Egy időben csak egy dolgot!
Sant Rajinder Singh
Néhány olyan technikára szeretnék összpontosítani, amelyek segítenek abban, hogy jobban meditáljunk, olyan megoldásokra, amelyek használatával nemcsak a Mester sugárzó alakját érhetjük el, hanem felszárnyalhatunk a spirituális régiókba. Sőt, nemcsak előbbre juthatunk a belső spirituális régiókban, hanem egybeolvadhatunk Istennel, és Sach Khandban lehetünk.
Ha a probléma megoldására koncentrálunk, akkor azt látjuk, hogy a testünk és az elménk lecsendesítésére van szükségünk. A testünk nyugalmának megteremtése olyan állapot elérését jelenti, ahol már elrendeztük a viszketést, a tüsszögést, és az összes ehhez hasonló ügyeinket. Az elménk lecsendesítésekor pedig kezeltük az összes ránk törő gondolatot. Mindez összpontosítással kezdődik, amelyet folyamatosan tovább szükséges fejlesztenünk.
Ez a feladat engem arra emlékeztet, amit Sant Kirpal Singh áldásával sajátítottam el. Amikor nagyon fiatal voltam, és meditálni tanultam, az Ő tanácsai nagyon megmaradtak bennem. Azt mondta: „Egy időben egy dolgot tegyél!” Vagyis: amikor dolgozunk, akkor dolgozzunk, amikor játszunk, akkor játsszunk, amikor meditálunk, akkor meditáljunk! Biztosan sokan hallottátok Tőle: „Egyszerre csak egy fiókot nyiss ki!” Vajon hogyan segíti ennek az egy fióknak a kinyitása a meditációnkat? Az otthonunkban nagyon sokféle irattározási szisztémát alakíthatunk ki. Sokan fogják a papírokat, amelyeket meg akarnak őrizni, és egymás után, ahogy jönnek, beteszik egy irattartóba. Közben arra gondolnak: „Így mindig megtalálom azt a papírt, amelyikre éppen szükségem lesz.” Amikor azután tényleg kellene valamelyik, igencsak keresgélniük, turkálniuk kell a papírok között, és sosem találják meg azt, amit keresnek, vagy rengeteg időbe telik, mire végre rálelnek. Ezért megállapítják: „Micsoda fárasztó munka itt bármit is megtalálni!”
Mások nagyon módszeresen, gondos figyelemmel különféle iratgyűjtőkbe, fiókokba osztályozzák, csoportosítják az iratokat. Minden családra vonatkozó papír egy fiókba kerül. Még ott is tovább rendszerezik azokat: „ez az enyém, ez a feleségemé, ez a gyerekeké, ez az anyámé, ez az apámé”; vagy bármilyen más rendszer szerint. A házzal kapcsolatos dolgok is egy meghatározott helyre kerülnek. Külön kezelik a kertre, vagy a házra vonatkozó iratokat. Az autó papírjait esetleg egy újabb fiókba teszik, ezt mondva: „Ez az autó biztosítása, ezek pedig a fizetési részletek.” Talán a munkahellyel kapcsolatos dolgokat is külön fiókban őrzik. Ha így különválasztjuk, rendszerezzük a papírokat, akkor, ha szükségünk van valamelyikre, csak kihúzzuk a fiókot, és könnyen megtaláljuk azt.
Érdekes, hogy ha a ház iratait keressük, és közben a többi fiók is nyitva van – például az autó vagy a család fiókja is – akkor sokkal több időt vesz igénybe, hogy eredményre jussunk. Ugyanez történik a meditációnál is. Amikor meditálunk, és elindul egy gondolat, akkor mondjuk azt neki: „Most beteszlek, és bezárlak ebbe a fiókba, de később, a meditációm után visszatérek hozzád.” Ha nem így teszünk, ha nem nyugtatjuk meg, akkor az elménk azt hiszi, hogy nem akarunk foglalkozni az általa küldött gondolatokkal.
Biztosan veletek is megesett már ilyesmi, amikor valakivel beszélgettetek – az elme és a lélek egyébként mindig párbeszédet folytat egymással. Tegyük fel, hogy valaki beszélni szeretne veletek a munkahelyeteken, otthon vagy máshol. Ha beszélgetés közben nincs közöttetek szemkapcsolat, vagy nem válaszoltok, akkor vajon hogyan reagál a másik? Azt mondja: „Te nem is figyelsz rám.” És közben mi játszódik le benne? Megsértődik. Mérgesen felemeli a hangját: „Te sohasem figyelsz rám. Ezt meg ezt mondtam.” Erre mi történik? Rengeteg időt áldozunk arra, hogy meghallgassuk őt, mert szeretnénk, ha elszállna a haragja. Azt kívánjuk, hogy normalizálódjon a helyzet. Tehát az egyperces odafigyelés helyett most esetleg két órába is beletelik, míg a másikat megnyugtatjuk, és boldoggá tesszük.
Ugyanez a helyzet a gondolatokkal is. Amikor egy gondolat felbukkan, és nem figyelünk rá, akkor ezt mondja: „Ó, te nem is figyelsz rám. De ha nem hallgatsz rám, mérges leszek.” Te erre így szólsz: „Nem, nem, nem! Ne haragudj. Miért vagy mérges? Én igenis figyelek!” Az elme pedig azt mondja: „Nem, nem figyelsz rám.”
Elkezdünk meditálni, az elménk meg csak dolgozik, dolgozik, egyre csak dolgozik, és a figyelmünk mindig ugyanoda tér vissza. Tehát a kulcs, mondjuk azt: „Rendben van, figyelek rád. Most szépen besétálsz ebbe a fiókba. Egy idő múlva ki foglak engedni. De ez most a meditációs időm.” Azután becsukjuk ezt a fiókot, és kinyitjuk a meditációét, és döntsük el: „Meditálni szeretnék, ezért egyedül ezt a fiókot nyitom ki. Nem vagyok hajlandó semmilyen más fiókot kinyitni.”