Forduljunk a bensőbe!
Sant Kirpal Singh
Mérjük fel, hogy a mai napon hol tartunk, meddig jutottunk el! Tegyük ezt higgadtan, kellő komolysággal! Talán hosszú az utazás, de egyszer célba fogunk érni. Az élet hamar elszáll, ne engedjük, hogy haszontalan tevékenységek és törekvések térítsenek el bennünket a nemes ösvényről! A Mester túláradó kegye széltében-hosszában, mindenre kiterjed. Az Ő kegye megrövidíti az örök Hazába visszavezető hosszú és fáradságos utazást, és csupa dallamos bűbájjal tölti meg, mesés varázslattá változtatja azt. Kegyes szeretete túlcsordul, s Ő ott várakozik ránk a szemek mögött található kapuban, hogy fogadhasson minket. A feladat a miénk, hogy befelé forduljunk, és üljünk a bejáratnál. Teljes szívünket betöltő hitünk és rendületlen odaadásunk segítsen előbbre bennünket!
A szeretet egy elektromos felvonó, mely képessé tesz minket arra, hogy a bennünk levő spirituális magasságokba emelkedjünk. Ehhez az isteni Igével való kapcsolat segít hozzá bennünket, melyet a kegynek köszönhetően mindannyian ingyen megkapunk.
Ha képesek volnánk arra, hogy elcsendesítsük az értelmünket, és megmaradnánk a Mester iránti szeretetben és bizalomban, akkor anélkül érnénk el igaz Otthonunkat, hogy részünkről a legkisebb erőfeszítésre is szükség volna.
Isten szeretet, és a Mester a megszemélyesedett szeretet. Mihelyt lelkünk kapcsolatba kerül az Őbelőle kiáradó szeretettel, az egyre inkább, egyre mélyrehatóbban itat át bennünket, lemossa rólunk múltunk bűneinek minden szennyét, s az Atyával való egység állapotába merít minket.
Túlcsorduló szeretettel pillantsunk befelé, s szemlélődjünk tovább önvalónkban, hogy láthassunk, s kapcsolatba kerülhessünk a bennünk élő Mestererővel, ami ezután megnyilvánul számunkra! Lépésről lépésre vezetve, az Igazság ösvényére juttat minket, mely megnyitja előttünk a bennünk lévő szeretetet.
Legyen e nap a leltározás napja! Forduljunk a bensőbe, ismerjük fel gyengeségeinket és próbáljunk felülkerekedni rajtuk! Szüntessük meg a nézeteltéréseket; üljünk le inkább egymás mellé a Mester iránti szeretetteljes odaadásban! Mossuk ragyogóra lelkünket, takarítsuk ki szívünket, hiszen ha nem válunk tisztákká, nem láthatjuk meg az Isteni Királyságot, még kevésbé léphetünk be annak kapuján.
Ha teljes szívünkből, teljes erőnkből és teljes lelkünkből szeretjük Istent; úgy szeretjük a szomszédainkat, mint önmagunkat; ha meg tudunk feledkezni az előítéletről és nézeteltérésről, gyűlöletről és kicsinyes féltékenységről; ha Jézushoz hasonlóan – aki egyetlen panaszos szó nélkül halt meg a kereszten – még ellenségeinket is szeretni tudjuk, akkor minden megadatik nekünk, s rálelünk a spirituális békére itt és odaát egyaránt.
Határtalan a Mester irántunk táplált szeretete. Nehéz az ösvényen járni, ám a Mester mindvégig velünk van, hogy vezessen miket. Éljünk a szavai szerint, forduljunk a bensőbe, meditáljunk naponta, és ahogyan a nap kel fel minden reggelen, oly bizonyosan fogjuk meglátni és meghallani az Igét!
Kétszeres a kötelezettségünk – testi és spirituális –, hiszen testtel és lélekkel rendelkezünk. E kettő összefonódik, egybekapcsolódik; szorgalmasan és szeretetteljesen kell működtetnünk őket anélkül, hogy bármi miatt is lankadni kezdene a lelkesedésünk. Mert ha kibújunk a kötelesség alól, az nem más, mint bátortalanság; az eltökélt szembenézés férfias magatartás; a következmények jókedvvel vállalása bátorságra vall, s erőt adó, békét biztosító cselekedet, ha a környezettel összhangban alakítjuk az életünket.
Csak a vízben tanulhatunk meg úszni, nem a szárazföldön. Minden esetben, minden élethelyzetben viselkedjünk szeretetteljesen! Ha szeretjük Istent – mivel Isten benne lakozik minden szívben –, szeretni fogunk mindent és mindenkit. Lássuk meg Őt mindenben! Ily módon a világban élünk majd, mégis azon kívül. A világi bűvölet és igéző vonzerő többé nem fog megkötözni bennünket. A Mester, az Ő példájával és tanácsaival utat mutat nekünk, hogyan érhetjük el a célt. Az Ő vezetésével ez szinte karnyújtásnyira található, majdhogynem a kezünk ügyében van. Csupán szeretettel, hittel, lelkesedve kell teljesítenünk kötelezettségeinket, és felemelkedve, tudatosan fel kell ismernünk a bensőben e hatalmas erő jelenlétét. „Most vagy soha”, ez legyen a jelszavunk! Általános szabály, hogy magától semmi sem hullik az ölünkbe. Fel kell küzdenünk magunkat a felfelé vezető úton. Akik feljutottak a csúcsra, azok lépésről lépésre hágtak felfelé. Ám vegyük figyelembe, hogy nem vagyunk egyedül erőfeszítéseinkben, melyek a legjobb esetben is csak gyér próbálkozások. A hatalmas Mestererő védőszárnyai alá kerültünk. Folyamatosan és kérés nélkül terjeszti ki ránk kegyét és oltalmát, anélkül, hogy tudnánk róla vagy kérnénk. Mindig mellettünk áll. Talán megbotlunk, még el is eshetünk, ám szerető karjait azonnal kinyújtja, hogy felemeljen minket.
Bizalmunk szilárd talajon nyugodjon! Ne engedjük, hogy mások önfejű véleménye letérítsen minket az igaz ösvényről, melyen járunk! Ne tartóztasson fel az úton, ha bárki dicsőséggel kecsegtet minket! Ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket, ám bármibe is fogunk bele, használjuk józan ítélő képességünket! Csak a Valódihoz ragaszkodjunk! Erkölcsös és szeretetteljes háttérrel magunk mögött, biztosított a spirituális sikerünk. Minden nemes erőfeszítésnél és a Hazánkba vezető szent utazáson szüntelenül veletek van szeretetem és legjobb kívánságaim.
A világban szenvedés uralkodik, a nők és a férfiak egyaránt sötétségben tapogatóznak. Ilyen világban halmozzunk el szeretettel, fürdessünk együttérzésben mindenkit! Szolgáljuk a szegényeket, a megtört embereket, segítsük testvéreinket, gondozzuk a madarakat, a vadállatokat és minden teremtményt, akit Isten lehelete keltett életre! Ne pazaroljunk energiát a kérdezősködésre és vitatkozásra! Gyújtsunk meg néhány gyertyát a szenvedő emberiség oltárán! Ez a helyes megértés kifejlesztésével érhető el, annak felismerésével, hogy az egész emberiség egy. Az emberi lényekben lakozó lelkek egylényegűek Istennel. Isten egyetlen családjának tagjaiként fivérek és nővérek vagyunk az egy Istenben. Mihelyt megtapasztaljuk, hogy Isten minden szívben ott lakozik, szeretetet és tiszteletet tanúsítunk majd mindenki iránt. Az emberiségnek rá kell döbbennie erre a felismerésre!
Az Istenhez vezető legtermészetesebb és a legkönnyebb úton indultatok el. Ne engedjétek, hogy letérítsenek titeket az ösvényről! Lépjetek túl a testen, hogy a felsőbb régiókba emelkedhessetek, így megismerhessétek önmagatokat, s megláthassátok, hogy a tudatosság hatalmas óceánjának cseppjei vagytok! Sugározzatok szeretetet az egész teremtésre! A kegyes Mestererő bőkezűen munkálkodik értetek.
Fohászkodjunk, testünk minden pórusán keresztül suttogjuk az imát: „Szeretet és békesség legyen szerte a világban.”
A felettetek munkálkodó Mestererő védelme alatt álltok. Tőle függjetek! Meg fogtok kapni minden szükséges, benső segítséget. A Mester folyamatosan várakozik az ő drága gyermekeire, hogy azok a bensőben elérkezzenek őhozzá.
Isten ott él a szegényekben, a gazdagokban, a kitagadottakban. Fivérek és nővérek vagyunk Istenben. Az evilági testvériség égbekiáltó hiányában szenvedünk. Az igazi vallás az isteniség megnyilvánulása, s ott létezik minden emberi lényben. Ez nem rituálékból, szertartásokból, hitvallásokból vagy formaságokból tevődik össze. Ez Élet. A lélek összevegyülése a nagyszerű Élettel. Nem templomokba való elzárkózást, hanem a mindenki iránti szeretetet jelent. A szeretet csak szolgálatot és áldozatot ismer. Nem létezik olyan hely, ahol Isten ne lenne jelen. Nem a márványból és kőből épült pompás templomokban találhattok Reá. A nincstelenek és elveszettek könnyeiben lelhetitek meg Őt. Az igazi boldogság a másoknak való adakozásban rejlik, nem az én-központúságban. Ne a szokások Istenét imádjuk! A legnagyobb mértékben növeljük erkölcsi törekvéseinket, és az érzékek korlátjait túllépve fedezzünk fel magunkban Istent, ki az egész mindenséget áthatja! Próbáljuk meg tanulmányozni az Élet Könyvét – igazi önvalónkat! Legyünk óvatosak, és ne keverjük össze a vallást a nézetekkel és formaságokkal. Fel kell ismernünk, hogy a látható dolgok mind időlegesek, a nem láthatók azonban örökkön léteznek! Ez minden vallás egységének az alapköve.