Sant Kirpal Singh

Ki nevezhető bölcsnek?

A Mesterszentek egyetlen feladata, kizárólagos munkája az, hogy ismét egyesítsék az elszakadt lelkeket Istennel. Nem foglalkoznak társadalmi, politikai vagy egyéb kérdésekkel. Kegyesen ráébresztenek bennünket a lelkünkre, és ezt a küldetésüket hatalmas odaadással végzi. Az Istennel való találkozásra ösztönzik az embereket. Azért jönnek ebbe a világba, hogy felemeljék a lelkeket, és újra visszajuttassák őket a Teremtőhöz.

Az istenek és istennők inkarnációi is dicsőítik az ilyen megvilágosodott lényeket. Minden spirituálisan fejlett lény nagyra becsüli a szenteket. Ők mind azt hangsúlyozzák, hogy az emberként megszületés különleges kegy, hatalmas szerencse. Isten egy fantasztikus létformával ruházott fel bennünket. A spirituális Mesterek teljes szívükkel azt kívánják, hogy ezt végre ismerjük fel, és ennek érdekében erőteljes szavakat használnak. „Ez az emberi születés esély arra, hogy megtaláljuk Istent. Ha nem élünk a lehetőséggel, elvétjük a lépést, és nem jutunk feljebb a létrán, akkor még egyszer nem lesz ekkora szerencsénk, és az életünk haszontalanul múlik el." Amint az emberi formával kapott esélyünk elvész, az egész életünk semmit sem ér. Hiába kaptuk meg az emberi születést, ha ez alatt nem találjuk meg Istent, akkor az egész balszerencsés, átok sújtotta lesz.

Átkozott lesz az étel, amit eszünk, ilyenné válik az alvás,
amely most annyira pihentető a számunkra.
Elátkozott lesz minden ruha, amit viselünk.
Hiábavaló, elfecsérelt lesz az idő,
ami a testünk gondozására szenteltünk.

Vajon mikor fogjuk ezt így érezni? Amikor véget ér az életünk, és még mindig nem találtunk rá Istenre. Ha nem fedezzük fel az örök Szerelmünket az emberi létünk alatt, akkor az veszendőbe megy.

Most mivel telnek a napjaink? Lefoglalnak bennünket a külső tevékenységek, a testünkről való gondoskodás, és a világi javak felhalmozása. Az egész időnket erre fordítjuk. Napi 24 órával rendelkezünk, és mindegyik órát külvilági célok kergetésével töltjük. Mi történne velünk, ha ma lejárna az időnk? Ahol a figyelmünk, ott vagyunk. Ha folyamatosan a világ foglalja le a gondolatainkat, akkor magától értetődően vissza fogunk ide térni. Ha állandóan Istenre emlékezünk, akkor az Ő megnyilvánulását fogjuk látni mindenben.