Hazur Baba Sawan Singh

Levelek tanítványoknak

50. levél

A benső utazás, amelyhez most hozzákezdtél, elég sok időbe telik. A lélek megszokta, hogy kívül maradjon, te pedig befelé szeretnéd irányítani. Amikor megtanulunk meditálni, a lélekenergia még az egész testben szétterjedt állapotban van, emiatt az összegyűjtése időt igényel. Ha ezen a szakaszon túljutunk, akkor a benső ösvényen előrehaladás már könnyű, hiszen a megtisztult lélek hatalmas erővel vonzódik a varázslatos benső Muzsikához.

A karma felszámolásának egyetlen útja van: a Hangáradatra hangolódás gyakorlása. Amikor a Mester beavat egy lelket a benső titkaiba, akkor eltörli a szamcsita karmáját. Útmutatással látja el, hogyan kerülje el a rossz tetteket, és miként tegyen jót, bármiféle jutalom elvárása nélkül. A rendszeres meditációval és az etikus életvezetéssel kezelni tudjuk a napi karmákat. A sors karmát lassanként, az életünk során egyenlítjük ki. Ennek súlyát, keménységét kevésbé érzi az odaadó tanítvány.

Ahogy a lélek megerősödik, a karmák elviseléséhez szükséges ereje is egyre nagyobb lesz. Ha a tanítvány követi a Mestere útmutatásait, idővel karma nélküli állapotba kerül, így készen áll arra, hogy elérje az Otthonát.

Amikor áthaladunk a benső égen, eljutunk a Mester sugárzó formájához. Eleinte úgy tűnik, mintha az Ő alakja jönne-menne, ekkor ugyanis még nyugtalan az elménk. Ha azután a forma már megmarad előttünk, akkor összpontosítsuk a figyelmünket a Mester szemére, arcára, úgy, hogy teljesen elfeledjük önmagunkat. Ekkor Ő beszélni fog hozzánk, válaszol a kérdéseinkre, mindig velünk lesz, és elindul velünk a spirituális utazásra, amelynek minden lépésénél számtalan látványt tár fel előttünk.

Amikor megérkezünk Sahansdal Kanwal (az ezerlevelű lótusz) szintjére, akkor az öt tolvaj, a harag, a kapzsiság, a ragaszkodás, az érzéki vágyakozás és az ego mindörökre elhagy bennünket. Fiatal fiúk alakjában tudatják velünk, hogy ők most elmennek tőlünk, ugyanis számukra ez a hely már túlságosan forró. A negatív erő többé nem képes megrázkódtatásokat okozni a léleknek.

Amikor a lélek áthalad Sahansdal Kanwal lángoló fényén, és nagy utat tesz meg előre a bensőben, eléri a csillagokkal, holdakkal és napokkal borított második eget, amelyen túl van Trikuti (a kauzális szint). Ha a lélek ennek a szintnek az egén is keresztülhalad, eljut a rotáló, visszafelé forgó alagúthoz. Ez Par Brahm szintje, amely szintén sok csodát tartogat számunkra…

67. levél

Ezen a világon nehéz boldog embert találni. Valami mindig rosszul alakul, ami miatt az ember gondterhelt, boldogtalan. Csak az mentes a világi aggodalmaktól, gondoktól, bajoktól, aki befelé fordítja a figyelmét, és tisztán hallja a nagyharangot. Ha valaki megszületik erre a világra, magával hozza a sorsát. Ez nem változtatható meg. El kell fogadnunk, fel kell vállalnunk a sorsunkat, amelyet mi magunk teremtettünk meg: „Ki mint vet, úgy arat.” Ezért a bölcs ember türelemmel, lelkierővel, kitartással fogadja a sorsát; a botor viszont elégedetlenségben, zaklatottságban él, bár ami el van rendelve, az egyszerűen elkerülhetetlen.

Az örökké tartó békesség és megelégedettség a bensőnkben érhető el. A világi tárgyakból és kapcsolatokból származó öröm és boldogság átmeneti jellegű. A változás elkerülhetetlen. Idővel itt minden elenyészik. Az érzelmi kötődések, ragaszkodások sebeket hagynak hátra, amelyek elcsúfítják az életet. Ezért, mialatt a számunkra megfelelő, kényelmes életkörülmények megteremtésén munkálkodunk, ne veszítsük szem elől a végső célt – az örök békét. A dolgok lényegi természetéből következően ez nem érhető el az anyag és az elme régiójában, mivel ez a szint állandó változásban van.

Ha valaki befelé, és a bensőben előre törekszik, akkor függetlenné válik ezektől a kiszámíthatatlan, változékony külső körülményektől, és rálel az üdvösségre a spirituális régiókban. A benső béke szavakkal leírhatatlan, de meg kell dolgozni érte. Csak kitartó erőfeszítésekkel érhető el.

Sant Kirpal Singh

Szívtől-szívig beszélgetések

1. fejezet (Részlet)

Kérdés: Néhányan láttuk, amint ehhez a benső erőhöz juttattál százhatvanöt embert, amikor a napokban beavattad őket. Hatvanhárman látták a bensőben a Mestert, és a többiek is mind részesültek ilyen vagy olyan benső élményben. Ha nem indiai csoportról volna szó, ők is mind kapnának benső tapasztalatot?

Mester: Mindenki kap valamit. Nem számít, hogy nem indiai. Amikor Nyugatra mentem, a beavatottak – sőt még a nem beavatottak is – mind valamilyen benső élményhez jutottak. A módszerem szerint előbb a nagyközönségnek szóló előadásokat tartottam, majd egy órát szántam a kérdésekre. Azután meghívtam mindenkit a meditációra, amelyre rendszerint a következő reggelen került sor. Azok, akik eljöttek – még a nem beavatottak is –, kaptak valamilyen spirituális élményt. Egyszer egy hölgy odajött hozzám és azt mondta: „Semmiféle elméletet nem akarok megtanulni. Adj tapasztalatot!” Kapott. A hajtóerő, a spirituális energia adománya az, ami segít a léleknek, hogy vissza tudjon húzódni a fizikai testből, és elinduljon befelé. Ez Nyugaton is így történt.

Kérdés: Sokan úgy mutatják be az utat, ahogy Te is tanítod, mint tudományt. Természetesen legtöbbünk azt tekinti tudománynak, ami megismételhető, ha követjük a pontos utasításokat. De nyilvánvalóan van egy további elem, nevezetesen a Mester. Ennek az elemnek a hozzáadása nem veszi-e ki az utat a tiszta tudomány birodalmából?

Mester: Mi a Mester? Nem az emberi test. Az Erő dolgozik a testén keresztül, az emeli fel a lelket. Egy gyermek megtanul valamit az apjától, az anyjától, a testvéreitől, az iskolában pedig a tanároktól. Hasonlóképp ezen az úton azok, akik szakértők, megmutatják a kiutat ebből a világból. Nem mindenki képes erre. Természetesen semmi sem vész el a természetben. De néha a dolgok felgyorsulnak, mint egy fiatal gyümölcstermő fa esetében. Ha a fát természetes környezetében hagyjuk, talán 7-8 év múlva hoz gyümölcsöt, de tudományos módszerrel, megfelelő módon táplálva már 2-3 év elteltével gyümölcsöt terem. Így az úton haladva egy hozzáértőbb Lélek adhat valamit egy másik léleknek, hogy segítse a tapasztalatszerzésben.

Ez történt Nyugaton. Athénben előadást tartottam, de nem ismertem a görög nyelvet. Halas professzor fordított. Azután kérdés-felelet következett. Végül azt mondtam nekik: „Gyertek reggel meditálni!” 50-60 ember jött el; mind kaptak tapasztalatot. Ez minden másnál jobban ösztönzi az embert. Halas professzor nagy könyvet írt arról, hogy Püthagorasz hogyan tanította ugyanezt, hogyan beszélt ezekről a dolgokról Szókratész, és így tovább. Betették a fényképemet a könyvbe, és elmondták, hogyan újítottam meg ezen ősi tudományt.

Ez tehát olyan tudás, ami mindig hozzáférhető. A lényeges kérdés most az, hogyan őrizzük meg, miként gondozzuk. Nem szabad túlságosan a külvilághoz kötődnünk. Mindazonáltal éljünk normális életet! Ha túlságosan ragaszkodunk a külső dolgokhoz, nem tudunk befelé összpontosítani, mert ezek a dolgok kifelé húzzák a figyelmünket. Emiatt fontos a napló vezetése. A Mester az, aki felhajtóerőhöz juttat bennünket. Ezt Isten adja Őbenne, nem az ember fia.