Sant Darshan Singh

Uralkodó szenvedély

Amikor a Szeretett Mester leérettségizett, egy nagy kérdés foglalkoztatta: Mi legyen az élete fő célja? Hét napon és éjjelen keresztül boncolgatta e kérdés összes oldalát. Végül arra a következtetésre jutott: „Isten az első, és minden csak Őutána.” Ha nem jutunk ahhoz hasonló következtetésre, mint a Mester, az nem válik uralkodó szenvedélyünkké. Tudatosan használtam az „ahhoz hasonló” kifejezést, mivel azt mondhatjuk: „Hogyan hasonlíthatnánk magunkat az élő Istenhez?” Ám mi az Ő lába nyomában haladhatunk. Imádkozzunk a Mesterhez, hogy adjon erőt az Ő útjának követéséhez! Ha a szívünk legmélyéből fohászkodunk, akkor a Mester a megadja azt, amire ennyire vágyunk.

Az nem a mi érdemünk, ha sikerül egy ilyen dolgot valóra váltanunk. Ugyanis az Isten és a megtestesült Isten iránti uralkodó szenvedély egyedül a Mester ajándéka. Ez nem a mi saját kutatásunk eredménye. A Mesterünk oly kegyes, hogy meghallgatja a szívből jövő, őszinte imánkat, és megáld a pillantásával, amely napokra, olykor hetekre, hónapokra vagy akár évekre is megmámorosít bennünket. Mindez egyedül az Ő kegye. Mindenestül Isten, a Szeretett Lény ajándéka. Sajnos, sokak esetében a szenvedélyes lelkesedés, odaadás csak időleges, nem marad meg mindörökre. Imádkozzunk a kegyért, hogy ez a jövőben így legyen!

A Szeretett Mester gyakran kiemelte: „Ha két tanítványom együtt van, én is közöttük vagyok.” Igen, Ő velünk van, köztünk van. Kérjük mindannyian a kegyet, hogy az életünk hátra levő részében Isten legyen az uralkodó szenvedélyünk, hogy sikerüljön megmaradnunk az Ő édes emlékezetében! Adjon erőt a világi kötelezettségeink ellátásához, hiszen a Mesterek azt kérik, hogy a szükséges mértékben tegyünk eleget azoknak. Ám mialatt e világban élünk, dolgozunk, azt a Mester iránti teljes szeretettel és odaadással tegyük! Mindig ez legyen az életünk alapelve!

Kirpal Mester többször is idézte azt az esetet, amikor a tejet osztó Laila kiütötte Majnu kezéből a csészét, aki ekkor mámoros táncra perüdült. Az emberek értetlenkedve faggatták Majnut: „Miként állíthatod azt, hogy Laila nagyon szeret, amikor nekünk tejet adott a csészénkbe, a tiedet viszont összetörte?” Majnu válasza így hangzott: „Kedves barátaim! Nyilván nem értitek, mekkora kegyben részesített. A tettével azt juttatta kifejezésre, hogy amit ő nekem akar adni – a mérhetetlen szeretet és gyengédség –, az nem fér bele egy csészébe, akár a tej, amit ti kaptatok tőle.

Bár fizikailag el kell válnunk, de összeköt bennünket a Mesterek szeretetének az ezüstfonala. Sheikh Sadi ezt a gondolatot így öntötte versbe: „A szemem és a szívem veled van. Soha nem gondold, hogy egyedül maradsz!” Bárhol legyünk is, mindig velünk van a Mesterünk kegye. Ez hozott össze bennünket ezer kilométerekről, és ez közöttünk az összekötő kapocs, bármerre járunk a világban. A mi szent kötelességünk az, hogy vigyük magunkkal mindenhova a Mesterünk üzenetét, és ennek legjobb módja az, ha az életünket az Ő útmutatásai szerint vezetjük. Így mindenkire jótékonyan fogunk hatni, akivel csak találkozunk.

Ezzel kapcsolatos egy emlékem, amely H. Singh Malik úrhoz, Franciaország indiai nagykövetéhez fűződik. Guru Nanak születésének ötszázadik évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ülést ő nyitotta meg. Az azt követő koktél partin egy francia hölgy odament hozzá, és megkérdezte: „Mr. Singh, ön szikh?” A nagykövet azt felelte: „Igen.” Majd elsétált. Néhány perc múlva a hölgy ismét előtte állt, és újra megkérdezte: „Mr. Singh, ön szikh?” A nagykövet nem nagyon figyelt rá, és továbbhaladt a teremben, hogy másokkal beszélgessen. Ám nagy meglepetésére, amikor leült az egyik fotelbe, ez a hölgy fogott egy széket, és azonnal letelepedett mellé, miközben harmadszor is megkérdezte: „Mr. Singh, ön szikh?” A nagykövet arra gondolt, hogy a hölgy nyilván elmebeteg, ezért nagyon megnyugtató hangon közölte: „Igen, asszonyom, én szikh vagyok.”

A hölgy erre a következőket mondta: „Nézze, Singh úr! Egy dolgot kell közölnöm Önnel. Minden szikh pokolra jut.” Malik úr azt mondta később nekünk, hogy arra gondolt: a hölgy inkább a bolondok házába való, mint egy ünnepi fogadásra. Ám a hölgy következő bölcs szavai teljesen lenyűgözték: „Guru Nanak ugyanis nemcsak a szikheké. Az Ő tanítása nem kizárólag a szikheké. Az ugyanis egyetemes. E szent igazság mindannyiunké. Mivel te szikh vagy, és az Ő tanítását véka alá rejted, nem juttatod el az egész világba, ez a te bűnöd, és emiatt pokolra fogsz jutni.”

Kedves testvéreim! Annak a hölgynek a szavaival élve, mi mind igyekezzünk elkerülni „a pokolra jutást!” A nagy Mesterek tanítása univerzális, az egész emberiségé, a teljes teremtésé. Ez ugyanis a minden élő iránti szeretet, a spiritualitás üzenete. Az én alázatos kérésem mindannyiótokhoz az, hogy először is formáljátok át az életeteket a Mesterek útmutatása szerint, hogy az Ő illatuk áradjon belőletek mindenkire! Másodszor: Vigyétek el a nagy Mesterek tanítását az egész világba! Mindenki a maga lehetőségei szerint, alázattal telten adja tovább az isteni szeretet örök üzenetét!