Sant Rajinder Singh

Tisztítsd meg a tükrödet!

Amikor megkezdjük a spirituális utazásunkat, hogy a lelkünk újra egyesüljön Istennel, a hegycsúcs oly távolinak, egekbe szökőnek tűnik, hogy felmerül bennünk a kérdés: „Vajon elérhetem még ebben az életben?” A képzeletbeli hegy lábától a magasba tekintve rendkívül nehéznek tűnik ez a feladat. Időnként attól félünk, hogy nem fog sikerülni, ami miatt túl hamar feladjuk, vagy meg sem próbáljuk.

Ám a bensőbe utazás nem olyan, mint egy hegy megmászása, vagy a földről űrhajóval egy távoli galaxisba repülés. Egy kontinensen átvezető felfedező munkához sem hasonlítható. Vagyis nem valamilyen távolság megtételéről van szó, amit jól ismerünk a fizikai világban.

A spirituális utazás már befejeződött. Mindannyian elértük a célt, az Istennel való egyesülést. Csupán nem vagyunk tudatában ennek. Mind máris egyek vagyunk Istennel. A spirituális cél kivívása nem más, mint a ráébredés erre tényre. Ezt egy szempillantás alatt, egy nano-másodpercnél hamarabb elérhetjük. Mi már ott vagyunk, de ezt még nem ismertük fel.

A benső Fényre és Hangra történő beavatás úgy is ismert, mint bevezetés egy mély meditációs folyamatba, amelyet gyakorolva a tapasztalt spirituális Mester, a benső Vezetőnk ráébreszt bennünket a tényre, hogy már egyek vagyunk Istennel. Ahogy erre a benső Áradatra meditálunk, eltűnik a fátyol, amely elválasztott, elszigetelt bennünket Isten megtapasztalásától. A Mester semmi olyat nem ad nekünk, ami eddig ne lett volna meg bennünk. Csupán tudatossá válunk arra, hogy milyen kincsek rejteznek a bensőnkben. Megtanít arra, hogyan lássunk és halljunk – nem a külső érzékeinkkel, hanem a spirituális szemünkkel és fülünkkel. Megmutatja, miként láthatjuk meg a bensőnkben ránk várakozó Teremtőnket.