Éljünk a pillanatban!
Sant Rajinder Singh Ji Maharaj
A múltra vonatkozó gondolataink általában azért fájdalmasak, mert azon, ami megtörtént, nem tudunk változtatni. Azon, ami tíz vagy öt évvel ezelőtt megesett – nem lehet változtatni. A tegnap történtek is elmúltak. Ha tehát ezeken járnak a gondolataink, amikor jönnek a gondolatok – mert meditációkor mindenféle gondolatok ostromolnak bennünket – a múltra vonatkozó gondolatok mindig azért jelennek meg, hogy elvonják a figyelmünket a helyes irányból, és oda tereljék, ahol nem kellene lennie.
Félünk attól, ami megtörténhet, és amikor félünk a jövőtől, akkor szorongunk. Emésztődünk amiatt, hogy jól alakulnak-e a dolgok az életünkben. Azt mondják, az aggodalom nagyon gyorsan a sírba dönt, mivel amikor aggódunk – és ez ma orvosilag bizonyított tény – hajlamosabbak vagyunk a szívproblémákra, az agyvérzésre, és emiatt egyre közelebb kerülünk a sírunkhoz.
Ha tehát elkezdünk a gondolatainkkal foglalkozni, és megnézzük azokat a gondolatokat, amelyekkel akkor kerülünk szembe, amikor meditálni próbálunk, tudjuk, hogy ezek vagy a múltba, vagy a jövőbe visznek bennünket. De nézzük meg, mi is történik valójában! Akár a múltra, akár a jövőre vonatkozó gondolatról van szó, azok távol tartanak bennünket létezésünk igaz valóságától.
Mindezek a gondolatok az elméből erednek. Az elménkből, amely Kál ügynöke, amely nem engedi, hogy felfedezzük az igazi lényünket, amely nem akarja, hogy megtapasztaljuk valódi önmagunkat; az elménkből, amely nem hagyja, hogy Mesterre vagy Istenre összpontosítsunk. Mindent elkövet, hogy távol tartson bennünket létünk valóságának felismerésétől. Az elmének van egy mechanizmusa: gondolatokat küld a múltról vagy a jövőről.
Lelkünk, amely szintén emberi testünkben található, igyekszik felismerni önmagát. Az elme azonban annyira erős, hogy elnyomja a lelket. Ha megvizsgáljuk a gondolatainkat, ritkán találkozunk közöttük ilyenekkel: „Legyünk jók! Még akkor is tegyünk jót, ha valaki vétett ellenünk! Gondoljunk Istenre! Gondoljunk Mesterre! Legyenek spirituális gondolataink, legyenek olyan gondolataink, amelyek erkölcsösebbé tesznek bennünket!” Az ilyen gondolatok a lélekből erednek, de az elme elnyomja ezeket, így azok nem jutnak a felszínre. Ám ezek a gondolatok a lélekből fakadnak, mert a lelkünk azt kívánja, hogy ébredjünk rá a valóságra. Az elme azonban annyira erős, hogy sokszor nem hallgatunk ezekre a gondolatokra.
A lényeg, amire rá szeretnék világítani, hogy amikor meditálunk, a jelen pillanatra összpontosítsunk. Ugyanis, ha egy adott pillanatban a múltra gondolunk, akkor ez a pillanat elszáll. Ha a jelenben a jövőre gondolunk, ez a pillanat is tovatűnik. Szükségünk van egy technikára a múlt és jövő gondolatainak a kezelésére. Erre az egyik lehetőség a gondolataink elemzése. Meggyőződésem, hogy ezt nemcsak a meditáció idején, hanem egész nap alkalmaznunk szükséges. Ha ezt átültetjük mindennapi életünkbe, és egész nap e technikát alkalmazzuk, akkor elérjük, hogy amikor leülünk meditálni, akkor valóban az adott pillanatra tudunk összpontosítani.
Fontos, hogy elemezzük a gondolatainkat. Látnunk kell, hogy mifélék ezek a gondolatok. Ha ezek az elméből erednek, mint a legtöbb gondolatunk, akkor tudjuk, hogy ezek azok, amelyek távol tartanak attól, hogy megtapasztalhassuk a valóságot. Távolítsuk el magunkból ezeket a gondolatokat!