Lobbanjon lángra az isteni szeretet!
Részletek Sant Darshan Singh egyik előadásából
Csak az igaz ember válhat istenivé. A Mester a legmagasztosabb spirituális régióból érkezik, hogy a piszoktól és kötöttségektől terhes emberi alakot felöltse. Ránk talál, és úgy beszél hozzánk, mint barátunk, tanácsadónk, akár egy társ vagy bajtárs. Ő a testet öltött Ige, aki közöttünk él. Miért? Mert mindaddig, amíg nem állunk ugyanazon a szinten, nem vagyunk képesek megérteni egymást, szeretetet táplálni egymás iránt, és megérteni azt az üzenetet, amit Ő a túlvilágból hoz nekünk.
A Mester tehát úgy viselkedik, mintha közülünk való lenne. Isten a szócsövéül választotta Őt. Ha a Mester csak a spirituális régiókban élne, mi pedig idelenn a földön, soha semmiféle kapcsolat nem jöhetne létre köztünk. Csak akkor kerülhetünk kapcsolatba vele, ha Ő emberként él közöttünk. Így közvetlenül emberi szinten szólhat hozzánk. Mint ember szeret bennünket, Ő mégis jóval több ennél. Mi viszont csak akkor szeretjük Őt, és ismerjük meg tőle az Istenhez visszavezető utat, ha emberi közösségben él velünk. Emberi testet öltve képes baráti tanácsokkal irányítani minket. Időnként atyailag megdorgál, máskor biztató hangon szól hozzánk. Annyira szeret bennünket, hogy néha még arra is odafigyel, ha mi adunk tanácsot Őneki. A saját nyelvünkön beszél velünk. A mi szintünkön létesít kapcsolatot velünk.
Egyesek úgy képzelik, hogy egy spirituális Mester állandóan aszkétaként elrévedve, a világtól elzártan, mélyen samadhiba merül. Ez persze nagyon szép, de mily boldogtalanok lennénk, ha nem szólna hozzánk, nem felelne nekünk, s nem adna gyakorlati segítséget. Ha teljesen elmerülne a benső életben, hogyan segíthetne minket a benső utazásra való felkészülésben? Hogyan szerethetnénk Őt? Teremthetnénk-e bármilyen kapcsolatot is Ővele? Az igazi Mester egyedülállósága hatalmas szeretetében rejlik. Nincs olyan áldozat, amelyet magára ne venne magatartásunk megváltoztatása érdekében, hogy visszatérhessünk valódi Otthonunkba. Megtesz mindent, hogy ezt megértesse velünk. Együttérez velünk nehézségeink közepette, bátorít és elhalmoz bennünket szeretetteljes kegyével. Valóban föláldozza önmagát, egészségét, idejét, magánéletét s a testét érettünk. Csak azzal törődik, hogy meggyújtsa bennünk az isteni szeretet lángját. Amikor az föllobban, lelkünket a fizikai test fölé, a magasabb régiókba emeli. Ezekbe a régiókba bepillantva, kezdjük csak megérteni, ki is valójában a Mester.
Ha tehát a Mester nem úgy viselkedne, mint aki közülünk való, hogyan is érezhetnénk igaz szeretetet iránta? Márpedig valódi szeretet nélkül nem tudjuk követni az útmutatásait. Mind azt hisszük, hogy szeretjük Istent, de ez inkább képzelgés, mint tény. Egy magasan felettünk álló személy iránt tiszteletet érzünk. Csodáljuk, de képtelenek vagyunk szeretni őt. Csakis azt tudjuk szeretni, aki velünk azonos szinten él. A Mester magához vonz minket, és közvetlenül szól hozzánk. Egész lényünket betölti könyörületével és szépségével. Átitat bennünket, fürdünk szerető pillantásának ragyogásában, és teljesen megtisztulunk.
Így kezdjük el szeretni a Mestert. Ez a szeretet tiszta, és megszentel bennünket. Elindít a benső fejlődés útján. A Mester iránti odaadásunk, a hozzá fűződő kapcsolatunk fogékonnyá tesz bennünket, miközben Ő fokozatosan felemel minket a saját szintjére. Ez az a szeretet, amely fizikai testünk fölé emel, és magasabb tudatszintre juttat. A tökéletes Mester egyetlen pillantása, egyetlen isteni pillantása fölrepítheti lelkünket örök Hazájába, Sach Khandba