Hazur Baba Sawan Singh

Levelek tanítványoknak

142. levél

Tisztában vagyok azzal, hogy mennyire nehéz az amerikaiaknak elkülöníteni a spirituális igazságot a teozófia, a keresztény tudomány, a „betegek meggyógyítása”, „a vakok látásának visszaadása” keverékétől. További nehézségeket okoz az evolúció tökéletlen, hiányos megértése, annak alapján, ameddig napjainkban a tudomány eljutott.

Az ember az anyag, az elme, a lélek és az igazság keveréke. Ez a szem csak az anyagból való dolgokat látja, bár a segítségére van a teleszkóp és a mikroszkóp. A szem, amely látja az elmét és a lelket, különbözik ettől a szemtől. A fizikai szemnek szüksége van egy külső fényforrásra, a tárgyak megvilágítására. A másik szemnek saját fénye van. Guru Nanak azt mondja: „Más az a szem, amely meglátja az Urat.”

Ha a figyelem visszahúzódik a szemfókuszba, akkor aktívvá válik a benső szem, és ahogy működni kezd, az okot és a következményt el tudja különíteni, és ahogy a figyelem egyre magasabb szintre emelkedik, egyre ragyogóbb és élesebb lesz a benső szem. Végül meglátjuk az Ős Okot.

E világban különféle kötelességeink vannak. Lássuk el mind a lehető legjobb módon, anélkül, hogy belevesznénk a feladataink végrehajtásába!

Minden bölcselő és misztikus egyetért abban, hogy az ember egyedülálló lény a teremtésben. A különlegessége abban van, hogy meg tudja oldani a mindenség titkát, és az okot el tudja különíteni a következménytől. Ha erre nem képes, akkor hiába jött erre a világra.

E cél érdekében fontos kötelessége az embernek a figyelme visszavonása. Téged már ráhelyeztek a Hangáradat főútvonalára, ahol hittel és erővel szükséges előrehaladnod, hogy elérhesd az örök béke és üdvösség lakhelyét.

Az elme a zavaró tényező. Az anyaghoz köti a lelket, mint e kettő közötti összekötő kapocs. Amikor az elme kifelé irányul, akkor az anyaghoz kötődik, amikor befelé irányul, akkor függetlenné válik az anyagtól, és igyekszik megismerni a lelket, amelynek természetes hajlama a befelé vonzódás. Amilyen mértékben elveszti az elme az anyaggal való egységét, ugyanannyira erősödik a lélekkel való összetartozása.

Ezért körültekintően vizsgáljuk meg az elménk hajlamait, fedezzük fel a gyengeségeit, és igyekezzünk úrrá lenni rajtuk! Mindaddig, amíg az elmén szenny van, nem képes megmaradni a bensőben. A ragaszkodásai kifelé húzzák. Bármilyen súly kerül a mérleg tányérjába, az kibillenti az egyensúlyból, lehúzza azt. Az elménk az ellenségünk, és akár egy ellenség esetében, a mozgását, működését tartsuk szoros ellenőrzés alatt!Az egész világ – az ember, az állat, a madár, a rovar – az elmére hangolódva táncol. A Hangáradattal szemben viszont az elme magatehetetlenné válik. Nem képes az ellenőrzése alá vonni sem a szentírások tanulmányozásával, sem aszkétizmussal. A harcos, a világhódító, a moralista sem arathat győzelmet a Hangáradat felett. Csak az lehet győztes, aki belekapaszkodik, belemerül a Hangáradatba.