2012. május 6. vasárnap
Doubletree Hotel Illinois, Oakbrook

Ez a vasárnapi satsang volt az utolsó a Mester Indiába utazása előtt. A satsangiak és az új érdeklődők színültig megtöltötték a termet. Sokan jöttek Nyugat-Amerika különböző részeiből, valamint Európából is. A Mester azzal kezdte az előadását, hogy boldog Anyák napját kívánt. (Európában ezen a napon, Amerikában a következő hét végén ünneplik meg az Anyák napját.) Az alkalomhoz illő, hogy arra az áldozatra, vezetésre, segítségre, oltalomra emlékezzünk, amit az anyák nyújtanak a gyermekeiknek és az egész családjuknak.

A Mester a szeretet és az önfeláldozás történetét festette le, amely jóval előbb kezdődik, mielőtt egy gyermek megérkezik ebbe a világba. Anyánk kilenc hónapig a méhében hordoz, éltet, majd pedig a tejével táplál bennünket Mindannyian elsősorban az ő irányításával formálódunk, hiszen üres papírlaphoz hasonlítunk, amikor e világba megérkezünk. Kicsi gyermekként annak a kultúrának a szokásait kezdjük követni, amelybe beleszületünk. Ez határozza meg a másokkal való beszédmódunkat, kommunikációnkat, az étkezési szokásainkat, a viselkedésünket, ha vendégek jönnek hozzánk. Tehát a környezet, a helyi kultúra és a szülői példa hatása alatt nevelkedünk fel, legnagyobbrészt ez formál minket olyanná, amilyenné válunk.

Az ünnep alkalmából gondoljunk arra a sok áldozatra, amelyet az édesanyánk, és általában a szüleink hoznak értünk, hogy egyre jobb legyen a fizikai életünk. A Teremtő azt akarja, hogy a szülőktől a gyermekekre tovább öröklődjön az az igény és törekvés, hogy a mindenkori szülő az övénél szebbnek, jobbnak akarja látni a gyermeke életét, és ezért semmiféle áldozattól nem riad vissza. Ez alakítja, formálja ki a fizikai lényünket.

A testünket jól ismerjük, hiszen a fizikai érzékek szintjén élünk: érezzük, látjuk, tápláljuk, vagyis tudunk róla. Ám hogyan ismerhetjük fel a lelkünket? Ebben kap szerepet a szent, a misztikus, a Mester. Az Ő kegyéből részesülünk a figyelmében, amely a részünkké válik, és ennek segítségével tudunk tapasztalatot szerezni önmagunkról a lelkünk szintjén. Ez a testtudat fölé emelkedéssel válik valóra.

Jelenleg csak a fizikai testünkre vagyunk tudatosak. Érzelmi szintű és mentális tudatossággal is rendelkezünk. A spirituális tudatosság elérése érdekében mindezen túl kell emelkednünk. Ezt a tapasztalatot minden ember képes megszerezni, függetlenül attól, hogy hisz-e Istenben vagy nem. A lelkünknek arra van szüksége, hogy felszárnyaljon a spirituális régiókba, összekapcsolódjon Istennel, egyesüljön Ővele, hogy utána ebben az állapotban létezhessen mindörökre. Ez az emberi létünk értelme, hiszen ezzel kikerülünk a lélekvándorlás kerekéből.

Vajon milyenné szeretnénk formálódni az életünk során? A segítség a kezdetektől adott a szüleink és más családtagjaink részéről. Ám a lényegi kérdés az, milyenek szeretnénk lenni? Rajtunk múlik, hogy milyen mintát választunk, hiszen ott van előttünk a szentek példája is, és dönthetünk úgy, hogy őket követjük, akik már egyek Istennel. Ugyanezt mi is valóra válthatjuk. Ennek érdekében helyeződik kiemelt hangsúly a világ minden vallásában az etikus életvitelre.

Mi jellemzi a nagy szenteket és misztikusokat? Erőszakmentesek, igazak, nagyon szeretetteljesek, együttérzők, önzetlenül szolgálnak, mindenkin segítenek, akár ismerik az illetőt, akár nem. Ezek a jellemzők Keleten és Nyugaton mindannyiuk életében ott vannak, bármilyen vallásba születtek is bele. Ők mind kihangsúlyozzák a tiszta, spirituális élet és a bensőbe emelkedés fontosságát.

A szentek azt mondják, hogy mindannyian egyek és azonosak vagyunk, hiszen a lelkünk tudatos, Isten része, és ezt megtapasztalhatjuk a bensőnkben. Ha csendben ülve a fizikai testtudat fölé emelkedünk, akkor a spirituális tudatosság állapotába kerülünk, amit soha azelőtt nem ismertünk. Ekkor betölt bennünket az öröm, a boldogság. Amikor a bensőben fejlődve felismerjük, hogy mi a helyes, mi a valóság, akkor ez teljesen átformál bennünket.

Befejezésül arról beszélt a Mester, hogy ma az Anyák napját ünnepeljük meg, tegnap volt a nagy mexikói fesztivál, a Cinco De Mayo („Május 5.”), a szabadság napja. Ebből az alkalomból gondoljunk arra, hogy meg kell szabadítanunk a lelkünket a test béklyóitól, hogy szabadon szárnyalhasson! Ehhez megvannak a szárnyai, képes rá, csupán megfelelő légkör és a helyes irány kiválasztása kell hozzá – az, amely a bensőnkbe vezet bennünket.

Május 13. vasárnap
Satsang a Kirpal Baghban

Sant Rajinder Singh és Mata Rita Ji május 13-án reggel érkezett meg Delhibe. Egyenesen a Kirpal Baghba mentek, ahol a 40 fok feletti hőség ellenére hatalmas tömeg várakozott a Szeretett Lény érkezésére. Sokat segített, hogy nem sokkal azelőtt, hogy a Mester kocsija bekanyarodott az udvarra, hatalmas felhőszakadás volt – a természet a maga módján üdvözölte a Mestert.

Mivel Indiában is május második vasárnapján ünneplik meg az Anyák napját, ez volt a satsang fő témája. A Mester az édesanya gyermeke iránti hatalmas szeretetéről beszélt, kihangsúlyozva, hogy a szülők a saját kényelmüket és kívánságaikat feláldozva is igyekeznek a legjobb módon gondoskodni a gyermekeikről. Még az életüket is képesek odaadni értük.

A szülők feladata az, hogy a kezdetektől beleültessék a kicsikbe az erkölcsi értékéket – legelsősorban a személyes példamutatásukkal. Fontos, hogy megfelelően értékeljék azt, hogy az Úr rájuk bízott egy vagy több lelket, hogy azok megtalálhassák az igazi Otthonukba visszavezető utat. Maharaj Ji kiemelte, amellett, hogy a szülők világi ismeretekhez juttatják a gyermekeiket, segítsék és irányítsák őket, hogy felismerjék az emberi születés igazi célját, és mutassák nekik az Istenhez vezető utat.

Majd arról beszélt, hogy Isten és a Mesterünk szeretete mindenfajta világi szeretetet felülmúl. A Mesterünk semmit sem vár el tőlünk, csak ad, ad és ad. Örökké szeretettel bátorít bennünket, hogy forduljunk befelé, és találjuk meg a kapcsolatot az Úrral. Így az a legjobb módja annak, hogy megköszönjük Isten és a spirituális Mesterünk megszámlálhatatlan áldását és végtelen szeretetét, ha követjük az útmutatásokat, és etikusan, szeretetben élünk, rendszeresen időt szentelve a meditációnkra, hogy gyorsan fejlődhessünk a spirituális úton. A satsang végén a Mester lejött az emelvényről, és a sorok között haladva darshanban részesített minden lelket.

Május 14. hétfő
Akhand Paath a Kirpal Ashramban és meditációs együttlét a Kirpal Baghban

Mata Harbhajan Kaur emléke tiszteletére, az indiai hagyományokat követve május 14-én kezdődött a Darshan Meditációs teremben az Akhand Paath, amely a Guru Granth Sahib, a szikh szentírás folyamatos recitálását jelenti. Az 1430 oldalas szent könyvet 48 óra alatt egy team elejétől a végéig végigolvassa. Ez a szent gyakorlat békét és nyugalmat nyújt a hallgatóságának.

Hétfőn délután kezdődött az Akhand Paath Sant Rajinder Singh és a felesége, Mata Rita Ji, továbbá Manmohan Singh (a Mester öccse) és annak felesége, Satwant Kaur jelenlétében.

A langár végig a 48 óra alatt kiszolgálta a megemlékezés összes résztvevőjét.

Este a Kirpal Baghban közös meditáció volt. Ennek bevezetéseként Sant Rajinder Singh azt kérte, hogy építsünk hidat a szívek között, hogy így hozzuk rendbe és erősítsük meg az emberi kapcsolatainkat, oldjuk meg a problémáinkat, tisztázzuk a félreértéseket. Legyünk ebben kezdeményezők, és nyújtsunk kezet azoknak, akikkel valamilyen okból feszült a viszonyunk! A spirituális Mester a híd, amely összekapcsolja a lelkünket Istennel, és segít, hogy vissza tudjunk térni Isten ölébe. Az együttlét meditációval folytatódott, és darshannal zárult.