Az odaadás alapelvei
Sant Kirpal Singh
Az odaadás, az igazi bhakti legelső és legfontosabb alapelve annak ismerete, hogy Isten mindenütt jelen van. Mi Őbenne élünk, és Ő mibennünk. Úgy élünk, létezünk Istenben, mint hal a vízben. A hal lételeme a víz, egész élete tőle függ. A vízben és a vízből él, mivel onnan szerzi a táplálékát. Isten azt mondta: „Egy vagyok, és több akarok lenni”, és ekkor az egész mindenség kiáradt Belőle, és létezni kezdett. Az egész világ Isten megnyilvánulása, megtestesülése. Hol van hely Őnélküle? Benne létezünk. Isten bennünk él, és Ő a mi fenntartó erőnk. Minden testet öltött lélek csepp a Mindentudás Óceánjából. Amikor ennek tudatában vagyunk, akkor minden szép. Isten csodálatos, és minden általa teremtett világ, amelyben megnyilvánul, gyönyörű. Szépség csak szépségből születhet, nem csúnyaságból. Ha csúfnak tűnik valami ebben a világban, az a szemüveg miatt van, amit hordunk. Ha a szemüveg piszkos, mindent ilyennek látunk. Ha piros vagy fekete, minden piros vagy fekete színt ölt. Ám jól vigyázzunk, a világ nem fekete, nem piros és nem mocskos! Ezért elménk és szívünk fejlődési irányát kell megváltoztatnunk.
Az első elv, amihez tartani kell magunkat, hogy tudjuk, Isten mindenütt jelen van. Mi benne élünk, és Ő mibennünk. Mihelyt ez nyilvánvaló számunkra, akkor mindenkit tisztelünk, hiszen ők is mind testet öltött lelkek. Hogyan tehetnénk gonosz dolgokat, ha tudatában vagyunk Isten jelenlétének, annak, hogy mindent tud a szívünkről? Hazur gyakran mondta: „Ha egy ötéves gyermek ülne melletted, soha nem mernél rosszat tenni.” Elkövetnénk valami bűnöset, ha felismernénk, hogy Isten bennünk és velünk van, és mi Istenben létezünk? Ez a lényeg, a legnagyobb fontosságú alapelv. Ha ehhez tartjuk magunkat, minden eszerint alakul. A világ gyönyörű lesz. A szép a szépségből ered. Ha a világ szörnyűnek tűnik, ez a szemüveg miatt van, amit viselünk.
Isten szüntelen jelenléte tény, amit csak akkor tudunk megtapasztalni, ha kifejlesztjük azt a szemünket, amellyel képesek vagyunk meglátni Őt. Ehhez szükségünk van valakire, aki meg tudja nyitni bennünk ezt a szemet, amit harmadik vagy egyszemnek is neveznek. Látni fogjuk, hogy minden Isten megnyilvánulása. Nincs gonoszság a világon. Ha úgy tűnik, hogy van, az csak a piszkos vagy színezett szemüveg miatt van, amit az elménken vagy a szívünkön viselünk. Ha a tanácsomat követve gondolkodunk, magától értetődően mindenkit tisztelni fogunk, még az ellenségeinket is. Lehet, hogy ők másként látják a dolgokat, mint mi. Ám, ha mi kivetjük magunkból a másokra vonatkozó összes beteg gondolatot, a Mestertől kapott szemléletmóddal mindenben Istent fogjuk megpillantani. Ekkor természetesen mindenki szép lesz. Még az ellenségeinket is ilyennek látjuk. A félrevezető, elferdült látás okozója a koszos szemüveg.
Akár jó, akár kevésbé kedvünkre való dolgok történnek meg az életünkben, az mind elmúlt karmáink következménye. Amit vetettünk, azt le kell aratnunk. Ez nem Isten hibája, hanem a miénk. Le kell szednünk a gyümölcsöket, ha beérnek. Ha elvetünk egy borsszemet, a kifejlett növény sok száz magot terem. A mangómagból kifejlődő fa sok-sok mangót ad. Ha tehát a helyes megértés révén kivetjük a rosszat az elménkből, minden gyönyörű lesz. Bármi ér bennünket, az a múlt vagy a fent említettek miatt van. Fogadjunk mindent nyitottan, boldogan! Néha azt, ami az utunkba kerül, nem találjuk jónak. Ám az, ami velünk megtörténik, gyógyszer, ami rendbe hozhat bennünket, és valami magasztosabbhoz juthatunk. Száraz parton nem tanulhatunk meg úszni, csak a vízben. Amikor kifejlesztjük ezt a szemléletmódot, felnyílik a szemünk, és megfelelő módon látjuk majd a dolgokat: mindenben Istenre ismerünk. Ettől megerősödünk. Ez az alapelv, amit feltártam előttetek, nem emberi elmeszülemény, hanem életigazság.
Tehát a legfontosabb alapelv: Isten mindenütt jelen van. Mi Őbenne élünk, és Ő mibennünk. Mi a Mindentudás Óceánjának cseppjei vagyunk. Ez a helyes látásmód. Ha ezt elérjük, jók lesznek a gondolataink, ami hozzáillő beszédhez és tettekhez vezet. Az egész mindenség Isten megtestesülése. Erre az alapra építhető fel a bhakti. Amikor egy ötéves gyermek ül mellettünk, nem merünk rosszat tenni. Ha tudjuk, hogy Isten minden rezdülésünket és még a gondolataink irányát is figyeli, hogyan vetemednénk gonosz dolgokra?
Most tehát az a kérdés: „Melyek a bhakti, az odaadás alapelvei?” Mindenekelőtt az, hogy Isten mindenütt és mindenben jelen van. Ő a fenntartó erő, és mi az Ő cseppjei vagyunk. Benne létezünk. Minden más alapelv ebből következik. Ami nem kellemes számunkra, az mind megelőző tetteink következménye. A koszos, színesre mázolt szemüveg miatt van, amit hordunk. Az igazság akkor is az marad, hogy minden Isten megnyilvánulása. Ha a Mester kegyéből, Isten kegyéből a Mesteren keresztül megáldatunk a helyes megértéssel, látni fogjuk, hogy ez a valóság.
A maja, az illúzió miatt az egész világot befedi a tudatlanság sötétsége. A testi tudatosság fölé kell emelkednünk, hogy saját tapasztalatot szerezhessünk. Az elinduláshoz kezdőtőkét kaptunk. Ha követjük ezeket az alapelveket, be fogjuk takarítani az odaadás összes gyümölcsét – meglátjuk Istent a bensőnkben. A megbánásunk és helyes életvezetésünk mit eredményez? Megismerjük Istent. Maradjunk meg ott, ahol élünk! A gondolkodás bármely iskolájához tartozunk is, ne változtassunk annak külső formáján, rituáléin, szimbólumain! Szeressük Istent! Az egész világ a szeretet megtestesülése. Mindannyian testvérek vagyunk Istenben. Mindannyiunkat ugyanaz az erő éltet. Ez a bhakti, az igazi odaadás lényege. A bhagat (az odaadó tanítvány) felrepül a Bhagwantba (Istenbe). Ha szeretjük Istent, örömet lelünk mások szolgálatában. Így elragadtatottságban, üdvösségben fürdünk. Akár a szerető édesanya, aki tisztára fürdeti maszatos gyermekét, és magához öleli, mi is vessük meg a bűnt, de szeressük a bűnöst!
Tehát az odaadás alapelve, hogy nincs hely Isten nélkül. Bennünk él és mi benne élünk. Csukott benső szemmel ezt nem láthatjuk. Az viszont, aki jártas a bensőben, adhat nekünk gyakorlati tapasztalatot. Ha pontosan követjük a tanácsait, egy napon saját szemünkkel fogunk meggyőződni a valóságról.