Sant Kirpal Singh

Ki van fent? Ki van lent?

A satsangjaink nem valamilyen felekezet vagy kaszt monopóliumai. Minden vallás lényegét képező, alapvető tanításról van szó. Amikor emberként megszületünk, testet kapunk, és általában valamilyen szociális közösséghez, csoportosuláshoz kapcsolódunk. Több mint hétszáz hit, vallási irányzat létezik, és tévedünk, ha azt hisszük, hogy ezek külső szimbólumai, szokásai egyformák, hiszen ezeket az éghajlati viszonyok és a helyi szokások, rítusok is befolyásolják.

Valaki egyszer arra gondolt, hogy csapdát állít Krisztusnak, a véleményét kérdezve az adófizetésről, miközben a kezében tartotta a helyi fémpénzt. Megmutatta, hogy kinek a képe és a neve van rajta: „Cézáré”, a római birodalom uráé. Az Ő válasza az volt: „Add meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!” (Mt 22,21)

Szóval bármilyen címkéi vannak a fizikai formának, hagyjuk meg azokat, így a saját hitet, nyelvet, szimbólumokat, szokásokat! A lelkünk viszont azonos, egylényegű Istennel. Mindannyian az Ő gyermekei vagyunk. Mivel tehát a lélek Istenhez tartozik – adjuk oda Őneki.

Mindenekelőtt két fontos dolgot tanulhattok meg a satsangokon: az egyik az, hogy a lelkünknek rá kell találnia Istenre, a másik pedig az, hogy ezt megelőzően fel kell fedeznünk önmagunkban az igazságot, azt, hogy kik vagyunk valójában.

A szent könyvek által megörökített gondolatok azoktól származnak, akik már felismerték az igazságot. Az ő tanításaikból, rájuk hivatkozva születtek meg a vallások. A szentek és a misztikusok minden időkben azt vallották, hogy az ember legmagasztosabb küldetése Isten megtalálása, ami csak emberi formában lehetséges. Ezért hatalmas áldás, ha valaki megszülethet a teremtés csúcsára. Legyen e nemes cél elérése a leghőbb vágyunk!

A különféle vallások csak azután jöttek létre, hogy ezek a nagy szentek, akik megízlelték az Úr Nektárját, elhagyták a fizikai világot. Bár a követőik célja az Ő tanításaik frissen, aktívan tartása volt, ma már ezeknek csupán a „jelvényeit” viseljük. Amíg ugyanis ők még ebben a világban éltek, a személyes benső tapasztalataikon nyugvó gyakorlati tanácsaikkal szolgálták az emberek javát. Bár később is nemes szándék vezette az utódaik sok nemzedékét, de eluralkodtak az igehirdetések, szónoklatok, a szokások, a szertartások, a rítusok, a rituálék, amelyek miatt előbb stagnálás, majd hanyatlás következett be. Ám a Mester-lelkek mindig eljönnek közénk, hogy újraélesszék az igazságot, azt, hogy mindannyian az egyetlen Atyánknak vagyunk az imádói, a gyermekei.