A Misztika 17. Nemzetközi konferenciája
2009-09-12
Szeptember 12-18. között a Kirpal Bagh, szeptember 19-20-án pedig az új ashram, a Sant Darshan Singh Dham volt a rendezvények helyszíne.
Szeptember 12. szombat – Mushaira
A programsorozat a Sant Darshan Singh (1921-1989) tiszteletére rendezett Mushairával, költői szimpóziummal kezdődött. A Mushaira nagy múltú fórum a költők számára, ahol bemutathatják az alkotásaikat – főleg urdu nyelven. Ennek többféle formája van. Az egyik az úgynevezett „Tarahi Mushaira”, amelynél egy „misra”, vagyis egy-két verssor áll a költők rendelkezésére. Ennek alapján, az alapvers ritmusát is követve alkotják meg a saját gázeljüket. Erre a költői találkozóra Sant Darshan Singh egyik gázeljének következő két sorát kapták meg előzetesen az urdu költők: „Ha pillantásom a Pohárnokét éri, azonnal hajnalodik.”
A találkozót Sant Rajinder Singh nyitotta meg. Elmagyarázta, hogy miért esett a választás erre a két verssorra: az igazi tanítvány nem képes szavakba foglalni szíve vágyódását Isten után, de nagy megnyugvás számára, hogy Isten tudatában van az ő legbenső gondolatainak és érzéseinek. Ezért csak azt kéri a Szeretett Lénytől, hogy együttérzően enyhítse a vágyódását. A második verssor azt fejezi ki, hogy a lélek sötét éjszakája ragyogó hajnallal ér véget, amikor a fizikai testtudat fölé emelkedünk, és megpillantjuk a bensőnkben tündöklő Fényt. Ekkor elkezdődhet a spirituális utazásunk az örök Otthonunkba.
Ezután Mata Harbhajan Kaur éneke következett. Sant Darshan Singh egyik gázeljét adta elő. Majd a költők mutatták be az alkotásaikat. A szimpózium végén átnyújtották a Mesternek az előző évi Mushaira emlékkönyvét. A programot záró beszéde során a Mester – mindenki örömére – a „misra” alapján írt saját kis versét mutatta be, amelyben mindenkit meditációra és a bensőben előrehaladásra buzdított, hogy valóban fénybe borulhassunk.
Szeptember 13. vasárnap
A Mester „Meditáció – a békés élet eszköze” címmel tartott előadást. Mivel nem emlékezünk az elmúlt életeinkre, emiatt értéktelen világi tevékenységekbe merülve vesztegetjük el az emberi születés különleges lehetőségét, amelyet azért kaptunk, hogy az emberi formában megtapasztaljuk a lelkünket, és vissza tudjunk térni Istenhez. A mai rohanó tempójú világ elrabolja a nyugalmunkat, és helyette türelmetlenséggel, haraggal tölt meg bennünket. Az ego az összes indulat forrása. Akkor lelünk rá a békességre, ha képessé válunk a megbocsátásra és felejtésre. Ha így teszünk, a meditációnk és spirituális fejlődésünk zavartalan lesz – mondta a Mester.
Ezen az estén Sant Rajinder Singh még meglátogatta a Darshan Akadémián megszervezett szemhályog vizsgálati tábort is. Az 1000 megvizsgált indiai testvérünk közül 600 került rá azok listájára, akiknek soron kívül és ingyen fogják elvégezni a hályogműtétet. A Misszió gyógyászati eszközökkel látja el ezt a kórházat.
Szeptember 14. hétfő
Sant Darshan Singh születésének 88. évfordulóján „Darshan – az együttérzés Angyala” címmel tartottak szemináriumot a Kirpal Baghban. Először Prf. Satnam Sethi adott elő shabadokat a Gurbaniból, a szikhek szent könyvéből, majd Mata Ji és a külföldről érkezett satsangiak kórusa mutatott be egy szép himnuszt.
A Mester születésnapi megemlékezésében édesapja és a spirituális Tanító életének különböző oldalait mutatta be. Kiemelte, hogy végig a történelemben nem a nagy uralkodók, elnökök, világhódítók, tudósok, hanem a szentekét és misztikusok azok, akiknek az emlékét megőrzi az utókor, mert ők – mint Sant Darshan Singh is – az egész emberiség javát szolgálják. Ezután a Mester Sant Darshan Singh egy nevezetes gázeljét elemezte. Ez volt a tizenéves Darshan első olyan verse, amelyet a saját spirituális Mestere, Hazur Baba Sawan Singh tiszteletére alkotott meg, és nagy sikerrel adott elő a Mestere születésnapján. A költemény kezdősorait édesapja, Sant Kirpal Singh adta meg számára: „Isten Fénye kinyilatkozott a sugárzó, dicsőséggel teli Mester alakjában.” A gyönyörű vers Hazur magával ragadó, isteni szépsége és kegye előtt hódol.
A nap többi előadója közül Swami Vigyananand Ji arról beszélt, hogy Sant Darshan Singh mindig csak adott és osztozott mások örömében, bánatában. Swami Gopalacharya Ji személyes emlékeket idézett fel a kegyes Mester együttérzéséről, és az élő Mester végtelen kegyéről, oltalmáról. Dr. Acharyaa Sadhna Ji a dzsain vallás képviseletében azt emelte ki, hogy Sant Darshan Singh maga volt a megtestesült szeretet. Dr. Issac Malekar, az Indiában mindenütt nagy tiszteletnek örvendő zsidó vallási vezető kedves, személyes emlékeket idézett fel, amelyeket Sant Darshan Singh jelenlétében élhetett át. Shri Mangatram Singhal, a delhi kormány kabinetminisztere sürgette a hallgatóságot, hogy kövessék a kegyes Mester lábnyomát, és építsék bele az életükbe az Ő tanítását.
Szeptember 15. kedd
Ezen a napon kétt és fél ezernél is többen kapták meg a szent beavatást. A Hangra való beavatásra rendkívül sok gyerek özönlött be, köztük nagyon sok apróság. A Mester a későbbiekben, egy találkozón megjegyezte, hogy ez volt az eddigi legnagyobb létszámú beavatás a Kirpal Baghban. A beavatás közös meditációja alatt a Mester meglátogatta azt a területet, ahol mozgássérülteknek kerekes székeket és más segédeszközöket adtak. Megáldotta őket, és azt kérte, hogy az élet megpróbáltatásai soha senkit se tartóztassanak fel. Találjunk vigaszt és enyhülést Istenben, akinek kegye és oltalma életünk minden pillanatában ránk árad.
Késő éjjel, mindenki meglepetésére a Mester, miután darshant adott a Kirpal Ashramban, kijött a házából az ashram területére, és „energikus sétát” tett ott. Az ilyenkor szokásos hatalmas tempóját, igen nagy igyekezettel követte a több száz fős boldog és vidám tömeg.
Szeptember 16. szerda
A Mester „Csatlakozzunk rá Istenre!” címmel magával ragadó előadást tartott először hindi, majd angol nyelven (az előadást kiadták, így magyarul is meg fog jelenni). Az előadás bevezetőjében arról beszélt, hogy technológiailag fejlett, tudományos felfedezésekben gazdag korunkról kezdetben azt gondoltuk, hogy egyre több lesz a szabad időnk. Ehelyett hagyjuk, hogy elrabolják tőlünk az életünk végtelenül értékes pillanatait, amelyek alatt egyre közelebb kerülhetnénk a saját lelkünkhöz és Istenhez. A modern szerkezetek, készülékek rabszolgái lettünk, egyre több időt fordítunk ezek működésének megértésére és használatára.
Majd mélységes spirituális üzenet céljából az embert a számítógéppel vetette össze, alapos, minden részletre kiterjedő összehasonlító elemzést végezve. Rámutatott, hogy a saját emberi rendszerünkbe a külső világot építjük bele, ahelyett, hogy Istent „töltenénk le”, amire valójában szükségünk lenne. Az emberi agyhoz hasonlóan a CPU, a processzor, vagyis a számítógép „agya”, tárolja és kezeli az információkat és adatokat. A különféle input és output egységek a számítógép „kezei” és „lábai”, amelyek nagyon sokféle feladat ellátására képesek.
Ahogy minden számítógép alapvetően egyforma hardverrel dolgozik, az emberi lények azonos testi „felszereléssel”, Istentől kapott lehetőségekkel, képességekkel születnek erre a világra. A különbség abból adódik, hogy mire használjuk ezeket. Noha a hardver egyforma, a számítógépekkel nagyon sokféle feladatot lehet elvégezni. Ez a különféle szoftverektől, programoktól függ, amelyekkel ellátják a gépeket. Ehhez hasonlóan, a lényegi azonosság ellenére, az emberek nagyban különbözhetnek egymástól, ami a szociális és kulturális hátterükből és a felneveltetésük körülményeiből adódik.
Ezután azt emelte ki a Mester, hogy az ember és a számítógép számos hasonlósága ellenére egy gép soha nem lehet olyan, mint az ember, mert hiányzik belőle a lélek, a tudatosság, az isteni rész. Ezt a tudomány sohasem lesz képes megteremteni. Ezt az isteni részünket szükséges újra rákapcsolnunk a Forrásunkra. Ennek a földnek legfeljebb 60-80-100 évig vagyunk a lakói, mialatt állandó nyomás nehezedik ránk, hogy kiválóak legyünk az anyagi, a világi dolgokban. Emiatt egyáltalán nem fordítunk figyelmet a lelkünkre. Ez az oka annak, hogy a lelkünk eonok óta vándorol az egyik létformából egy másikba.
Mindannyian megkaptuk azt a humán rendszert, azokat a képességeket, amelyek segítségével megismerhetjük Istent. Mire van szükségünk? Arra, hogy megteremtsük a kapcsolatunkat a Teremtőnkkel, hogy rácsatlakozzunk a bennünk lévő isteniségre. Ehhez a harmadik vagy egy szemünkkel kell „rákattintani”, rákapcsolódni a benső, spirituális világokra, ahelyett, hogy állandóan csak a fizikai szemünket használjuk, amelyen keresztül a külső világban van a figyelmünk. Amikor kikapcsoljuk a külső érzékeket, és a benső szemünkre koncentrálunk, amely a spirituális világok kapuja, akkor „letölthetjük” az Isteni Fényt és Hangot. Annak programja, hogy miként ismerhetjük meg Istent, mélyen beleágyazódott az emberi létünkbe. Csak arra van szükségünk, hogy megtanuljuk, miként működik ez a szisztéma, mert csak így tudunk célba érni. Minél inkább gyakoroljuk Isten programjának a használatát, vagyis minél többet meditálunk, annál hatékonyabbá válunk, a fejlődésünk üteme felgyorsul. Végül elérjük az egységet a Teremtővel, ami a földi létezésünk valódi küldetése.
A Mester csodálatos előadása után az Egyesült Államokból, Kínából, Svájcból és Nigériából érkezett vendégek szóltak hozzá a szeminárium témájához. Mind azt fogalmazták meg, hogy az élő Mester a legtökéletesebb tanító, aki meg tudja tanítani nekünk, hogyan „töltsük le” Istent önmagunkba, a mindennapi életünkbe.
Még ugyanezen az éjszakán a Mester meglátogatta a Kirpal Ashramban a „Guest House”-t, a vendégházat, ahol a külföldről érkezett tanítványok laknak. Először a kis üzletben nézett körül, majd sorban a közös ebédlőben, a külföldről érkezők fogadóhelyén és a biztonságiak szobájában. Mindenütt megáldotta a szevadárokat és prashadot osztott. Több ezren szorongtak, nyomakodtak az ashram udvarán, szorosan nyomon követve a Mestert, hogy a darshanjaiban, áldó érintésében részesülhessenek.
Szeptember 17. csütörtök
A Kirpal Baghban rendezett „Spirituális kulturális program” keretében a nemzetközi satsangi közösség tagjai, csoportjai szerepeltek a zenés műsoron. Elsőként egy nigériai együttes adott elő spirituális dalokat. Majd a kameruniak következtek, akik helyi dialektusban énekeltek. Egy kolumbiai és egy Puerto Rico-i tanítvány gitárral és fuvolával kísért zeneszámai közül az utolsó egy himnusz volt a Gurbaniból. A közönség nagy tetszéssel fogadta ezt a szép dalt. Ezután indiai gyermek satsang csoportok léptek fel, akik Jullundherből és Ludhianából (Punjab állam) érkeztek. Végül egy énekes a zenészcsoportja kíséretében misztikus dalokat adott elő a szufi hagyományokból. A hallgatóság nagy örömére a Mester időnként rögtönzött spirituális üzenetekkel csatlakozott az énekesek dalaihoz.
A program zárásaként a Mester meditációra, az Isteni Muzsika hallgatására ösztönzött mindenkit.
Szeptember 18. péntek
Ezen a napon a szemináriumi téma „Tisztánlátás meditációval” volt. Sant Rajinder Singh kiemelte a meditáció szerepét, amely békét és harmóniát hoz az életünkbe. Az anyag, a dualitás világában úgy kezeljük az embertársainkat, mint tőlünk különböző, elszigetelt lényeket, akiket sokszor versenytársaknak, ellenfeleknek vagy ellenségeknek tekintünk. Nem ismerjük fel a lényegi egységünket a lélek szintjén. Ennek a bajnak, e betegségnek az ellenszere a bennünk lévő Istenerőre történő meditáció, amelynek segítségével felfedezzük a mindannyiunkat összekötő isteni szeretetet, és felismerjük az összetartozásunkat.
Ezen az estén még Benigo Rodrigez tiszteletes, Dr. Merchant, a bahaj hitközösségtől, valamint néhány nyugati tanítvány szólt hozzá a szemináriumi témához. Mind egyetértettek abban, hogy a tisztánlátás csak akkor érhető el, ha ráébredünk a lényegi egységünkre Istenben. Ennek leghatékonyabb eszközei: a rendszeres meditáció és önelemzés.
Mata Rita Ji tiszteletére, aki ezen a napon érkezett meg Indiába, ismét felléptek az előző napi zenei est résztvevői.
Szeptember 19. szombat
Sant Rajinder Singh 63. születésnapja előestéjén „Spirituális Qawwalis”-t rendeztek a Sant Darshan Singh Dhamban, amely Burariban, Delhi peremén helyezkedik el. Az egyik résztvevő elmagyarázta: „A Qawwalis mintegy 700 éves múltú szufi zenei hagyomány, egy formája az Isten iránti odaadásnak. Ezeknek a gyakran rögtönzött zeneszámoknak akkor érkezik el a csúcspontjuk, amikor a hallgatóság és gyakran az énekesek maguk is a spirituális mámortól elragadtatott állapotba kerülnek.”
Amikor Sant Rajinder Singh megérkezett, a születésnapja tiszteletére a tanítványok üdvözlő kártyákkal és virágcsokrokkal köszöntötték. Az ünnepi vacsorát követően, a hatalmas fedett területen, amelyet gyönyörűen feldíszítettek, kezdődött meg a Qawwalis program. Nemcsak a külső hőmérséklet volt rendkívül magas, hanem a résztvevők izgalma is óriási volt, mivel mindenki minél közelebb akart ülni a pódiumhoz. Végeláthatatlanul hatalmas volt a tömeg. Az énekes vendégek, a Wadali fivérek a szufi hagyományok nemzetközi hírű tolmácsolói, közel három órás műsort adtak.
Szeptember 20-án, éjjel 1 órakor a Mester édesanyja és felesége elénekelte az indiai születésnapi köszöntő dalt, majd a Mester megszelte a születésnapi tortát. Ezután arról beszélt, hogy az emberi létezés egyetlen célja az Istennel való egység elérése, és mindenkit sürgetett, hogy isteni sebességgel haladjon e cél felé. Befejezésül egy saját költésű dalt énekelt el.
Amikor késő éjjel a Mester visszaérkezett a számtalan léggömbbel és színes szalagokkal hihetetlenül szépen és látványosan feldíszített Kirpal Ashramba, ezrek várták tűzijátékkal, pergő dobszóval és énekkel.
Szeptember 20. vasárnap
Ezen a napon szintén a Sant Darshan Singh Dhamban rendezték meg a programot, a Misztika 17. Nemzetközi Konferenciájának a záróülését, amelyen néhány magas rangú politikai, vallási és civil vezető is felszólalt.
Az együttlét azzal kezdődött, hogy egy zenei csoport a Gurbaniból vett dallamos énekeket adott elő. A Mester megérkezése után Mata Ji, Rita Ji és a külföldi tanítványok csoportja egy szép szikh himnuszt mutatott be.
Az első hozzászóló L. K. Advanti, India korábbi miniszterelnök-helyettese volt. Arról beszélt, hogy az IQ-nak (Intelligence Quotient), az intelligencia-hányadosnak elsőrendű fontosságot tulajdonítanak a mai világban. Hasonlóképp lényegesnek tartják az EQ-t (Emotional Quotient), az érzelmi hányadost, amely egy személy érzelmi kiegyensúlyozottságát jellemzi. Ha ezt hasonlatként alkalmazzuk a spirituális életre, akkor legalább ekkora, de inkább jóval nagyobb fontosságot kellene tulajdonítanunk valaki SQ-jának (Spiritual Quotient), a spirituális fejlettségi állapotnak. Az egyetlen igazi kötelességünk az, hogy megértsük az emberi élet értelmét, és megvalósítsuk annak végső célját. Ez pedig arra fog ösztönözni bennünket, hogy az emberi béke, az egység és harmónia érdekében tevékenykedjünk. Ebben csodálatra méltó példa előttünk Sant Rajinder Singh élete.
Ezután Surinder Pal Singh és Dr. Kanwar Singh Delhi kormányzata nevében köszöntötte a
Mestert a születésnapja alkalmából. A két következőként felszólaló vallási vezető, Swami Sudharmanand és Khwaja Ahmed Nizami hosszú időt töltött el Sant Kirpal Singh és Sant Darshan Singh társaságában. Néhány kedves emléket idéztek fel, és megköszönték az élő Mester szüntelen szeretetét, támogatását. Sant Harpal Singh számos szikh társaságában lépett az emelvényre, és úgy köszöntötte a Mestert, mint a spiritualitás fáklyavivőjét. Egy sállal és más, számukra szent tárgyakkal köszöntötte fel a Mestert. Margareta Czerny (Ausztria) és Helga Kammerl (Németország) háláját és köszönetét fejezte ki a Mesternek a sokféle kegyért és segítségért, amelyben mindannyiunkat folytonosan részesít.
A konferencia zárásaként Sant Rajinder Singh arról beszélt, hogy a mai, elfoglaltságokkal zsúfolt életünk sok feszültséget és kaotikus állapotot teremt bennünk és a környezetünkben. Beleesünk a végnélküli napi teendők csapdájába, semmibe véve létezésünk spirituális oldalát, noha egyetlen valóban lényeges feladatunk van: térjünk vissza Sach Khandba. Ez akkor váltható valóra, ha visszavonjuk az érzékáramokat a világból, és a figyelmünket az Isteni Fényre és Hangra koncentráljuk. Ezek segítségével tudunk visszautazni az örök Otthonunkba.
Szeptember 21. hétfő
Sant Rajinder Singh 4525 léleknek adta meg a szent beavatás ajándékát. Sant Mat spirituális Mestereinek ajándékaként ez volt az eddigi legnagyobb létszámú beavatás Delhiben. Ezt követően a Mester találkozott a Fiatal Felnőttek csoportjával, 800-nál is több önkéntessel, akik India minden részéből azért jöttek Delhibe, hogy a konferencia ideje alatt önzetlenül szolgáljanak: fogadták a vendégeket, tisztán tartották a kantin és a langár térségét, segítettek a rend fenntartásában a programok helyszínén, a pandal területén. "