Szeptember 12. szombat
Sant Darshan Singh születése 99. évfordulójának megünneplése

A nemzetközi satsangi közösség háromnapos internetes ünnepségsorozat keretében emlékezett meg Sant Darshan Singh (1921. szeptember 14 -1989. május 30.) születésének 99. évfordulójáról.

A mai program kezdetén Mata Rita Ji egy himnuszt adott elő a szentírásokból, amely a lélek Isten utáni sóvárgásáról és a tökéletes Mestereknek a spirituális utazásunkon nélkülözhetetlen szerepéről szólt.

Sant Rajinder Singh a nagy ünnep alkalmából először is a legjobbakat kívánta mindenkinek. Kiemelte, hogy Darshan Mester szeretetének áradata sok milliónyi lelket ért el. Azt kívánta, hogy tapasztaljuk meg Isten szeretetét, induljunk el az Őhozzá visszavezető ösvényen, és még a mostani életünk során érjük el az isteni egységet.

A bevezetőben elhangzott himnusz sorait elemezve Maharaj Ji rámutatott, hogy az életben egyszer minden véget ér – így a lélegzeteink vétele, a szívünk dobogása is. Isten azonban örökkévaló, és a mi feladatunk az, hogy mély és őszinte szeretet fejlődjön ki bennünk Őiránta. Ő még a légvételünknél is édesebb legyen számunkra! Ugyanis az Istentől való elszakítottságunk miatt érzett fájdalom és a szeretet az, ami előre hajt bennünket a spirituális úton.

A sikeresség biztosítéka az, ha menedékre lelünk az élő Mester lábánál, akinek a figyelme és kegye révén bont szirmot és borul virágba a szeretet a szívünkben. Ő az, aki rányitja a benső szemünket Isten Fényére, és hallhatóvá teszi számunkra a bennünk zengő Mennyei Muzsikát. Az Ő segítségével szabadulhatunk ki az életek és a halálok örökké forgó kerekéből, így véget érhet a lelkünk eonok óta folyó vándorlása, és az Istentől való elválasztottsága.

A Mesterünk megtanítja nekünk a meditáció módszerét, és elmagyarázza, hogyan válhatunk tiszta, igaz emberré. Az Ő irányításával ébredünk rá az igazi természetünkre, és tanuljuk meg, hogyan fedezzük fel a bennünk rejtező isteni kincseket.

Ez az életünk a mi különleges lehetőségünk az igazi Otthonunkba való hazatérésre. Isten ajtaja mindig nyitva áll előttünk, ezért egyedül tőlünk függ, hogy – a Mester kegyére és vezetésére támaszkodva – etikus életvitellel, a rendszeres meditációval őszinte, kitartó erőfeszítéseket teszünk-e az isteni szeretet megtapasztalására. Ha Istenen tartjuk a figyelmünket, és állhatatosan lépkedünk a spirituális ösvényen előre, akkor beteljesül a cél, amiért megkaptuk az emberi születés ajándékát.

Szeptember 13. vasárnap „Darshan – a kegy Óceánja”

A kegy láttán, amely a Te egyetemes adományod, felismertem,
hogy a Messiás megérkezett az emberiség felemelésére.

Sant Darshan Singh nagyon szeretett mindannyiunkat, és a szeretete a kegy Óceánjaként áradt ki mindenkire, aki kapcsolatba került Ővele. A tanítása és a spirituális kisugárzása számtalan szívet emelt ki a világi tevékenységek mocsarába süllyedt állapotból, és indított el az isteniség felfedezése felé.

Maharaj Ji emlékeztette a hallgatóságát: Darshan Mester isteni bölcsessége és benső tapasztalatai tükröződnek vissza a csodálatos szépségű költeményeiben, amelyeket kincsesházként hagyott az egész emberiségre. A versei segítenek annak megértésében: A benső fejlődés tekintetében hol állunk? Miként szükséges vezetnünk az életünket, hogy célba juthassunk?

Ó, Szeretett Lény! Ma, a születésnapod ünnepén engedd meg,
hogy az iszákosaid addig ihassanak, míg a szívük telítődik!
Ezen az ünnepnapon töltsd kehelyről kehelyre az isteni Nektárt!
Hadd áradjon minden irányban a kegyed folyama!

Sant Darshan Singh nem egy bizonyos közösség, az emberiség valamely része érdekében jött ebbe a világba. Akár egy völgyön átfutó folyó, minden vele találkozó szívét gazdaggá tette. Arra vágyott, hogy mindannyiunknak sikerüljön a javunkra fordítani az isteniség Nektárját. A költő-szent a verseiben és a satsangjain sokat beszélt a szeretet, a szépség és a Fény benső ösvényéről, amely ránk vár. Ha Isten végtelen szeretetéről tapasztalatokat szerzünk önmagunkban, akkor ez kisugárzódik belőlünk az egész emberiségre, minden élő formára, és igazi tanítványként fogunk élni.

Sajátodként ölelj át minden embert,
és a szeretet zápora hulljon, bármerre is jársz!

Könnyen rabul ejtenek bennünket a világ vonzó, csábító dolgai, tevékenységei. Ám fontos felismernünk, hogy innen semmit sem vihetünk magunkkal, amikor örökre elhagyjuk ezt a színteret – kivéve azt, ahogyan élünk. Ha arra szenteljük a földi időnket, hogy igaz emberré formálódjunk, akkor rálelünk Istenre, és kiszabadulunk a lélekvándorlás kerekéből.

Ma, amikor Ő megérkezett, beteljesítette a végzetünket:
kiüríthetjük az univerzális szeretet kelyhét.

A szentek azért érkeznek közénk, hogy feltárják előttünk az igazi célunkat és küldetésünket. Megnyitják a benső szemünket, hogy felismerhessük a létezésünk valóságát. Átsegítenek bennünket az élet fent és lent helyzetein, míg végül rálépünk az isteni szeretet hazavezető ösvényére.

Sant Darshan Singh az egész életét erre szentelte. A legjobb módon azzal tesszük az élete és az emléke előtt a tiszteletünket, ha a napi meditációnk segítségével mi is kortyolunk az isteni Nektárból.

A közös meditáció után, felvételről spirituális költői szimpózium (mushaira) következett: neves indiai költők és énekesek adták elő a költeményeiket, amelyeket Darshan Mester néhány verssora ihletett meg.

A háromnapos online program szeptember 14-én egy dokumentumfilmmel zárult, amely a kegyes Mester életének néhány mozzanatát idézte fel: találkozásait azokkal a szerencsés emberekkel, akik az Ő jelenlétében lehettek.

Szeptember 19. szombat – „A benső utazás ünnepe”

Ez volt annak az online satsangnak a címe, amellyel kezdetét vette egy kétnapos program: Sant Rajinder Singh 74. születésnapjának a megünneplése. Szeptember 20-án hangzott el a „Születésnap spirituális jelentősége” című előadása, amelyet zenei program követett.

Az életünk jó, kellemes dolgait szívesen idézzük vissza, örömmel ülve meg a születésnapokat, a házasságkötésünk és az életünk más nagy eseményeinek az évfordulóit. Ilyenkor visszaidézzük a kedves emlékeinket, az átélt örömöt, boldogságot. A Mester azt tanácsolta, hogy az életünk emlékezetes mérföldköveire emlékezés mellett ünnepeljük meg a lélek Istenhez visszavezető benső utazását is, amely soha el nem múló üdvösséggel áldja meg azokat, akik azt véghez viszik.

Mindannyian az isteni szeretet Óceánjának a cseppjei vagyunk, akik eonok óta élünk ettől elszakítottan. Isten mindannyiunkat nagyon szeret, és azért áldott meg minket a mostani életünkkel, hogy visszatérhessünk Őhozzá.

Az ember az idők kezdetétől kutatja, igyekszik megismerni a földi világot, amelyben él. Miközben ez a felfedezőmunka hatalmas lendülettel folyik, igyekszünk erről a színtérről minél több ismerethez jutni, anyagi dolgokat nagy bőségben birtokolni.

Ám az igazi kutatómunka a létezésünk valóságának a feltárása, amely során megismerjük a lelkünket, és az isteniség bennünk rejtező kincseit. Ehhez benső utazást szükséges tennünk. A meditációban tudunk ráhangolódni Isten Fényére és Hangjára, egyre tudatosabbá válva mindarra a csodára, ami a spirituális vállalkozás során ránk vár.

Valahányszor a Földről a Tejútra utaztam,
minden lépésnél szeretetre leltem,
és szépség ragyogott minden pillantásban.

E benső tapasztalatok birtokában félelemnélkülivé válunk: az összes nyugtalanság, aggodalom és zűrzavar eltűnik az életünkből. Egységben, az összetartozás tudatában fogunk élni, ugyanis a szeretet kisöpri az elménkből a dualitás szemléletét.

Az utazóknak, akik utánam jönnek, nem lesz okuk panaszra,
hogy nem lelnek Fényre és lábnyomra a szeretet ösvényén.

Mindannyiunk emberi születéssel elnyert előjoga Isten megismerése, mivel az Ő gyermekei vagyunk. A szentek és misztikusok azért jönnek a világba, hogy erre a tényre emlékeztessenek bennünket, és megmutassák az igazsághoz elvezető utat. Ha megértjük, megfogadjuk a Mestereink útmutatását, tanácsait, és befelé fókuszáljuk a figyelmünket, akkor Fény és szeretet fogja betölteni az életünket. Így válik minden napunk a benső utazás ünnepévé.

Szeptember 27. vasárnap

Ezen a satsangon Maharaj Ji az emberi életünkkel kapott végtelenül értékes kincseinkre és a spirituális Mesterek küldetésére helyezte a hangsúlyt.

A teremtésben végtelenül hosszú idők óta vándorló lelkünk Isten kegyes ajándékaként kapta meg az emberi formát, amelyben a lelkünk rendelkezik mindazokkal a képességekkel, amelyek segítségével fel tudja ismerni önmagát, és megtalálja az igazi Otthonába visszavezető utat. Ám az emberi lény állapota olyan, hogy megszületésekor a teljes feledés fátyla borul a célra, amiért ide megérkezett. Ehelyett e fizikai világ látványainak, szórakoztató időtöltéseinek a rabja lesz, mialatt tovatűnik az értékes idő, amelyet a lélek örökre megmaradó kincseinek feltárására is fordíthatna.

A Mester egy nagy aranytömböt cél és értelem nélkül a kertjében rejtegető fösvény ember történetén keresztül világított rá arra, hogy hozzá hasonlóan nem vesszük hasznát a bensőnk isteni értékeinek, ha nem ássuk ki, és nem fordítjuk a javunkra őket. Ehelyett a fizikai érzékeink segítségével a külvilágban hiábavalóan hajszoljuk a boldogságot.

A szentek és misztikusok azok, akik segíteni kívánnak az emberiség szánalomra méltó helyzetén. Minden időkben, az összes hagyományba, a világ valamennyi részébe eljönnek, hogy a bensőbe koncentrálás fontosságát hangsúlyozzák, hiszen Isten nem a külvilágban, hanem mindannyiunk bensőjében él.

Ők megmutatják az utat, amely elvezet az igazi valónk, a lelkünk megismeréséhez, az isteniség örökkévaló kincseinek birtokba vételéhez. Megtanítják a módszert, amellyel összekapcsolódhatunk Isten Fényével és Hangjával. Ráhelyeznek bennünket arra az ösvényre, amelyen előrehaladva a fizikaiból az istenibe emelkedhetünk, és még ebben az életünkben Isten jelenlétébe kerülhetünk. Ha a megvilágosult lények tanítását követve élünk, akkor teljesülhet a cél, amiért ide megszülettünk, és ha minél többen így élünk, akkor ezzel lehozzuk a mennyet a földre.