Sant Rajinder Singh

Mi kerüljön a kívánságlistánkra?

Satsang, Chicago
Részlet

Kedves Testvéreim!

Bármilyen ünnepet ülünk is az évnek ebben a részében, ez a vidámság, a jókedv ideje. A legtöbbünk ilyenkor nagyon vidám, és még azok is derűsek, akikre ez egyébként, az év többi részében nem jellemző. Hagyományosan ez a megajándékozás, az ajándékokkal való örömszerzés ideje. Ezt a gyermekeknél kezdjük, de a felnőttek sem maradnak ki belőle: különféle ajándéktárgyakkal lepik meg egymást.

Minden kultúrában bevett szokás, hogy a gyermekek kívánságlistát készítenek. Az ajándékokat a Mikulás, a Télapó, a Jézuska vagy más valaki hozza. Az évnek ebben a részében a szülők túlzásba viszik azt, hogy teljesíteni szeretnék a gyermekeik vágyálmait. Bár manapság úgy érezzük, hogy anyagilag nehéz időket élünk, ám mialatt az otthonomból autóval ebbe a szállodába jöttem, elhaladtam egy közeli bevásárlóközpont mellett, ahol azt láttam, hogy az összes parkolóhely foglalt volt. Az emberek megrohamozták a boltokat, hogy a karácsony előtti utolsó pillanatokban még ajándékokat vásároljanak. Azt hiszem, mindannyian így teszünk.

Vajon milyen ajándékokat igyekszünk beszerezni? Ha megnézzük a listánkat, amelyre azokat az ajándékokat írjuk össze, amelyek a reményeink szerint jók lesznek a barátainknak és a családtagjainknak, erre mindig anyagi jellegű tárgyak kerülnek. Ilyesmikre gondolunk: nyakkendő, kölni, valamilyen új technikai eszköz (nem Ipod, mert az már nem divatos, hanem egy újszerű Iphone), vagy valami más újdonság. Reméljük, hogy ezek valamelyikével örömöt tudunk szerezni nekik.

Saját magunk részére is összeállítunk egy kívánságlistát. Ha valamelyik közeli hozzátartozó – nevet nem akarok említeni – megvásárolja az ajándékokat a családnak, magát is meg szokta lepni velük. Azt mondja rájuk: „A Jézuska hozta.” A lányom nagyon jól csinálja ezt. Néhány éve az ő feladata, hogy megvegye az ajándékokat a családtagoknak, és neki mindig oly sok ajándéka szokott lenni. Amikor csodálkozom, hogy ez hogy lehet, a válasza: „A Jézuska hozta.” Bár már felnőtt, de ez nem számít.

Ilyenkor azért veszünk különféle tárgyakat, mert ezek örömöt nyújtanak nekünk. Emellett ebben az időszakban azon is el szoktunk gondolkodni, vajon helyesen tesszük-e a dolgainkat. Vajon mit kell szemügyre vennünk? Azt, hogy mi kerüljön a kívánságlistánkra.

Ha megvizsgáljuk a bevásárlás történetét, a nagy üzletközpontok az utolsó 25-30-40 évben jöttek divatba. Ám a múltban is mindig voltak piacok, vásárhelyek, ahova az emberek különféle javakat hoztak, ahol azok gazdát cseréltek, később pedig pénzért vásároltak.

A múltból származik a következő érdekes epizód. Sokan hallottak már Szókratészről, aki nagy görög filozófus, kora egyik nagy bölcse volt. Az ő gondolataiból, bölcsességéből a nyugati és a keleti világ egyaránt sokat okulhat. Azt tartják, hogy Szókratész nagyon mértékletes, kevéssel beérő ember volt, aki egyszerűen, aszkétikus módon élt. Egy alkalommal az egyik nagyon jó barátja, mialatt áthaladt a piacon, megpillantotta Szókratészt, amint éppen az akkoriban újnak számító dolgokat, eszközöket nézegette. A barátja tudta, hogy a filozófus mennyire egyszerűen, szerényen él, aki aligha vesz magának valamit is. Csodálkozva kérdezte: „Szókratész, mit keresel a piacon? Tudjuk, hogy semmit sem szoktál vásárolni. Miért vagy itt?” Szókratész válasza így hangzott: „Nagy élvezetet jelent ez számomra. Ugyanis látni szeretném mindazokat az itt lévő dolgokat, amelyek nélkül jól meg tudok lenni.”

Ha ma elmegyünk bevásárolni, milliónyi olyan dolgot látunk, amelyekre egyáltalán nincs szükségünk. Természetesen van néhány olyan termék is, amelyek kellenek nekünk, de ezeket nehéz megtalálnunk.

Felmerül a kérdés, hogy valójában mire van szükségünk? Hol kellene lennie a figyelmünknek? Vajon amikor kívánságlistát készítettünk, gondoltunk-e valaha is arra, imádkoztunk-e Istenhez azért, hogy a segítségével ráébredhessünk az igazi valónkra, megtapasztalhassuk Őt, spirituálisan megvilágosodhassunk, a fizikai testtudat fölé emelkedve felismerhessük az igazságot? Vagy a mi listánkon csak játékok szerepelnek a gyermekeknek, amelyekkel – jól tudjuk –, hogy csak egy-két napig játszanak, majd azok a játékpolcra kerülnek, vagy összetörnek, és kidobjuk őket. Tapasztalatból tudjuk, hogy csak néhány napra foglalják le az új játékok a gyermekeinket, majd megunják őket, és ilyen vagy olyan formában megszabadulnak tőlük.

Vajon mi tesz bennünket igazán boldoggá az életben? Ha több lesz a pénzünk, akkor boldogabbak leszünk? Sokan vélekednek így. Ezért minden tőlük telhetőt megtesznek, és olyan irányban tartják a figyelmüket, ahonnan több pénzt remélnek. A történelem viszont nem ezt igazolja. A sok pénz önmagában nem tette boldogabbá azokat, akik szert tettek rá. A milliárdosok sok példája azt bizonyítja, hogy a nagy vagyonhoz azzal jutottak, ahogy a dolgaikat tették: a személyes jellemzőik, értékeik, az életelveik irányították ebben őket.

Vagy gondoljunk a testi szépségre! Sokan hiszik azt, hogy ha szebbek és fizikailag fittebbek lesznek, akkor ez sokkal örömtelibbé teszi az életüket. Ha viszont összehasonlítjuk a híres színészek, színésznők, a nagy popsztárok fiatalsága idejét a húsz-harminc évvel későbbivel, azt látjuk, hogy az drámai módon megváltozik. A fiatalságuk, a szépségük nem biztosította számukra az örök boldogságot.

Gondolkodjunk el azon is, mit ad a hatalom birtoklása! Lehet valaki egy nagy cég vezetője, kormányhivatalnok vagy vezetőpozícióban lévő politikus, mégis azt tapasztaljuk, hogy ez nem hoz számukra igazi boldogságot és örömöt. A történelmet ismerők az Egyesült Államok összes elnöke közül alig egy-kettőt emlegetnek. Lehet, hogy csak Abraham Lincolnt – azért, amit tett. Őt sem a hatalmi helyzete kapcsán ismerik el, hanem azért, amit az emberek érdekében véghezvitt. Nem az elnökre, hanem arra emlékeznek, ahogyan élt, arra, aki a cselekedeteivel változást hozott az emberek életébe.

Sok-sok példa igazolja, hogy nem az olyan dolgok, mint a pénz, a hatalom, a szépség, a fittség nyújtják az igazi boldogságot, hanem az, ahogyan élünk. Jól szemlélteti ezt Nagy Sándor életének egy epizódja. Mint tudjuk, az akkori világ nagy részét leigázta. A fiatal hódító egyik várost a másik után vette az uralma alá. A kíséretéhez tartozott egy japán vagy dzsain filozófus. Mialatt Nagy Sándor az egyik várost a másik után az uralma alá vonta, ismerkedett a nagy bölcsek írásaival, és élvezte a filozófusa társaságát. Elégedett volt vele. Egy napon azt mondta neki: „Bármit kérhetsz, megadom neked.” Ugyanis örömét lelte mindabban, amit hallott tőle. A filozófus nagyon érdekes ember volt. A válasza így hangzott: „Ó, nagy király, kérlek, adj nekem egy részt a halhatatlanságodból!” Az uralkodó erre azt felelte: „Nem tudok adni neked belőle.” Erre a filozófus megkérdezte: „Ó, nagy király! Miért hódítod meg sorban az országokat, ha ezek egyetlen olyan különleges pillanatot sem nyújtanak neked, amikor élvezni tudod az életet?”

Nekünk is ezt kellene átgondolnunk. Reggeltől estig ide-oda rohangálunk, és eközben mindenhonnan elkésünk. Ide is késve estünk be. Össze-vissza kapkodunk, futkosunk. Annyi dolgunk akad. Ezt meg azt tesszük, de nem tudjuk, hogy az egésznek mi az értelme. Amikor reggel felkelünk, végiggondoljuk, hogy mennyi fontos ügyet kell elintéznünk. Ám az igazán lényeges dolgok hiányoznak a napi teendőink közül.

Ha tehát megnézzük, hogy valójában mi történik a mindennapjainkban, alapvető fontosságú, hogy helyes irányban tartsuk a figyelmünket. Mindannyiunk életében eljön az idő, amikor úgy érezzük, hogy sokasodnak a nehézségeink, és ezzel megjelenik a fájdalom.

Hogyan kezeljük az életünket? Mit kezdjünk vele?