Sant Rajinder Singh

Lelj menedékre a Satguru Naamjában!

Kabir azt kéri, értsük meg, hogy ez a világ, ahol most élünk, idegen terület. Nem ez a valódi lakhelyünk, bár annak hisszük, mert ide születtünk meg, itt nőttünk fel, és bármerre nézünk, minden valóságosnak tűnik. Ez azért van így, mert az érzékek szintjén élünk.

Miért mondja Kabir, hogy ez nem megfelelő élettér számunkra? Mert nem a test, az elme, az intellektus az igazi valónk. Lelkek vagyunk, és eredeti otthonunk Sach Khand, a teljes tudatosság birodalma, a tökéletes boldogság és öröm régiója. Mi onnan kerültünk ide. Az anyagi szint nem a valódi hazánk, egyszerűen csak idejöttünk, és ahogy Kabir mondja, ez itt nem több, mint egy köteg papír. Mi történik, ha az vízbe kerül? Idővel szétmállik. Ahogy a papír szétfoszlik, ugyanez történik ezzel a fizikai világgal is, mivel mulandó. Keleten erre sajátos kifejezést használnak: azt mondják, hogy amikor elérkezik a „pralaya”, a visszahúzódás ideje, akkor az alsó három régió (Pind, And és Brahmand) szertefoszlik. A „palé” a három alsó szint megsemmisülését jelenti. A „maha palé” azt jelenti, amikor a negyedik régió, Parbrahm, a szuprakauzális régió is elenyészik. Tehát Sach Khand, az igazság birodalma kivételével semmi sem állandó.

Kabir kihangsúlyozza, hogy ez a világ, ahova megszülettünk, nem az eredeti lakhelyünk. Mi történik, amikor idegen területre lépünk? Belebonyolódunk abba a világba, és annak részévé válunk. Azt kezdjük hinni, hogy ez a térség a miénk, és elfelejtjük a helyet, a forrást ahonnan jöttünk. Kabir azt állítja, hogy mindannyiunkkal ez történik. Bár az igazi otthonunk Sach Khand, de ezt a fizikai világot kezdjük annak tekinteni. Mivel így gondoljuk, az itteni társadalom szabályait, normáit követve élünk. Annyira hozzáidomulunk az itteni élethez, hogy megfeledkezünk a valóságról.

Fel kell ébrednünk. Ismerjük fel, hogy ez számunkra a hontalanság színtere! Bár az anyaország, az univerzális elme rabszolgái vagyunk, de kiszabadulhatunk innen. A mostani életünk a nagy lehetőség, hogy ezt megtegyük. Hiszen maga az anyag világa sem marad meg örökké, és minden, amit e régióban élve létrehozunk, megszerzünk, itt marad, amikor eljön az eltávozásunk ideje. A fizikai, az anyagi, az intellektuális és az érzelmi szerzeményeinket mind hátrahagyjuk. Ezek nem kísérnek el bennünket, hiszen olyanok, mint egy köteg papír. Amikor vízzel érintkezik, szétmállik. Ugyanez történik a fizikai létünkkel is – egyszer tovatűnik.