Sant Kirpal Singh

Mi a szentek küldetése?

Az emberként megkapott különleges helyzetünkben itt a legfőbb ideje annak, hogy végre feleszméljünk, és túlhaladjunk a testi tudatosság szintjén. Ha továbbra is alszunk, veszendőbe fog menni az értékes életünk. A szentek oly sokféle módon igyekeznek megértetni velünk, hogyha továbbra is így élünk, akkor semmi előnyünk nem származik az aranyat érő lehetőségből, amelyet megkaptunk. Amikor ők lejönnek a fizikai szintre, felteszik nekünk a kérdést: „Mit csinálsz? Ébredj fel! Meddig akarsz még szenderegni?” Nem fogjuk újra meg újra megkapni az emberi születés ajándékát, ezt most kell a javunkra fordítanunk. Ha nem vágunk neki a benső utazásnak, akkor erre ki tudja, mikor lesz újra esélyünk. Így az életünk haszontalanul múlik el.

A spirituális Mesterek sokféle módon igyekeztek ezt megértetni velünk. Az érett gyümölcs, amely leesik a fáról, már nem tehető vissza oda. Az emberi születésünk az érett gyümölcs. Rajtunk múlik, hogy megtaláljuk-e Istent. Azért kaptuk ezt a formát, hogy beteljesítsük a küldetésünket. Az érzékek szintje fölé szükséges emelkednünk, hogy összekapcsolódhassunk a Teremtőerővel. Egyébként megmaradunk a karma kerekében. Ki tudja, mikor fogjuk újra megkapni az emberi testet? Ez a lényegi kérdés.

Mi vajon a felébredés módszere? Most ezt fogjuk körbejárni. Sajnos, nem szentelünk figyelmet ennek a kérdésnek, pedig a szentek elénk tárják a lélekvándorlás egész történetét. Ahogy korábban már említettem, ők nagyon jó megfigyelők, és nyitott szemmel látják a világot. Mi csak sodródunk az árral. Aki egy ilyen folyó partján áll, látja, mennyire szánalomra méltóan kiszolgáltatott a helyzetünk.

Vajon a végső pillanatban a megbánáson kívül mi marad nekünk? A halál idején ugyanis már tisztábban látunk, és fájó szívvel kérdezzük meg magunktól: „Ó, mit tettem?” Ám ennek ekkor már nincs értelme. Az eltávozás után az ilyen lélek benne marad a karma kerekében. A gondolatok, a figyelem rossz iránya miatt lesz ez valaki végzete. Aki viszont úgy él a világban, hogy közben fölé emelkedik, vagyis felébred, az mindenben Istenre fog ráismerni. Ilyen esetben nincs az az erő, amely képes lenne újra behúzni a káprázat függönyét a szemünk előtt. Az ilyen ember a szó valódi értelmében szabaddá válik.

Szóval, az emberi születés Isten csodálatos ajándéka. A szentek szüntelenül arra emlékeztetnek bennünket, hogy most kell valóra váltanunk a legmagasabb célt. Mi értelme van annak, ha az egész világot elnyerjük, de elveszítjük a lelkünket? Mi az emberi lét értelme, ha a cél, amiért megszülettünk, nem teljesedik be? Mi haszna van annak, hogy minden időnket a világ tárgyainak a gyűjtögetésére fordítjuk, de nem sikerül megismernünk a valódi énünket? Ha nem találkozunk Istennel, az egész földi életünk veszendőbe megy.

Minden szent erről beszél. Ott van bennünk az Erő, amely ezt a testet működteti. Aranyat érő lehetőséget kaptunk, amellyel élve visszahúzhatjuk a lelkünket a külső kötöttségeitől, és összekapcsolódhatunk Istennel a bensőben. Ez az, amit eddig még nem tettünk meg. Az ember képviseli a legmagasabb szintet az egész teremtésben, a 8,4 millió életforma között. Minden más faj a mi szolgálatunkra teremtődött. Mi e létra legmagasabb fokán állunk. A földi létünk küldetése a lelkünk belemerítése Istenbe.

A szentek tehát elmondják, hogy hatalmas ajándékként kaptuk meg ezt a szép testet. Még az istenségek is arra vágynak, hogy ezt megszerezhessék. Tegyük spirituálisan pezsgővé ezt a testet, és az Úr szolgálata legyen a gondolatainkban! Az összes bensőben élő lénynek az emberi születés a vágyott cél. Mi különleges kedvezménnyel jutottunk hozzá. Minél gyorsabban fejlődünk spirituálisan ebben a testben, annál hamarabb érjük el az örök Otthonunkat. Kétségtelenül sok a kísértés ebben a világban, de ugyanakkor hatalmas engedményt is kaptunk. Aki ellent tud állni ezeknek a csábításoknak, és képes az érzékek fölé emelkedni, az rálel az örök életre. Számukra a világba való jövés-menés befejeződik. El fognak érni egy olyan szintet, ahol még az istenek és az istennők is meghajolnak előttük.

Ha az egész életünkben csak a földi ügyes-bajos dolgaival foglalkozunk, és anyagi javakat igyekszünk felhalmozni, akkor eltékozoljuk az életünket. A szentek megtanítják nekünk, miként fejlődhetünk spirituálisan, hogyan egyesülhet a lelkünk Istennel, mi módon válhatunk az Úr szócsövévé. Maradjunk meg a vallásunkban, de közben lankadatlan szorgalommal szolgáljuk a lelkünket! Királyoknak és alattvalóknak, gazdagoknak és szegényeknek, mindenkinek el kell végeznie ezt a feladatot.