Sant Rajinder Singh ezen a vasárnapi satsangon az emberi élet fontosságáról és a Szeretett Lénnyel való egyesülés végső céljáról beszélt. Kiemelte, hogy a spiritualitás az életünk összes mozzanatát átitatja. A spirituális út segít a tudatosságunk felemelésében. Az öt elem csak az emberben aktív, a többi életformában egy vagy több belőle látens, szunnyadó formában van jelen. Ám a legtöbb ember élete nem sokban különbözik az állatokétól.

Valahol dolgozunk, ami a túlélés miatt szükséges. Eszünk, mert a testünket táplálnunk kell. Alszunk, mert a testünknek pihenésre van szüksége. Munkát végzünk, hogy megkeressük a kenyerünket, és esetleg a bevételünkből valami marad egyéb dolgokra is. A védelmünkről is gondoskodunk, arról, hogy mások ne okozzanak kárt nekünk, ne zavarjanak bennünket. Mindez nem nagyon különbözik attól, amit az állatok tesznek.

Az állatok is túlélésre törekednek, védekeznek a hideg és a meleg ellen. Esznek, ami az életben maradás feltétele. Megtanulják, miként jussanak táplálékhoz, hogyan védjék meg magukat, és szaporodnak. A legtöbben szintén ezt teszik. Ezek az úgynevezett állati jellemzők bennünk, amelyek teljesen világosan előjönnek belőlünk. Mindenki más is így él. A felnevelkedésünk során tanulunk, szakmát választunk, elkezdünk dolgozni, megalapozzuk az önálló életünket, majd megházasodunk, gyermekeink születnek, gondoskodunk róluk – és náluk újra kezdődik ez a folyamat.

Az, ahogy általában eltelik az életünk, azt mutatja, hogy a mélyen bennünk lévő, az állatok viselkedéséhez közelálló jellemzők egyre inkább elhatalmasodnak rajtunk. Nem ismerjük fel, hogy különbözünk az állatoktól.

A tudatosság segít a jó és a rossz megkülönböztetésében, és ez röpít a spirituális magasságokba bennünket. Ahogy a tudatosságunk mértéke növekszik, a lelkünk lassan, fokozatosan kiszabadítja magát az emberi test bilincseiből, és felemelkedik az öröm, az üdvösség régióiba.

Amióta Istentől eljöttünk, a sok csábítás miatt azonosítottuk magunkat azzal a szinttel, ahol éppen tartózkodtunk, és közben megfeledkeztünk Őróla. A kivándorlók új nemzedéke, a gyermekek már nem ismerik az anyanyelvüket. Az új területhez tartozónak érzik magukat, elfelejtik a korábbi hátterüket. Annyira lefoglalják őket az újfajta tevékenységek, hogy fel sem merül bennük a múlt. Ugyanez történt velünk is. A lelkünk a lélekvándorlás foglya lett. A gondolataink, a szavaink és a tetteink által okozott karmák határozzák meg, hogy a lelkünk milyen létezési formát ölt fel. Az lehet valamilyen állat, hal, fa vagy bármi más is.

Isten nagyon kegyesen azt mondta: „Nos, itt az ideje annak, hogy ez a lélek megpróbálhat hazatérni. Ezért emberi születést kap.” Csak emberi formában rendelkezünk Isten felismerésének a képességével. Így megszülethettünk embernek. Megkaptuk Istentől ezt a különleges lehetőséget az Ő megtalálására. Ha hagyjuk, hogy az állatias jellemzőink uralkodjanak el rajtunk, akkor haragban, a külső körülmények foglyaként a túlélésért folytatott küzdelemben, a támadás vagy menekülés állapotában fogunk élni.

Isten, aki szeretetből teremtette meg az embert, más tulajdonságokat is adott neki. Ő azt akarja, hogy éljünk igazságban, figyelmesen, együttérzően, alázatosan. Ezek isteni jellemzők, amelyekkel mindannyian rendelkezünk. A támadást, a harcot választva nagyon gyorsan elvesztegetjük a lélegzeteinket.

Sant Darshan Singh azt mondja az egyik versében:

A szeretet-utazást egyedül kezdtem el,
hittel és reménnyel telten.
De minden lépésnél társak csatlakoznak hozzám,
így hamarosan karavánná alakulunk át.

Magunknak kell döntést hoznunk arról, hogy a mások által már jól kitaposott úton akarunk járni, vagy olyanon, amelyen nincsenek sokan. Ha úgy élünk, mint mindenki más, vagyis a külvilágnak adjuk a teljes figyelmünket, miközben a kedvünk szerinti dolgokra, történésekre vágyunk, akkor a halálunk után visszatérünk a lélekvándorlás kerekébe.

De gondolkodhatunk úgy is: „Ez az én végtelenül értékes létezésem, amelyben el szeretném érni a végső célt. Lássuk, mit kell tennem ennek érdekében!” Ekkor az ennek megfelelő életvitelre fogunk összpontosítani. Lehet, hogy kezdetben kinevetnek bennünket az emberek, és azt kérdezgetik, hogy mi bajunk van. Ám idővel – semmi kétség – egyre többen fognak a mi általunk is választott irányban haladni.

2012. 07.28. szombat
Naperville, Illinois
Spiritualitás Tudománya Központja

Szombat esténként kérdés-felelet szokott lenni a központban, de ezen az estén a Mester egy gyönyörű satsangot tartott a Mesterek napja előestéjén. Az előadása tele volt történelmi és spirituális gyöngyszemekkel, amelyek a szeretet, az odaadás és a hála ódájaként zengtek minden spirituális Mesterhez, akik az emberiség vezetésére a földre érkeztek.

A Mesterek tanítása nem korlátozódik a társadalom egy bizonyos részére, hanem világszinten mindenkire vonatkozik. Ma szerte a földön rengetegen követik a Sant Mat tanítását, ahogy arról Hazur Baba Sawan Singh, Sant Kirpal Singh és Sant Darshan Singh beszélt az útkeresőknek.

Hazur megjövendölte a spirituális ébredés és az Aranykor eljövetelét. Olyan korszakról beszélt, amelyben az emberek megvilágosodottan fognak élni a benső Fényben, és a spiritualitás az életük meghatározó részeként fog megnyilvánulni. Ha ma szétnézünk a nyugati féltekén, sokan lényegesen tudatosabbak a spirituális létezésükre, sokkal többen meditálnak és választják a vegetáriánus életformát, mint bármikor korábban. Manapság mind többen ébrednek rá az igazi valójukra. Mindez Hazur kegyének köszönhető. Sant Kirpal Singh pedig a világ nagyon sok részébe vitte el személyesen ezt a tanítást.

A Mesterek napján arról a segítségről emlékezünk meg, amelyben a gyökereinkhez való visszatérés, az önfelismerés érdekében részesültünk. Ezen a napon tiszteletünket fejezzük ki a Mesterek, a guruk, a spirituális tanítók, a vallásalapítók előtt, függetlenül attól, hogy kinek mi a hite.

A szentek és misztikusok egy új világot tárnak fel előttünk. Ezzel számunkra új távlatok nyílnak meg. Megváltozik a látásmódunk, és felismerjük, hogy léteznek olyan dolgok is, amelyek csak a benső szemünkkel és fülünkkel tapasztalhatók meg. Ez a mi spirituális örökségünk.

A szentek üzenete azért időtlen, mert az igazság változatlan. Ami igaz volt az idők kezdetét megelőzően, az mindörökre igaz marad. Ők ráébresztenek bennünket a lelkünkre, amely eonok óta elszakítottan létezik Istentől, és lángra lobbantják bennünk a szeretetet. Vágyódás támad bennünk az Isteni Szerelmünk megtalálására, és a Vele való újraegyesülésre. A Mesterek tudatosítják bennünk, hogy minderre ebben az életben megvan a lehetőségünk. A mi választásunkon múlik, hogy élünk-e vele. Ha követjük az útmutatásaikat, akkor végtelen szeretettel és együttérzéssel a védelmükbe vesznek bennünket, hogy sikerrel tudjuk megtenni a spirituális utazásunkat az örök Otthonunkba.

Ez a magával ragadó szépségű előadás közös meditációval zárult.

2012. 07.29. vasárnap
Illinois, Aurora
Piper’s Banquet Hall

A Mesterek napján tartott satsangon Sant Rajinder Singh a szentek időtlen, a spirituális ébredést sürgető üzenetéről beszélt. Ők sürgetnek bennünket, hogy ébredjünk fel végre a fizikai létezés szunnyadó állapotából. Ismerjük fel, kik vagyunk valójában, és miért vagyunk itt emberi testben!

Maharaj Ji történetek, anekdoták és misztikus versek segítségével magyarázta el, hogy a lelkünk fogoly az emberi testben. A fizikai szinten telik az életünk, nem ismerve fel, hogy az élet több annál, mint amit a fizikai szemünkkel felfogunk. Az ébredésünk a legtöbb esetben csak a fizikai világra korlátozódik: gondoskodunk a megélhetésünkről, a családunkról, kikapcsolódási, pihenési, szórakozási lehetőségeket keresünk – így telik el az életünk. Az emberek túlnyomó többsége mély álomban tölti az életét a lelke valódi igényeit és a spirituális világok megismerhetőségét illetően.

Csipkerózsika száz évig aludt, amíg a mesebeli herceg csókja, az igazi szeretet fel nem ébresztette. A lelkünk állapota ugyanilyen, amíg az élő Mester kegye meg nem érinti. Az isteni szeretet nyitja rá a szemünket az örök létezésünk valóságára.

A szentek irányításával megtanuljuk a meditáció módszerét, így utazni tudunk a benső régiókban. Ez a folyamat azzal kezdődik meg, hogy felismerjük: eddig aludtunk. Ezzel a felfedezéssel kezdődik el a spirituális utazásunk.

Sant Kirpal Singh azt kérte: „Légy jó! Tégy jót! Válj eggyé!” A végső sikerhez nélkülözhetetlen első lépés a „Légy jó!”, vagyis ültessük bele az etikai értékeket az életünkbe, és tegyük jól a dolgainkat, hogy elérhessük az egyesülést Istennel.

A szentek élete a példa számunkra, hogyan vezessük az életünket, miként haladjunk előre a spirituális úton, hogy még ebben az életben egyek lehessünk Istennel. A Mesterünk oltalma végig velünk van a földi életünkben és benső utazásunkon. Az Ő Fénye elsöpri az illúzió sötétségét, védőpáncélként óvja a lelkünket, és a kegye minden nehézségen átsegít bennünket.

2012. 08.25. vasárnap
Illinois, Bartlett
Dzsain Közösség Chicagói Központja

Vasárnap délután a Mester a dzsain közösség meghívására a gyönyörű és hatalmas chicagói központjukban tartott előadást. Hatalmas szeretettel köszöntötték Őt, Mata Rita Jit és a rengeteg tanítványt, akik részt vettek ezen a különleges eseményen.

A legnagyobb észak-amerikai dzsain központot 1992-ben alapították Chicagóban. Ez templom célját szolgálja a vallási szertartásokhoz, emellett közösségi központ a szociális, kulturális, oktatási és gazdasági igények kielégítésére.

A hatalmas márványoszlopok és a gyönyörű márványszobrok az indiai dzsain templomokra emlékeztetnek. A közösség vezetősége végigvezette a vendégeket az épületen, megmutatva a könyvtárt, a langárt, a különféle hallokat és auditóriumokat.

A program helyszínén a dzsain közösség tagjai az épület szépségéhez illő gyönyörű himnuszokkal köszöntötték a Mestert. A közösség vezetői megköszönték, hogy Maharaj Ji megtisztelte őket azzal, hogy elfogadta a meghívásukat. Kiemelték a dzsainizmus és a Sant Mat útja közötti rengeteg közös vonást, majd a tiszteletük jeleként egy szép sállal ajándékozták meg a Mestert.

Az előadás előtt Mata Rita Ji egy szép himnuszt adott elő Kabir Sahibtól, amely a spirituális szomjúságról és azokról a jellemzőkről szólt, amelyek nélkülözhetetlenek a spirituális utazáson.

Maharaj Ji először hindiül beszélt. Megköszönte a meghívást, a nagyon szívélyes fogadtatást. Kiemelte, hogy építészeti szempontból mennyire lenyűgöző az épület, amely oly sokféle tevékenységnek ad otthont. Így itt a közösség minden korosztálya jól érezheti magát.

Majd a spirituális út egyszerűségét hangsúlyozta ki: a szentek üzenete túlhalad minden nyelvi és kulturális korláton. Az igazság üzenetével érkeznek közénk, amely időtlen. Kabir Sahib himnuszát elemezve, a spirituális vágyódás fontosságát emelte ki, amely elvezet a legmagasztosabb célhoz, a Lélekfelettivel való egyesüléshez.

Ehhez a szeretet útját kell végigjárnunk, amely nem könnyű. Szükségünk van egy tévedhetetlen vezetőre, aki tökéletesen ismeri a benső világot, és a létező legrövidebb, legbiztonságosabb úton vezet célba bennünket. Közben részünkké teszi a benső szintek bölcsességét és az itteni létezés valóságát. Mindezt a meditáció technikájának megtanulásával és az etikus életvezetéssel alapozhatjuk meg.

Kabir verssorait idézve a Mester elmagyarázta egy olyan szent, vezető jellemzőit, akinek az élete példa lehet a számunkra. A spirituális Tanító, aki egy Istennel, képes feltárni előttünk az élet és a halál titkait. Ő Istenben él, ezért telített az Ő szeretetével és bölcsességével. Együttérzésből és kegyből magára vállalja a tanítványai terheit, és mindaddig mellettük marad, míg célba nem érnek.

Ezután angolul szólt Maharaj Ji a hallgatóságához. Az egész teremtés egységéről, majd az emberi születés és a beavatás kivételes kegyéről beszélt. Az előadás végén elmagyarázta a Jyoti meditáció módszerét, majd meditációba helyezte a hallgatóságát.

Majd lassan végighaladt a hallban, mindenkit személyesen is üdvözölve. A program ízletes vegetáriánus vacsorával zárult.