Az értékes serleg
Sant Rajinder Singh
A Mestert teljesen betölti az isteni szeretet és mámor, ami így azonnal megérkezik hozzánk. Ezt a szeretetet, ami szavakkal kifejezhetetlen, az Ő szeme juttatja el hozzánk. Ezek a hatások elérik a szívet, és bárhol ülünk is, élvezni fogjuk ennek édességét. Így bontakozik ki a szeretet. Kitől ered ez az érzés? A Mester az, aki először szeret bennünket. Először az édesanya szereti a gyereket, és a gyermek szeretete csupán viszonzás. Felmerül a kérdés: hogyan őrizhetjük meg ezt a szeretetet? Ne legyen üzleties a szemléletünk! Ebből a világból hol ezt, hol azt szeretnénk megszerezni. Mindenestül legyen a miénk a Mester szeretete, egyedül az Őiránta érzett szeretet kedvéért. Így lehet megőrizni.
Milyen legyen ez a szeretet? Mindig legyen tiszteletteljes. Néha ettől a szeretettől indíttatva túlzásokra ragadtatjuk magunkat. Megpróbáljuk felülmúlni a Mestert. Ám a király, az király, és a miniszter az miniszter. A király megteheti, hogy miniszterét jó pozícióba helyezi, még saját maga mellé is ültetheti. Az utóbbinak azonban tudnia kell, hogy ő csupán egy tanácsadó, nem a király. Téves felfogásból néha áthágjuk a szeretet határát. A király semmit sem fog szólni, csak látja, hogy ez nem tiszteletteljes.
Elmesélek egy történetet India egyik nagy királyáról Humayunról. Volt egy szolgája Ayaz, akit a király nagyon szeretett. Miniszterei egyszer így panaszkodtak neki:
– Ez nagyon furcsa dolog. Annyira szereted a szolgádat, hogy rólunk meg is feledkezel. Miért van ez?
A király így válaszolt:
– Mert a szolgám királyként tisztel engem.
– Mi vajon nem tekintünk annak? – kérdezték.
– Nem, a legkevésbé sem – válaszolt a király.
Egy napon a király előhozatta drágakövekkel kirakott serlegét a kincstárból. A kehely nagyon értékes volt, a legértékesebb a kincsei közül. A király maga elé helyezte, és egyenként felszólította minisztereit, hogy törjék össze. Megparancsolta, hogy engedelmeskedjenek, de mindegyik azt mondta:
– Ó király, ez egy nagyon értékes tárgy, a világ csodáinak egyike, nem szabad összetörni.
Mindegyik tanácsadója visszariadt attól, hogy összetörje a serleget. Ekkor a király hivatta a szolgáját, és tőle is azt kérte:
– Törd össze!
Az gondolkodás nélkül fogott egy botot, és széttörte. A király így szólt hozzá:
– Nem tudod, hogy egy nagyon értékes kincset zúztál szét?
Amaz így felelt:
– Ó, királyom, utasításod kelyhéhez viszonyítva ennek a serlegnek nincs értéke.
Vagyis a feltétlen engedelmesség és tiszteletteljes szeretet többet ad nekünk, mint bármiféle más rendszabály.