Hazur Baba Sawan Singh

Levelek tanítványoknak

60. levél

Az elme nagy erejű, és nem könnyű ellenőrzés alá vonni. Ha alaposabban megvizsgáljuk a munkáját, akkor kiderül, hogy nemcsak a fizikai szintet uralja, hanem az asztrális és a kauzális világot is. Az angyalok a mennyekben, a nagyon képzett panditok (hindu papok), a remeték, a családos emberek és az egyedülállók, a gazdagok, a szegények, az emlősök, a madarak, a halak, a csúszómászók, a rovarok mind alá vannak vetve az elme uralmának.

Az elme hatalmas befolyásának engedve cselekszik az ember. A tettei megkötik őt, és ezek újabb megszületések okaivá válnak. Ki mint vet, úgy arat. Amit most aratunk, azt valamikor korábban vetettük el. Ezért mi vagyunk a sorsunk formálói. A mostani életünk alapmintázatát – amelyen nincs módunk változtatni – valamikor mi alkottuk meg. A jövő viszont a kezünkben van: azt fogjuk valamikor betakarítani, aminek a magjait most helyezzük el az életünk talajába.

Mindaddig, amíg az elme az úr az életünkben, benne tartja a lelkünket a lélekvándorlás kerekében. Ha viszont képessé válunk az ellenőrzésére, akkor a legjobb szövetségesünkké válik. Ennek elérése azért alapvető célunk ebben az életünkben, mert így magunk mögött hagyhatjuk a karma kerekét, és szabadok leszünk.

Az egyetlen Erő, amely képes megfékezni az elmét: az Ige, a Naam, a Hangáradat. Ezt a szemközéppontban ragadhatjuk meg. A simran ismétlésével érhetjük el a lelkünk székhelyét. Ezért, mialatt ellátjuk a világi kötelezettségeinket, szorgalmasan és tudatosan találjunk időt a spirituális gyakorlatainkra!

A Mester a szemközéppontban ül, és minden szükséges segítséget, irányítást megad. Ha bizalommal, szeretettel telten, állhatatos igyekezettel követjük az életünk gyakorlatában a Mester útmutatásait, az elménk idővel megadja magát nekünk.