohasem múlik el. Azért helyeznek a nagy szentek és misztikusok oly nagy hangsúlyt a meditációra, mert annak segítségével tapasztalhatjuk meg Isten örök szeretetét.

Csak az emberi testben rendelkezünk az Isten megismeréséhez szükséges összes képességgel. A testünk azonban mulandó, akár e világ anyagi tárgyai. Ezért arra ösztönzött a Mester, hogy most meditáljunk. A testünk és az elménk csendjében belemerülhetünk Isten szeretetébe. Ez a szeretet betölti az egész napunkat, még azokat az időszakokat is, amikor nem meditálunk, mert a figyelmünk Istenen marad.

2012. december 16.

Sant Rajinder Singh vasárnapi satsangja a szeretet és a remény üzenete volt. Történeteket és verseket egybeszőve a spirituális Mester elmagyarázta, hogy spirituális lények vagyunk, akik áldásként az emberi lét megtapasztalásában részesülünk.

Ez a véges földi idő a mi különleges lehetőségünk az Otthonunkba vezető út megtalálására. Sajnos, ezt az értékes adományt arra pazaroljuk, hogy a figyelmünket e világ mulandó dolgaira összpontosítjuk, hiábavalóan keresve az örökké tartót az ideiglenesben. A legelső feladatunk e világ átmeneti természetének a megértése. Csak a lélek örök, és e rövid földi vándorutunk alatt mindenekelőtt a lelkünk táplálásáról szükséges gondoskodnunk. A földi életünkre kegyként idő-tőkét kaptunk, amelyet körültekintő választással bölcsen kamatoztassunk! Tartsuk a figyelmünket Istenen, hogy a beruházásunk a legmagasabb hasznot hozza: biztosan és állandóan haladjunk előre a spirituális úton!

A spirituális Mester még a december különleges jelentőségéről is beszélt – ez sok vallásban és hitben az ünneplés, a csodák, a remény, a vidámság hónapja, amelyben megosztjuk egymással az örömünket. Szeretettel kérte, hogy az Úr terveibe vetett bizalommal és reménnyel tekintsünk az életre. Mindenkinek nagyon szép ünnepnapokat, áldott új esztendőt kívánt, arra buzdítva mindenkit: „Be evergreen in 2013!”

2013. január 13.

Sant Rajinder Singh 2013. január 13-án tartotta az első satsangot a Lombard térségében lévő Westin Hotelben. Az emberi élet céljáról, Isten teremtésének egységéről és az Ővele való közvetlen kapcsolatunkról beszélt. Kelet és Nyugat szentjeinek verseiből idézve kihangsúlyozta, hogy minden hit és vallás üzenete ugyanaz: spirituális lények vagyunk, akik jelenleg emberi tapasztalatokat szereznek.

Emberi létünk során azonban hajlamosak vagyunk arra, hogy megfeledkezzünk az igazi valónkról, a lelkünkről, és olyan tevékenységekkel töltjük az időnket, amelyekkel csak a testünk táplálásáról, gondozásáról gondoskodunk. Sant Kirpal Singh szavait idézve a Mester mindannyiunkat arra emlékeztetett, hogy a testünk és az elménk egészsége a spirituális egészségünktől függ. Ha a lelkünk jól „táplált”, akkor mindig a mámoros boldogság állapotában élünk, és függetlenné válunk a fizikai világ kihívásaitól, erőpróbáitól.

Elmagyarázta, hogy az Isten Fényére és Hangjára történő meditáció képessé teszi a lelkünket arra, hogy felszárnyaljon a szeretet, a Fény és a tudatosság benső régióiba, így be tudjuk fogadni Isten szeretetének gyógyító sugarait. Ez szeretet-utazás, a meditáció folyamata gyógyír a léleknek. Ha személyes tapasztalatot szerzünk arról, hogyan táplálja Isten a lelkünket, ez olyan, mint ha eső áztatná a kiszáradt füvet, így a lelkünk visszanyeri az eredeti üde zöld jellegét. A meditációban a szeretet szárnyain repülünk vissza az igazi Otthonunkba.

2013. január 20.

Sant Rajinder Singh második januári előadását is a Lombard térségében lévő Westin Hotelben tartotta. A fagyos idővel dacolva nagyon sokan jöttek el, hogy Ővele legyenek, mielőtt elutazik Indiába.

A benső régiók lélegzetelállító szépségét ecsetelve, a Mester elmagyarázta, hogyan tapasztalja meg a lélek az Isteni Fény különféle megnyilvánulásait, mialatt a benső szinteken utazik. Csak akkor válunk képessé az istenibe emelkedésre, ha csendben ülünk. Ez az utazás szeretettel és szépséggel telített, és oly hatalmas örömmel, boldogsággal ajándékoz meg bennünket, amelyhez még hasonló sincs az anyagi világban.

A Kelet és a Nyugat anekdotáit szőve az előadásába, a Mester kiemelte, mennyire fontos a szentek, a misztikusok, a spirituális Mesterek segítsége és oltalma a benső utazásunkon. Csak így sikerülhet beteljesítenünk a földi küldetésünket, a lelkünk egyesülését az Úrral.

A satsang végén Sant Rajinder Singh elmagyarázta a benső Fényre való meditáció egyszerű módszerét, majd közös meditáció következett.

Hírek Delhiből, 2013. február 4-6.

Az Emberi Egység 22. Nemzetközi Konferenciája

Február 4-én, hétfőn Sant Rajinder Singh visszatért Indiába, és megnyitotta az Emberi Egység 22. Nemzetközi Konferenciáját. A programsorozat tetőpontját Sant Kirpal Singh (1894-1974) születése évfordulójának megünneplése jelentette.

A spirituális Mester a konferencia megnyitójában arról beszélt, hogy ez lehetőség arra, hogy mélyebben megértsük Sant Kirpal Singh tanítását. Mindenkit arra ösztönzött, hogy éberen őrködjünk, nehogy az elménk a világ folyós homokjának a csapdájába ejtsen bennünket. Minél inkább az Úron tartjuk a figyelmünket, annál kevesebb szennyeződés tapad a lelkünkre. Amikor a spirituális szomjúságunk enyhítését keresve reménytelennek érezzük a helyzetünket, az Úr elküldi az Ő képviselőit, a szenteket, hogy megmutassák az örökké tartó boldogsághoz vezető utat. A Mester sürgette a hallgatóságát: kövessük azt a mintát, amelyet Isten önzetlen küldöttei elénk helyeznek! Ha így teszünk, akkor az életünk hatalmas mértékben fog gazdagodni, nemesedni. A valóság bennünk van, amelyet a meditációban tapasztalhatunk meg. Isten kegye minden pillanatban ránk árad. A mi szent kötelességünk a rendszeres meditáció, hogy elérhessük az életünk igazi célját.

Február 5.

Ezen a napon a szemináriumi téma a következő volt: „A meditáció gyógyír a léleknek.” Sant Rajinder Singh arról beszélt, hogy a meditáció táplálja, újra megtölti a lelket Isten szeretetének a vizével. A lélek az eredeti dicsőségében fog ragyogni, ha megszabadul az anyag, az elme, az illúzió fátylaitól.

Február 6. Sant Kirpal Singh születése évfordulójának a megünneplése

Az Emberi Egység 22. Nemzetközi Konferenciája záróülésének témája: „Kirpal – a kegy óceánja” volt. A nagy szent nevének a szó szerinti jelentése: „a kegyes oroszlán”, és Ő valóban a szeretet és az együttérzés óceánja volt.

Vallási, polgári és szociális vezetők osztották meg a hallgatósággal a gondolataikat az egyetemes szeretetről, az etikai értékekről és a spiritualitásról. Az egyik hozzászóló kiemelte, hogy a külső különbségek ellenére mindannyiunkat összeköt a szeretet és az egység fonala. Egy nemzetet nem a technológiai és ipari fejlettség, hanem a kollektív tudatosságra ébredés és az etikai értékek szerinti élet tesz nagyszerűvé.

A spirituális Mester a szeretet üzenetével zárta be a konferenciát. Azt mondta, hogy Sant Kirpal Singh megtöltötte a szívünket az Őbelőle áradó isteni szeretettel, és ez a világon sok lélekben hatalmas átformálódást eredményezett. Az Ő időtlen üzenete a spiritualitás lényegét hordozza: „Légy jó! Tégy jót! Válj eggyé!”

Majd arról beszélt, hogy az idők kezdetétől minden szent az egység küldötte: csak egyetlen Isten létezik, és mi mind az Ő, a Fény gyermekei, az Úr kertjének virágai vagyunk. Istenből a szeretet és a szépség folyama árad ki, amely messze meghaladja mindazt, amit ebben a világban ezeken a fogalmakon értünk. Ezt úgy tapasztalhatjuk meg, ha a meditációban az illúzió világa fölé emelkedünk.

2013. február 9-10.

A szombat esti satsangon Sant Rajinder Singh az elme és a lélek közötti „kötélhúzásra” összpontosított. Az elme olyan, mint egy ezerfejű kígyó, félrevezetve bennünket a világi csábításokkal, amelyek az elménket táplálják. A lelkünk, az igazi lényegünk viszont alázatban és Isten édes emlékezetében tart bennünket. Ilyen az ember állapota. Isten felé is haladhatunk, vagy elveszhetünk a világi illúziók dzsungelében. A szentek és misztikusok ébresztenek fel bennünket az álomállapotban létezésünkből. Arra ösztönöznek, hogy a szabad akaratunk bölcs használatával válasszuk az Isten felé vezető utat, beteljesítve a célt, amiért ebbe a világba megszülettünk.

A vasárnapi satsangon a spirituális Mester arról beszélt, hogy a szeretet nélkülözhetetlen az életünkben. Mindannyian ezt keressük az anyagi tárgyakban, az e világról szerzett nagy tudásban, az emberi kapcsolatokban, mert azt reméljük, hogy mindez maradandó. Ám az igazi szeretet így elkerül bennünket. E világon ugyanis minden csak időlegesen létezik, ezért ezektől nem várhatunk tartós boldogságot. A fizikai testtudat fölé kell emelkednünk, hogy a spirituális régiókban utazva betölthessen bennünket Isten szeretete, amely örök, feltétel nélküli és üdvösséget adó. Ezt a szeretetet a rendszeres meditáció segítségével tapasztalhatjuk meg.

2013. február 14-17.

Február 14-én Sant Rajinder Singh mindenki örömére Valentin napi satsangot tartott. Istenről, az örök Valentinről beszélt, és annak szükségességéről, hogy az Ő szeretetét tapasztaljuk meg. Isten szeretete mélységes, tiszta, feltétel nélküli és soha véget nem érő. A Valentin nap fő célja az ösztönzés az élet végső céljának az elérésére, ami az önfelismerés és Isten megtalálása.

A következő estén a Mester azt fejtegette, hogy a szokásaink rabjai vagyunk. Ha csupán a fizikai testük szintjén élünk, akkor ez a spiritualitás sötét korszakában létet jelenti. Az igazi élet nem ezen a külső anyagi szinten, hanem a spirituális dimenziókban valósul meg. Az Isten által kiválasztott lelkek kimentek bennünket a tudatlanság mélységes szakadékából. A tanításuk és a meditáció módszerének az alkalmazásával meg tudjuk ismerni a lelkünket, amely telített Isten szeretetével. Nagyon nehéz megváltoznunk, ha megragadunk az érzékeink szintjén – emelte ki.

Február 17-én, a vasárnapi satsangon Sant Darshan Singh egyik versét elemezve a spirituális Mester elmagyarázta, hogy a rítusok és a rituálék nem biztosíthatják a lelkünk szabadságát, mert a figyelmünket nem képesek befelé irányítani. A külső gyakorlatok addig jók, ameddig Istenre emlékeztetnek, de általuk nem teremtődik meg a kapcsolatunk az Isteni Fény- és Hangáradattal. Csak úgy szerezhetünk személyes tapasztalatot Istenről, ha elindulunk a bensőnkbe. A szentek és misztikusok azért jönnek a világba, hogy kimentsenek bennünket a külsőségek, az üres szertartások csapdájából, és megmutassák a megváltáshoz vezető utat. Gondolkodjunk el az Ő életük példáján, és azon, hogy milyen sürgős spirituális lépések megtételére ösztönöznek bennünket! Mindig Istenen szükséges tartanunk a figyelmünket. Ahelyett, hogy külső tevékenységekre tékozolnánk el a földi létünk értékes pillanatait, tapasztaljuk meg Isten jelenlétét a bensőnkben!

2013. február 18-210.

Sant Rajinder Singh a Kirpal Baghban tartott esti satsangon elmagyarázta: a szentek azért érkeznek a földre, hogy feltárják előttünk a misztikus utat Istenhez. Az életünk igazi céljáról beszélnek, ami a lelkünk egyesülése Ővele. A teljes figyelmünket a világnak adva megfeledkeztünk Istenről. A találmányok, az újdonságok állandóan magukhoz csalogatják, vonzzák a figyelmünket, és az emberi létünk hatalmas illúzióban telik el. Kétségbeesetten és hiábavalóan keressük az örök boldogságot a gyorsan változó és mulandó anyagi világban, nem ismerve fel, hogy a soha el nem múló öröm és megelégedettség csak akkor lehet a miénk, ha ahhoz kapcsoljuk magunkat, ami örök – az Úrhoz. A meditáció segítségével felfedezhetjük a spirituális kincseket, amelyek a bensőnkben várakoznak ránk. Azzal, hogy hozzájutunk ezekhez a kincsekhez, felismerjük az isteni valóságot – az igazi természetünket, azt, hogy cseppek vagyunk a Mindenségtudat Óceánjából.

Egy másik alkalommal a Mester arról beszélt, hogy a lelkünk akkor képes kijutni a lélekvándorlás kerekéből, ha megszabadul az összes karma terhétől. Ez egyedül az Úr kegyéből történhet meg, ha a lélek annyira szerencsés, hogy emberi formában születik meg. Egy spirituális Mester irányításával vissza tud jutni az igazi Otthonába – az Úr ölébe. Csupán Isten kegyéből és szeretetéből képes a lélek szabadon felszárnyalni a spirituális régiókba, hogy befejezze az utazását, visszatérjen az eredeti lakhelyére.

A spiritualitás útjának a három összetevője: a szeretet, az etikai értékek és a meditáció. Amikor a meditációban megtapasztaljuk a lelkünket, akkor felismerjük, hogy ugyanez az erő élteti az egész mindenséget. Felismerjük a teremtés egységét, az összes teremtmény összetartozását, és ez segít a mindenki iránti szeretetünk kifejlődésében.

2013. március 3.

Ezen a napon Sant Rajinder Singh a házasság spirituális értelméről, jelentőségéről szóló satsangot tartott Burariban, a Sant Darshan Singh Dhamban, amely Delhi északi peremén helyezkedik el.

Az igazi házasság a lelkünk egyesülése Istennel. Ennek megvalósulása érdekében a lelkünknek át kell szelnie a benső spirituális régiókat, hogy elérhesse az igazi Otthonát. Ezt segíti a napi rendszerességgel végzett meditáció.

A spirituális Mester azt tanácsolta, hogy a házastársak szeretettel teljesítsék a világi kötelezettségeiket, mialatt segítik egymást a spirituális fejlődésben is. Ez azt jelenti, hogy beleépítik az etikai értékeket – a szeretetet, az igazságosságot, kedvességet, őszinteséget, együttérzést és az alázatot – az életükbe, rendszeresen időt fordítanak a meditációra és az önzetlen szolgálatra, így a lelkük még ebben az életben egyesülhet Istennel.

2013. március 14-22.

Sant Rajinder Singh az utolsó hét satsangjain – mielőtt Indiából az Egyesült Államokba utazott – egy sor spirituális témát vett sorra.

Kiemelte, hogy a spirituális célunk elérése érdekében ellenőrzés alá kell vonnunk az elménket, hogy az életünk játéka simábban folyjon. Az élet-utazásnak vannak fájdalmas, nehézségekkel teli szakaszai. Igyekezzünk úgy tekinteni rájuk, mint amelyek azért jótékonyak, előnyösek számunkra, mert amikor túljutunk rajtuk, kevesebb karma terhünk marad. A nehéz időszakok nyilván nyugtalanítanak bennünket, de ilyenkor emlékezzünk arra: „Egyszer ez is elmúlik.”

Egy másik satsangon a spirituális Mester arról beszélt, hogy az igazi tanítvány tudja, hogy Istenhez egyedül a szereteten keresztül juthat vissza. A tanítvány törekedjen arra, hogy megőrizze a benső egyensúlyát az élet viharaiban, a kihívást jelentő helyzetekben is, megmaradva az Isten iránti szeretetre koncentrált állapotban! Legyen teljes a bizalma abban, hogy bármi történik, az a legnagyobb javát szolgálja! Egy igazi tanítvány nem vágyik újabb meg újabb világi szerzeményekre, hanem megelégszik azzal, amivel Isten megáldja.

A március 17-i vasárnapi satsangon a Mester azt emelte ki, hogy az egész történelemből leginkább a szentekre, a megvilágosodott lényekre emlékezünk, mert ők felfedezték annak a módját, hogyan kerülhetünk közvetlen kapcsolatba az Úrral. A szentek, a nagy Mesterek a teljes életüket annak szentelik, hogy az emberiséget a létezés igazi céljára emlékeztessék, és önzetlenül megtanítsanak másokat arra, milyen úton lehet visszatérni az Úrhoz. Ők mind azt tanítják, hogy Isten bennünk él, és a meditáció módszere segítségével visszautazhatunk a forrásunkba.

Arról szólva, hogy mik a szeretet legfőbb jellemzői a spirituális úton, kiemelte: az Isten iránti szeretet az egyetlen, de egyben leghatalmasabb erejű tényező, mert ez állandóan egyre közelebb visz bennünket a spirituális célunkhoz, az Istennel való egyesüléshez. A szeretet teljes önátadást jelent, azt, hogy az Úr akarata szerint élünk. Ahol az isteni szeretet, ott az üdvösség. Ha egyszer megtapasztaljuk Isten határtalan bőségű szeretetét a bensőnkben, akkor a külső körülményeinktől függetlenül állandóan a mámoros boldogság állapotában leszünk, mert örökre megmarad a kapcsolatunk az öröm, az üdvösség kútfőjével.

A Mester ezután arról beszélt, hogy az elménk, az élvezetek szerelmese, állandóan kifogyhatatlan mennyiségű vággyal igyekszik ránk telepedni, nehogy a spirituális útra koncentráljunk. Hárítsuk el magunktól az elménk cselfogásait, és naponta meditáljunk! – kérte. Ha egyszer megtapasztaljuk, mily hatalmas spirituális kincsek vannak bennünk, akkor magával ragad bennünket Isten szeretetének a szépsége. Ha mindig Istenen tartjuk a figyelmünket, ez segít az elménk ellenőrzés alatt tartásában, és távol tartja a zavaró gondolatokat.

A kedd esti kérdés-felelet programon hangzott el az a kérdés: mit tegyünk, ha valaki agresszív velünk szemben. A Mester annak fontosságát emelte ki: ha ilyen helyzet alakul ki, akkor őrizzük meg a nyugalmunkat, a békességünket, és maradjunk koncentrál állapotban. Ennek elérését segíti a rendszeres és pontos meditáció. A mindennapi életünk állandó jellemzője a stressz, a feszültség. A sokféle interakció, kommunikáció során a türelmetlen, azonnali reakció nehéz helyzetekbe sodorhat bennünket. A meditáció tesz gyakorlottá bennünket abban, hogy ilyen körülmények között is meg tudjuk őrizni a figyelmünket a szemközéppontban.

Az egyik esti beszélgetés témája a megbocsátás volt. A Mester azt tanácsolta, hogy mindig gondosan vizsgáljunk meg minden helyzetet: nyitott szívvel és elmével igyekezzünk meghallgatni és megérteni a másik ember nézőpontját. Ehhez nyugodt állapotra van szükségünk, amit akkor érhetünk el, ha elindulunk a bensőnkbe, és szilárdan odaerősítjük magunkat Isten szeretetéhez. Ha rendszeresen időt szentelünk a spirituális gyakorlatainkra, akkor gyorsan fogunk előrehaladni a benső úton. Elérjük az örök békességet, szeretetben fogunk fürdeni, ami vissza fog tükröződni a mindennapi életünkben, az interakcióinkban is.

A szeretet az alapja és a forrása az összes erénynek. Az Isten iránti szeretetünk nélkülözhetetlen ahhoz, hogy visszatérjünk az örök Otthonunkba. A Mesterek Isten küldöttei, akik lángra lobbantják bennünk a szeretet szikráját. Az isteni szeretet idővel az összes emberi lény, az egész teremtés iránti szeretetté formálódik át bennünk. Csak egy spirituális szakértő képes végigvezetni a lelket a bonyolult, eltérítő tényezőkkel teli benső szinteken, míg végül az belemerülhet Istenbe. E fizikai világ a lelkünk utazása során csak egy rövid időre szóló, átmeneti lakhely. Igyekezzünk a legnagyobb javunkra fordítani azt az időt, amíg itt vagyunk! – tanácsolta a Mester. "