Rendíthetetlenül haladjunk a célunk felé!
Sant Rajinder Singh
A földi vágyak kergetése az életek és halálok vég nélküli körforgásában tart minket, mivel ezek csak megtévesztő káprázatok, csalóka álmok. Ha azután azokat a dolgokat elveszik tőlünk, amelyekre számítottunk és támaszkodtunk, amelyeknek odaadtuk a szívünket, az letaglóz bennünket. Ilyen az emberek állapota a földi világban. Biztonságban és védettségben érzik magukat, majd hirtelen egy katasztrófa mindenüket eltünteti, vagy egy szempillantás alatt elvesztik azokat, akiket szerettek. Ekkor megkérdőjelezik az élet megbízható változatlanságát, és sokan határoznak úgy, hogy ezután minden figyelmüket és idejüket maradandó dolgokra szentelik – a hitükre, a lelkükre, a családjuk, embertársaik és Isten szeretetére.
Az a felismerés, hogy az élet állandósága illúzió, irányítja az emberek figyelmét az örökké tartó dolgok keresése felé. A szentek és misztikusok évezredek óta azt mondják, hogy egyedül Isten, a Vele egylényegű lelkünk és a szent Ige, vagy más nevén az Isteni Fény- és Hangáradat öröklétű és elmúlhatatlan.
Egy Majnuról és Lailáról szóló epizód jól szemlélteti, mekkora erőt ad az igazi szerelem. Majnu és Laila India legendás szerelmesei, akik egymás iránti odaadását számos történet példázza. Majnut mélységes szerelem fűzte Perzsia királyának lányához, Lailához, aki szintén nagyon szerette a fiatalembert. Egy napon a lány megkérte az apját, hirdesse ki a városban, hogy ha valami megtetszik Majnunak a boltokban, adják oda neki, a királyi kincstár fedezi a költségeit. A hír eljutott a város minden boltosához. Majnu is hírét vette a dolognak, de semmit sem akart venni. Neki csak Lailára volt szüksége. A tolvajok és csavargók viszont, ahogy meghallották a közleményt, elhatározták, hogy kihasználják a kedvező lehetőséget. Végigjárták a boltokat, és mindenütt azt mondva, hogy a nevük Majnu, kifosztották azokat.
A kereskedők panasszal fordultak a királyhoz, azt kérdezve: „Egy ember Majnu vagy több? A boltjainkat kirabolták. Az egészen biztos, hogy nincs több száz Majnu. Vessél ennek véget!” A király azt felelte: „Megkérdem Lailát, mi történik itt. A végére járok ennek a megtévesztésnek és a becstelen csalásnak.” Ezután megkérdezte a lányát: „Majnu egy ember vagy több? Tele van a város Majnukkal, és végigrabolták az összes boltot.” A lány, miután megértette, hogy mi történt, azt mondta az apjának: „Ne aggódj! Van egy tervem. Az összes szélhámostól meg fogunk szabadulni, aki Majnunak álcázta magát. Holnap megtudod, mit találtam ki.”
Laila magához hívatta testőrsége parancsnokát, és arra utasította: „Küldd szét a katonáidat a városban! Dobszó jelezze az érkezésüket! Hirdessék ki, hogy a következő napon a bazársorra megyek, a kezemben egy tőrrel, hogy megszerezzem Majnu húsát!” A közlemény hatására az összes hamis Majnu rejtekhelyre bújt. Csak egyetlen Majnu, az igazi jött el, hogy találkozzon Lailával.
A csalárd Majnuk olyanok, mint a lebukó Nap vagy a megtévesztő szépség, akiben senki sem bízhat meg. A sok Majnut egyedül a harácsolás érdekelte, és csupán Laila igazi szeretője jött el, hogy feláldozza magát. A világ olyan, mint a hamis Majnuk. Boldogok vagyunk, amikor a dolgaink simán mennek. Abban a pillanatban viszont, amikor az önfeláldozás kihívásával kerülünk szembe, inkább elbújunk előle. Az igazi szeretet örök, változhatatlan, és kiállja az idő minden próbáját, mint az igazi Majnu Lailáét.
Amikor a testünkkel azonosítjuk magunkat, ezzel változó és elmúló részünket választjuk. Ismerjük fel, hogy a lelkünk túléli a testünket, és mindörökké létezik! Ha igazi valónknak a lelkünket tekintjük, és hozzáfogunk a felfedezéséhez, akkor ráébredünk az érzékek szintjén túli, spirituális világokra. Ha a bensőbe irányítjuk a figyelmünket, végül elérjük az egyesülést lelkünk forrásával, Istennel.