Sant Rajinder Singh

Szeretet és szolgálat

A nagy szentek életének két kiemelkedő jellemzője az Isten, valamint az összes emberi lény iránti szeretet és szolgálat. Minden esetben ezek képezik az előadásaik, írásaik gondolati alapját. Ők nemcsak beszélnek erről, hanem ezek az erények minden rezdülésüket átitatják. Az Ő életük az emberek, az összes élő forma és a Teremtő szeretetének és a szolgálatának a hosszú története.

A szolgálat – cselekvő szeretet. Ez azt jelenti, hogy a szívünk kitágul, hogy befogadjuk és segítsük az embertársainkat. Többé nem gondolunk magunkra, hanem adással, megosztással igyekszünk könnyíteni mások életén, gazdagítani azt. Az önzetlen gondoskodás sok olyan példájával találkozhatunk, amelyek bennünket is tettekre ösztönözhetnek.

Vannak, akik az életüket is feláldozzák másokért. Ezzel kapcsolatos a következő igaz történet, amely egy Alfred Vanderbilt nevű gazdag angol úrról szól. Több honfitársával együtt egy olyan hajón utazott az első világháború alatt, amely akkoriban a legnagyobbnak számított. Sajnos torpedó találatot kapott, és elkezdett süllyedni. Alfred a fedélzeten maradt, hogy szétossza a mentőövet az utastársainak. Amikor már csak egy maradt, éppen magára akarta venni, amikor egy fiatal anya rohant oda hozzá a kisbabájával. Ránézett a nőre, majd az övre, utána újra a rémült anyára. Végül ráhúzta a magáról levett övet. Alfred nem tudott úszni. Tisztában volt vele, hogy így nem menekülhet meg. Mégis így tett. Tudta, hogy bele fog fulladni a vízbe, de sok ember életét megóvta. A sors különös játékaként három évvel korábban, 1912-ben Alfred jegyet vett a Titanicra, de valamiért azt az utat lemondta. Tudva, hogy meghalt volna, amikor a Titanic elsüllyedt, az életét isteni ajándéknak érezte. Ezért most, akit csak tudott, igyekezett megmenteni.

Ez a történet a szeretet és a szolgálat nemes példázata. Ennek lényege, hogy a másokról gondoskodást a magunk szükségletei elé helyezzük. A szentek, a spirituális Mesterek ezt a legnemesebb erénynek nevezik, amellyel kiérdemeljük Isten örömét, hiszen az Ő kedvére teszünk.

Mi a szeretet? Keressünk erre példát a saját élettapasztalatainkból! Tételezzük fel, hogy vásárolni megyünk a kisgyermekünkkel! Mialatt valami érdekes újdonság köti le a figyelmünket, nem vesszük észre, hogy közben ő valamerre elmászkált. Erre akkor döbbenünk rá, amikor valamit mondani akarunk neki. Mindenfelé szaladgálva hívogatjuk, de nem találjuk. Kétségbeesünk. Úgy érezzük, mintha az életünket vették volna el. Hosszú, keserves keresgélés után valaki kézen fogva elénk vezeti a gyermekünket, azt mondva, hogy az utcán talált rá. Amikor a kicsi felismerte, hogy nem leli az édesanyját, keservesen sírni kezdett. Erre figyelt fel a megmentője. Mi hatalmas hálát érzünk az idegen iránt, aki visszaadta a szemünk fényét.

Ez az epizód azt a szeretetet jelképezi, amelyet a spirituális Mesterek éreznek az Istentől elszakadt, és hosszú ideje vándorúton lévő lelkek iránt, amelyek belevesztek az illúziók régióiba. Isten hívogatja a gyermekeit, hogy térjenek haza. Ám sokan közülük még nem ébredtek annak a ténynek a tudatára, hogy eltévedtek. Vannak azonban olyanok is, akik felismerék az Istentől való elválasztottságukat, és elkezdik kérni Istent, hogy vigye haza őket. A spirituális Mester feladata ezeknek a lelkeknek a visszajuttatása az igazi Szülőjükhöz. A spirituális Mester a nagy óceánjáró kapitánya, amelyen az Isten után sóvárgó lelkeket visszaszállítja az Ő ölelésre tárt karjába. Hálát érzünk a Mester iránt ezért a páratlanul önzetlen segítségért?