2021. 01. 09-10. Online satsangok közös meditációval
2021-01-09
Január 9. szombat
Sant Rajinder Singh a satsang bevezetéseként annak fontosságát emelte ki: Az új esztendő kezdetén gondolkodjunk el azon, hogyan formálhatnánk jobbá az életünket!
Sant Darshan Singh szavait idézve mutatott rá a lényegre: „A szeretet csak elkezdődik, de véget sohasem ér.”
A mindennapi ténykedésünk során általában inkább a személyes előnyök szerzése, a haszon a motiváló tényező, mint mások jólléte. Attól tartunk, hogy megosztás esetén nekünk kevesebb marad. Ám a szeretet olyan portéka, amelyből minél többet adunk, annál gazdagabbak leszünk. Ha ebből juttatunk az embertársainknak, nem gyengülünk, hanem megerősödünk. Azért kaptuk ezt az életet, hogy megtapasztaljuk Isten szeretetét önmagunkban, ami azután automatikusan kiárad belőlünk mindazokra, akikkel kapcsolatba kerülünk.
Megfeledkeztünk arról, hogy cseppek vagyunk a szeretet Óceánjából. Az igazi természetünk, a lelkünk helyett a testünkkel, az elménkkel és az érzékeinkkel azonosultunk.
A meditáció segítségével viszont újra rácsatlakozhatunk Isten szeretetének kiapadhatatlan Forrására. Ha a figyelmünket befelé koncentráljuk, a spirituális Mesterünk segítségével és vezetésével megteremtődik a kapcsolatunk az Isteni Fény- és Hangáradattal, és nekivághatunk a spirituális utazásnak. Így hatalmas szeretettel telítődünk, amelyet másokkal is örömmel osztunk meg, mialatt önzetlenül szolgálunk.
Mások talán országokat uralnak,
az én királyságom viszont a szívem.
Sant Darshan Singh
A megvilágosult lények, a nagy Mesterek nem gazdagság felhalmozásáért, királyságok legyőzéséért érkeznek a világba, hanem azért, hogy megtöltsék a szívünket Isten szeretetével. Az Ő példájuk bennünket is a szeretetre, kedvességre, gyöngéd figyelemre, mások önzetlen szolgálatára ösztönöz. Ha a meditációban tapasztalatot szerzünk a mindannyiunkat éltető Istenerőről, akkor ráébredünk az egyetemes összetartozásunk tényére.
Ezt így foglalja gyönyörű verssorokba a költő-szent:
Mit számít az, ha embernek hívnak is?
Valódi lényem a lélek, a szeretet;
Az egész Föld az otthonom,
és az univerzum a szülőhazám.
A Mester a satsangon ezután az igazi természetünkről beszélt. A életünk során a világban szerzett különféle címkékkel, szerepekkel azonosulunk. Az általunk követett vallás, a kulturális és szociális helyzetünk, a nemzeti hovatartozásunk, a képzettségünk szintje és sok más külsőség alapján falakat emelünk magunk köré. Ezek miatt széttöredezett lesz az életünk. Pedig a valódi lényegünk a lélek, a szeretet. Erre ráhangolódva válunk képessé az elménk és az intellektusunk által teremtett elszigetelődésünk megszüntetésére, és arra, hogy „sajátunkként öleljünk át minden embert.”
A meditáció és a rendszeres önelemzés segítségével belénk ültetődnek az isteni erények: az igazságosság, erőszakmentesség, alázat, önzetlenség, és igaz emberré formálódunk.
Sant Darshan Singh így fohászkodik az ehhez szükséges isteni kegyért:
Ó, Pohárnok! Engedd a régóta
elszakadtaknak egymást átölelniük,
és a szereteted mámorával
tégy mindenkit igaz emberré!
Ezt a célt csak úgy válthatjuk valóra, ha a figyelmünket befelé összpontosítva folyamatosan átéljük Isten szeretetét. Ahogy ezt másokkal is megosztjuk, leomlanak az elménk által mesterségesen emelt falaink.
Január 10. vasárnap
Induljunk el, érjük el Istent!
A Mester a kihívásokkal, nehézségekkel teli 2020-as évvel a hátunk mögött azt kívánta, hogy 2021 mindenki számára az előző évnél sokkal jobb legyen.
Az új esztendő kezdetén általában nagy elhatározásokat teszünk, változtatásokat tervezünk az életünk eddigi menetében. A lényegi kérdés azonban az, hogy mi az életünk legfőbb célja. Ennek az évnek a szlogenje: „Fürödjünk a benső Napban 2021-ben!” Ez kijelöli számunkra az irányt, amely felé haladnunk szükséges, ha el szeretnénk érni az emberi létezésünk spirituális célját.
Ebben nagy segítségünkre lesz, ha a következő öt szót alapelvként megőrizzük az emlékezetünkben: „Induljunk el, érjük el Istent!”
Ha követjük a benne foglaltakat, akkor ez kihatással lesz az egész gondolkodásmódunkra és a kapcsolataink jellegére is. Ha például harag és féltékenység van bennünk, másoknál különbnek tartjuk magunkat, az ilyenfajta viselkedés miatt növekedni fognak a nehézségek az életünkben. Ha minden időnket és az erőfeszítéseinket olyan tevékenységek emésztik fel, amelyeknek semmi közük nincs a kitűzött célunkhoz, akkor reményünk se lehet annak valóra váltására.
Fontos, hogy kiemelt figyelmet kapjon az életünkben a felejtés és a megbocsátás megtanulása. Felejtés nélkül képtelenség megbocsátani, és így a mindennapjainkban sajnos jelen maradnak a nyugtalanságot, feszültséget keltő tényezők.
A meditációhoz békességre és nyugalomra van szükségünk. Ennek elérése érdekében tanuljuk meg, hogy ne a múlton legyen a figyelmünk, hanem egy fényes jövőn, amelyben egyre közelebb jutunk Istenhez!
Zabolázzuk meg az egónkat!
Éljünk alázattal és hálával telten! Hiszen minden nap ajándékokat fogadunk el Istentől. Ha úgy érezzük, hogy mindenünk, amink van, amit elértünk az életben, a saját cselekedeteink, erőfeszítéseink gyümölcse, akkor idővel annyira eluralkodik rajtunk az egónk, hogy messze sodor bennünket mindenünk Adományozójától.
A spirituális fejlődés érdekében meg kell tanulnunk az önös énünk felügyeletét, uralását. Ha sikerül magunk mögött hagynunk az egoizmust, ezt a nagy akadályt, akkor felismerjük az embertársainkkal való összetartozásunkat, és harmóniába kerülünk Istennel.
Hagyjunk hátra mindent, ami távol tart bennünket Istentől!
Az élet nagyon sok lehetőséget kínál mások segítésére a fizikai, a mentális, az érzelmi és az anyagi területen. Gondolkodjunk el azon, hogy milyen helye, súlya van az életünkben azoknak a világi tevékenységeinknek, amelyek távol tartanak bennünket a spirituális feladataink megvalósításától, amelyek mialatt halogatjuk ezeket a tennivalóinkat! Mi a helyzet az önzetlen szolgálattal? A lényeg az, hogy váljunk meg mindattól, ami hátráltatja vagy megakadályozza a spirituális célunk megvalósítását!
Tapasztaljuk meg Isten szeretetét!
Meditáljunk rendszeresen, mert ha összekapcsolódunk az Istenerővel, a lelkünk megtisztul az elme, az anyag és az illúzió fátylaitól. Ekkor felismerjük Isten jelenvalóságát, átéljük az Ő határtalan szeretetét, és eljutunk abba az állapotba, amelyben könnyen magunk mögött hagyunk mindent, ami nem szeretet.