Hazur Baba Sawan Singh

Vallás és spiritualitás; mentális erők

104. levél

Örülök, hogy abban a szellemben olvasod a levelemet, amelyben az megszületett. A válaszod azt mutatja, hogy sikerült ezt a nemes látásmódot elsajátítanod. Az is jó, hogy nyitott vagy, és lelkiismeretesen igyekszel más nézeteket is elfogadni.

A következőket írod: „Mivel keresztény világban nevelkedtem fel, Jézus Krisztus élete számomra még mindig a tökéletesség magassága, amelyet a túlnyomó többségünk még nem ért el. Mivel ez a helyzet, a helyére kell tennünk Őt, és nem bálványként, hanem modellként, ideaként szükséges magunk elé állítanunk, ha igaz életre vágyunk.”

A válaszom erre a gondolatodra az, hogy más vallások követőinek is szinte ugyanez a véleményük a vallásuk alapítójaként tisztelt nagy lelkek életével kapcsolatban. Ez így van annak ellenére, hogy ezek az alapítók különböző időkben, eltérő politikai, gazdasági és szociális hátterű országokban éltek.

Néhány általános következtetés megfogalmazható.

Amikor a vallás lelke, lényege eltűnik, akkor a vallás elfajul, elkorcsosodik, és feltűnik a papság intézménye. Azt írod: „a papok minden vallásban egyformák.” Hozzáteszem: „és ugyanilyenek a híveik is.” Az összes szentként tisztelt alapító tanította és gyakorolta az erkölcsi tisztaságot, az emberi testvériséget, az isteni egységet, és mindenekfölött arra ösztönözték az embereket, hogy hozzájuk csatlakozva érjék el Isten Királyságát – hiszen ez volt az ő küldetésük. A tény az, hogy a követőik az érzékeik rabszolgái, ezért önzők, egoisták, és nem tudnak mit kezdeni az Úr mennyei Királyságával.

Vannak, akik a szentírásokat olvassák, és ettől úgy érzik, hogy erényesek. Mások egy kicsit jótékonykodnak, és ettől már teljesen erényesnek tartják magukat – amihez már csak azért sem kaphattak megerősítést az alapítóktól, mert sohasem találkoztak velük. Mégis maguknak követelik a mennyországot, és ezt megtagadják másoktól. Mily egyszerű fogásnak, módszernek tűnik ez a sátán kikerülésére, és a megváltás elérésére!

Az utolsó levelemben arról írtam neked, hogy az igaz élethez ki kell fejlesztenünk magunkban a Krisztuserőt, az Istenerőt, amely látens állapotban ott van bennünk. Az ember a kimeríthetetlen erők tárháza. A Teremtővel együtt az egész teremtés benne van. A csepp az Óceánban, és az Óceán a cseppben. A teremtés a Teremtőben, és a Teremtő az egész teremtésben. Ám, ha nem csatlakozunk rá a bennünk lévő Erőre, akkor még arra sem vagyunk képesek, hogy felfogjuk Krisztus erkölcsi tanításának az értelmét – és ekkor még szóba sem került az Atya Otthona.

Amíg a figyelmünk az érzékszervekhez kötődik, addig azok rabszolgái maradunk. Amelyik érzékünk örömöt nyújt nekünk, az magához húzza a figyelmünket. A látás érzékét vonzza a szép látvány, a hallást az édes muzsika, a kedves hang. Amikor kikerülünk az anyaméhből, és kinyílik a szemünk, e világot látjuk. A fülünkkel e világ hangjait fogjuk fel. A szánkat, a nyelvünket használva azt ismételjük, amit hallottunk. Így alapozzuk meg e világgal a kapcsolatunkat, és válunk ennek részévé. Ezt gyakoroljuk az édesanyánk karjában, a tanárral az iskolában, és ugyanezt tesszük a mindennapjaink során is. Ez a mi életünk, amely e világra, az anyagi szintre korlátozódik.

Mielőtt erre a földre megszülettünk, a figyelmünk egy másik, a mentális (kauzális) szinten működött, de amikor ide megérkeztünk, a mentális szinttel kapcsolatban mindent elfeledtünk. Megtehetjük, hogy elzárjuk az anyagi szint elől a látásunkat, a hallásunkat, a szánkat – nem engedjük, hogy a figyelmünk ezeken keresztül kiáradjon a világba. Ekkor elkülönítjük magunkat ettől a világtól, és újra összekapcsolódunk a mentális szinttel, és a mentális erőink megnövekednek. Ezeket az erőket a javunkra tudjuk fordítani a fizikai szinten: nem leszünk az érzékeink rabszolgái. Mivel ezek nem anyagi jellegű erők, ezért nem függnek a fizikai érzékeinktől. Uralni tudjuk azokat, így rajtuk keresztül a figyelmünk nem fut ki bolond módon a világba. Akkor használjuk a fizikai érzékeinket, amikor akarjuk. Ekkor a bujaság, a harag, a kapzsiság, a ragaszkodás és a büszkeség helyét mértékletesség, tisztaság, megbocsátás, megelégedettség, józan ítélőképesség és alázat foglalja el.

Ám van ennek a dolognak egy egészen más oldala is. Ha valaki nagyon mélyen belemerül a mentális szintbe, akkor csodálatos erőket tud magában kifejleszteni: beteget gyógyít, látást ad a vaknak, ördögöt űz, százezreket etethet meg egy kenyérből, vízen jár, repül. De ki kell jelenteni, azt tudni szükséges, hogy veszélyes ezeknek az erőknek az ilyen használata – mert ekkor a Negatív Erő kezére játszunk. A helyzet olyan, mint amikor egy vezető nélküli mozdony sebesen száguld a saját vesztébe.

A Sant Mat útján nem megengedett ezeknek a képességeknek a használata. Ezek ugyanis elvonják a figyelmet a Hangáradattól, a Pozitív Erőtől, és megakadályozzák, hogy a figyelmünk a mentális szint fölé, a tiszta spirituális szintekre emelkedjen.

(Részlet az írásból)