Sant Rajinder Singh

Mik a depresszió okai? Hogyan kerüljük el?

A depresszió oka a csalódottság, kiábrándultság. Mindannyiunknak vannak elvárásai. Abban reménykedünk, hogy minden az általunk elképzelt módon fog alakulni. Ha azután más következik be, igyekszünk a terveink irányába terelni a dolgokat. Ha ez sem működik, akkor depresszióba esünk. Ez az elme eszköze és állapota. Olyan helyzetben tart bennünket, amelyben semmi olyanra nem tudunk összpontosítani, ami igazán jó lenne nekünk. Ilyenkor ugyanis úgy vélekedünk, hogy minden rossz, amivel kapcsolatunk van.

Tételezzük fel, hogy valaki úgy érzi, meg fog halni! Csak az jár a fejében, hogy ezt mondták neki. Ilyenek a gondolatai: „Jaj! Mi lesz velem, a gyermekeimmel, a férjemmel?” „Hogyan fog alakulni az életük, ha elmegyek?” Vagyis egyre mélyebbre süllyed a kétségbeesésben. Az elme a depresszión keresztül az érintett személyt az élete értelmetlen elvesztegetése felé sodorja. Ugyanis valójában senki sem tudhatja, hogy milyen hosszú a fizikai élete, mikor kell innen végleg eltávoznia.

A búskomorság tehát akkor jelenik meg, amikor nem úgy mennek végbe a dolgok, ahogy szerintünk alakulniuk kellene. A legtöbben hosszú életre vágynak, és egy súlyos betegség pánikot kelt. „Na! Meg kell halnom” – ez az első gondolat, majd megjelennek a munkahelyi, családon belüli feszültségek, más olyan dolgok, amelyek nagy keserűséget okoznak. Valójában itt is arról van szó, hogy az elvárásunkban csalódtunk.

Sok olyan történés van az életünkben, amelyek az elmúlt életeinkben okozott karmáink következményei. Át kell mennünk bizonyos fájdalmas állapotokon. A depressziónkkal nemcsak a saját életünket nehezíthetjük meg, hanem a szeretteink, a körülöttünk élők is boldogtalanok lesznek. Senki sem látja szívesen, hogy valaki teljesen reményvesztett.

Nem könnyű bárkit is kiemelni a depresszióból, mert minden megnyilvánulása, figyelme ezen az állapotán van. A meditáció mindenképp segít, mert megnyugtat bennünket. Megértjük, hogy mi az élet igazi értelme, miközben a lelkünk egyre közelebb kerül Istenhez.

Ha felismerjük az Úr jelenlétét az életünkben, akkor automatikusan erőssé válunk, hiszen tudjuk, hogy az Ő keze támogat, óv bennünket. Ha teljes bizonyossággal tudjuk, hogy Isten velünk van, akkor mi okunk lenne az aggodalomra? Hiszen bármi ér bennünket, az a legnagyobb javunkat szolgálja.

Nagyon sok esetben egyáltalán nem örülünk annak, ami bekövetkezik az életünkben, mert másra számítottunk. Ám lehet, hogy néhány évvel később felismerjük: „Igen, valóban ezen kellett keresztülmennem.”

Mindig az ismereteink adott szintjén fogadjuk a dolgokat, és azt akarjuk elérni, ami szerintünk leginkább segít rajtunk. Sajnos a megértésünk korlátozott, ezért nem vagyunk képesek a maga teljességében felfogni, hogy mi miért történik velünk.

Ha egyre erősebben érezzük az Úr jelenlétét az életünkben, akkor tudni fogjuk, hogy az Ő kegye irányítja azt. Ekkor többé nem aggódunk, hiszen tudjuk, hogy a legjobb módon alakulnak a dolgaink. A depresszió nem jelenik meg nálunk, mert az erőpróbákat úgy fogadjuk el, hogy valamilyen okból ezek is jók nekünk. Így békésen, nyugodtan megyünk át ezeken a helyzeteken.

Ha tehát csendben ülünk, meditálunk, összekapcsolódunk az Istenerővel, kezelni tudjuk a depressziót.