Sant Kirpal Singh

Szabaduljunk ki a ragaszkodások börtönéből!

Azok a nagylelkű, alázatos lelkek, akiket szenteknek nevezünk, már felülemelkedtek mind a születésen, mind a halálon. Vagyis ők már túl vannak a létezés ezen két állapotán, és csupán nagylelkűségből térnek vissza a világba. Magukra öltik ezt a porhüvelyt, így külsőleg olyanokká válnak, mint mi. Rabok alakjában jönnek el ide, a börtönlakók közé, hogy megszabadítsanak bennünket.

Képzeljük el egy elítéltekkel teli börtönt, ahol ők a büntetésüket töltik! Ám további személyeknek is van ott feladata. Köztük van a létesítmény parancsnoka, mint főfelügyelő, és egy orvos is. Az előbbinek az a dolga, hogy ellenőrizze, az elítéltek nem keverednek-e harcba egymással, és a börtönőrök megfelelően látják-e el a munkájukat. Alapvetően a felügyelőnek ez a feladata, de arról is ő dönt, hogyha egy rab jól viselkedik, milyen engedményeket ad neki. Leginkább azonban arról kell gondoskodnia, hogy senki se tudjon megszökni az őrizete alól. Ha valaki felfordulást csinál, azt megbünteti. A jó magaviseletűek tehát bizonyos engedményeket kaphatnak, de a büntetés ideje alatt nem léphetnek ki a börtön kapuján.

A felügyelőn kívül orvosok is járnak a fegyházba. Az ő feladatuk, hogy ellássák a rabokat, és ha valaki nagyon beteg, arról ennek megfelelően gondoskodjanak. Ez a két típusú ember nem büntetést letölteni megy a börtönbe, hanem azért, hogy elvégezzék a munkaköri feladataikat.

Ehhez hasonlóan a nagy lelkeknek is két fajtája van a világban. Az egyik, az avatár akkor érkezik ide, amikor az igazságosság háttérbe szorul a földön, ezért testet ölt, hogy a rosszakat megbüntesse. Az ő rendeltetése az, hogy felemelje a jókat, és visszaállítsa az egyensúlyt, a világ normális rendjét. Az avatárok feladata tehát a börtönparancsnokéhoz hasonló. Tiszteljük ezeket a lelkeket.

A másik kategóriába tartozó megvilágosult lelkek különleges isteni küldetésének a célja az, hogy kigyógyítsanak bennünket a betegségeinkből. Mi az a betegség, amely mindannyiunkat sújt? Minden ember lelke az elméje uralma alatt áll, amelyet az érzékek befolyásolnak, ezeket pedig a világi élvezetek, szórakozások irányítják. Az emberi lény az érzékei erejével szemben tehetetlen. Főleg azért van ez így, mert nem tudatos önmagára. Egy beteghez hasonlóan, aki elájul, elveszti az eszméletét, mi is öntudatlanok, kiszolgáltatottak vagyunk, ugyanis az érzéki kísértések csapdájában vergődünk.