November 21. Szombat

A Mester a satsangon a spirituális sikeresség két fontos tényezőjéről, a kitartó igyekezet és az uralkodó szenvedély szükségességéről beszélt.

Emberi jellemző a remény, hogy máról holnapra beteljesülnek a benső megismerésére tett erőfeszítéseink. Ám az eredmények a spiritualitás területén is csak a kitartó, állhatatos, türelmes igyekezetünknek köszönhetően fognak megjelenni. Egy gyermeknek is évekbe telik, míg az első kimondott szavaktól eljut a logikus gondolkodás szintjére. Bármely szakma esetében jártasságra csak sokéves tanulással, kemény munkával tehetünk szert. Ehhez hasonlóan, elegendő ideig, napi szinten folytatott spirituális munkával érhetünk csak célba. A Mester egy bambusz-ültetvény példázatával mutatott rá arra, hogy az évekig folytatott kitartó munka – a látszólagos eredménytelenség ellenére – egyszer gazdag terméssel jutalmazta meg a kitartó farmer igyekezetét.

A spiritualitás területén a termékeny talajt az etikus életvezetéssel biztosítjuk. Az öntözővíz: Isten szeretete. A megfelelő légkör: az Úr bőven ránk áradó kegye. A napi meditációval juttatjuk elegendő Fényhez a beavatással belénk ültetett Naam - magot.

A Mester a továbbiakban részletesebben is kifejtette, hogy ezek az alapvető fontosságú tényezők miként segítenek előre bennünket az Isten felé vezető ösvényen.

Fény

Amikor elnyerjük a benső titkaiba a beavatást, megteremtődik a kapcsolatunk Isten Fényével és Hangjával. Ezt az összeköttetést napi meditációval szükséges fejlesztenünk. Ekkor ugyanis rendszeresen táplálékhoz jut a lelkünk, és megerősödve nekivághat a benső utazásnak.

Termékeny talaj

Az etikus életvezetéssel teremtjük meg a belénk ültetett spirituális mag fejlődéséhez az alapfeltételeket. Legyünk alázatosak, együttérzők, szeretetteljesek! Gondolatban, szóban és tettben kövessük az erőszakmentesség és igazságosság útját! Vegyük ellenőrzésünk alá, uraljuk az egónkat, ismerjük fel minden élő formában az Istenerő jelenlétét, a lényegi egységünket és összetartozásunkat! Váljon az önzetlen szolgálat az életünk szerves részévé! Jutalom, viszonzás elvárása nélkül fordítsuk az Istentől kapott képességeinket és fizikai lehetőségeinket mások javára!

A szív kertje kiszáradt, és a légtér maga is italra vágy;
Oltsd szomját a földnek, a korsót, korsóra töltsed!
Ó, Pohárnok!

Víz

Azért nem vagyunk a tudatában Isten hatalmas szeretetének, mert azt gondoljuk, Ő messze van tőlünk. Sant Darshan Singh verssoraiban fohász fogalmazódik meg Istenhez, hogy öntözze a szívünk földjét a szeretetével, mert így mindannyian ráébredhetünk a bennünk lévő és az egész mindenséget átölelő isteni szeretetre. Egyedül ez képes oltani a lelkünk szomjúságát, békéssé tenni, és hajtóerőként a végső célunk felé repíteni bennünket.

Levegő

A spirituális úton ez Isten kegye, amelyet a maga teljes bőségében csak fogékonyan, Istenbe, a Mesterünkbe vetett rendíthetetlen bizalommal vagyunk képesek befogadni. Ennek köszönhetően a figyelmünket függetleníteni tudjuk a külvilág eltérítő hatásaitól, és képesek vagyunk megőrizni Istenen. Így azt fogjuk tapasztalni, hogy az Úr kegye életünk minden pillanatában velünk van, és az Istenerő folyamatosan értünk munkálkodik.

A satsang befejezéseként azt kérte a Mester, hogy fordítsuk a javunkra mindezeket az erőforrásokat, hogy a spiritualitás magja még ebben az életünkben gyümölcsöt hozhasson.

November 22. Vasárnap

A vírusjárvány következményeitől rengetegen szenvednek szerte a világon. A Mester azt kérte, hogy ezekben a nehéz időkben egységben és együttérzéssel fogjunk össze, követve a tanácsokat, amelyek a szociális távolságtartásra vonatkoznak, hogy meg tudjuk akadályozni a vírus terjedését. Legyünk nagylelkűek, hálásak azok irányában, akik napjainkban mindannyiunk érdekében, az életüket kockáztatva, különleges erőfeszítéseket tesznek!

A nemeslelkűség Isten ajándéka. Ez olyan állapot, amelyben nyitott a szívünk, és minden lehetőséget megragadunk arra, hogy könnyítsünk mások helyzetén, akár a családunk tagjairól, a barátainkról, akár számunkra ismeretlenekről van szó. Ismerjük fel, hogy mindaz, amivel rendelkezünk, Isten kegyéből a miénk, és együttérző szívvel osszuk meg ezeket az isteni ajándékokat az embertársainkkal!

Önzetlen segítségnyújtásra az tesz képessé bennünket, hogy tudatosul bennünk az egyetemes összetartozásunk. Ha a meditációban megtapasztaljuk az Istenerő jelenlétét, akkor felismerjük, hogy ez éltet mindenki mást is, mint Isten nagy családjának tagjait. Többé senkit sem tekintünk idegennek, és igyekszünk könnyíteni a segítségre szoruló embertársaink körülményein.

Így e viszontagságos időket élhetőbbé tudjuk tenni, és osztozhatunk az örömben, amit másoknak a segítségnyújtásunkkal szerzünk.

November 29. Szombat

A hálaadó ünnep alkalmából a Mester ezen a satsangon arról beszélt, miként ébredhetünk rá a sok kegyre, amelyekkel Isten az életünk során megáld bennünket.

Az emberi természet egyik jellemzője az, hogy több figyelmet adunk a nehézségeinknek, mint a sokféle áldásnak, amelyekkel Isten elhalmoz bennünket. Mások szerintünk irigylésre méltó helyzetéhez hasonlítjuk a sajátunkat, aminek a következményeként a gondolataink egy elégedetlenséggel teli, lehúzó spirálba rángatnak bennünket.

Panaszkodunk, mert úgy érezzük, hogy Isten másokról bőkezűbb módon gondoskodik. Aggódunk a jövőnk miatt, és ismételten olyasmikért fohászkodunk Istenhez, amik szerintünk hiányzanak az életünkből: anyagi gazdagságért, fizikai egészségért, jobb kapcsolatokért, és azon reményeink beteljesüléséért imádkozunk, amelyek szerintünk boldoggá tennék az életünket. Ez a jellemző gondolkodásmód.

Nem vagyunk tudatában Isten határtalan kegyének és az Ő végtelenül értékes ajándékainak. A 8,4 millió létformából, amelyek az életek és a halálok kerekében keringenek, megkaptuk az emberi formát, amely a teremtés csúcsa és koronája. Ugyanis csak így rendelkezünk az összes képességgel, amelyek segítségével felismerhetjük a lelkünket, és elnyerhetjük a megváltást.

Ha őszinte vágy támad bennünk az igazság, az élet értelmének a megismerésére, és eljutunk a tökéletes élő Mester lábához, akkor megáldatunk a lehetőséggel: visszautazhatunk a Forrásunkba.

Rajtunk, a mi választásunkon múlik, hogy a negativitás vagy a pozitivitás útját választjuk-e. A szemléletmódunk és a bennünk felmerülő gondolatok milyensége tőlünk függ. Arra van szükségünk, hogy megtanuljuk az összes megnyilvánulásunkat az ellenőrzésünk alatt tartani. A gondolataink meghatározó hatással vannak a szavainkra és a tetteinkre, így a sorsunkra. Ebből következik, hogy az ellenőrzésükkel a végső rendeltetésünk valóra váltása irányában tesszük a lépéseinket.

Amikor a meditációban nekivágunk a spirituális utazásnak, az életszemléletünk gyökeresen átformálódik: a kifejlődő magasztos látásmóddal a jóra fogunk koncentrálni, és a pozitív dolgok kapnak kiemelt hangsúlyt az életünkben. Felismerjük, hogy az isteni teremtés tökéletes; minden helyes, amit Isten megalkotott. Mindannyian valamilyen céllal játszunk egy bizonyos szerepet az élet hatalmas színjátékában.

A világnak nincs hatalma a sorsom és a gondolataim felett.
Bár ez koromsötét éjszaka a világi embereknek,
még éjjel sincs sötétség számomra,
mivel megáldattam az örök Fénnyel a bensőben.

A benső ösvény állandóan Fényben fürdik – ahogy ez Sant Darshan Singh gyönyörű verssoraiban is megfogalmazódik. Ezt a meditációban tapasztalhatjuk meg, amely elsöpri számunkra a világ sötétségét. Az élet forgandóságától, a fent és lent helyzeteitől függetlenné válva öröm és boldogság tölti be az életünket, ha szorossá válik a kapcsolatunk az Isteni Fény- és Hangáradattal. Felismerjük, hogyha a figyelmünket a külvilág zűrzavarai helyett befelé irányítjuk, zavartalanul élvezhetjük az ott fellelhető békességet, Fényt, üdvösséget.